A 90-es évek liberális vészkorszakának szép emléke a HVG-ben: a „szakemberek” akarnak dönteni a „politika” helyett.
A mai fiatalok már nem tudhatják ezt, de annak idején ez volt az egyik varázsszó a korabeli ballib propagandában: a „szakember” és a „szakma”.
A dolognak alapvetően 2 valós oka volt.
Egyrészt, a kommunistából liberálissá lett, pozícióban lévő személyiségek így akarták kivonni magukat 1990 után minden felelősség és kontroll alól. Kinevezték magukat független szakembereknek, szóval ha az Antall-kormányzat esetleg le akarná őket váltani, akkor az nem normál kormányzás, hanem politikailag motivált támadás a független szakma ellen. Ez persze még teljesen érthető is emberileg: senki se szeretne a szakadékba esni, teljesen ellehetetleníteni magát – ez ellen küzdeni fog minden erővel.
Másrészt – s ez máig ható baromság, azaz nagyobb baj – ki lett alakítva az az abszurd elmélet, hogy van a „politika” és van a „szakma”, s ezek egymástól függetlenek. Persze van amiben ez igaz, mondjuk a természettudományok tényleg nem politikafüggőek, de ez eleve fel se szokott merülni. De hogy közgazdaságtanban, szociológiában, kultúrában, stb. mi érték és mi nem az sose politikamentes. kérdés.
Ahogy persze politakamentes kormányzás sincs. Ez olyan mint a biológiamentes orvosi szakma: nem létezik. Mégis a ballib mitológia fontos eleme, hogy „szakértői kormány” kell, ami viszont nem létezik: a kormányzás per definitionem politikai kérdés, azaz nem létezhet politikafüggetlen poitikus.
A konkrét dolog háttere: a kulturális megmondóemberek ballib része máig képtelen feldolgozni, hogy immár nem ők élet és halál urai mint „a szakma”.
A kisemberek persze örülnek, hogy immár nem működik a „szakma” diktatúrája.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
