„Rég vártuk e művet, s nem hiába vártuk, mert várakozásunkat fölülmúlá. Tele van eredeti gondolatokkal és erős szép kifejezésekkel. – Nagyobb ugyan benne a változatosság, mint az egység, de e részben, miután megállapított zeneiskolánk még nincs, nem is követelhetünk nagyon sokat.” A korabeli irodalmi folyóirat, a Hölgyfutár így jellemezte Erkel Ferenc operáját, a Bánk bánt annak 1861. március 9-én tartott ősbemutatója után. Katona József drámája igen hosszú utat járt be, míg elkészült az operaszínpadi adaptációja. Volt egy időszak, amikor úgy tűnt, az alapmű a történelem süllyesztőjében végzi.
A Pesten joggyakornokként tevékenykedő Katona Józsefet az 1810-es években jobban érdekelte a drámaírás, mint a paragrafusok száraz világa, így a Magyar Pesti Játékszín Társaság munkatársaként több drámát is írt.
Köztük volt a Bánk bán, amelyet az Erdélyi Múzeum című folyóirat 1814. évi pályázatára készített el. A beadott mű azonban leszerepelt, nemhogy a díjazottak között nem kapott helyet, de az ítészek említésre méltónak sem találták.
A komoly dramaturgiai baklövéseket tartalmazó művet Katona végül 1819-ben átdolgozta, módosította a cselekmény időpontját is, így történelmileg hitelesebb lett a darab.
A szakma azonban ekkor sem kapta fel a történetet, mivel a cenzúra az ország felett regnáló Habsburgokra veszélyesnek ítélte a német származású, és a magyar főnemesekkel nem éppen szívélyes viszonyt kialakító Gertrúd magyar királyné darabbéli megöletését.
A Bánk bán az íróasztalfiókban porosodva várta a szebb napokat. Katona azonban nem tudott várni, beszüntette irodalmi tevékenységét, letette a tollat, és az 1820-as évek derekától fogva szülővárosa, Kecskemét főügyészeként tevékenykedett, és nem érhette meg darabja 1833-as kassai ősbemutatóját sem.
A kassai nyitányt követően a Bánk bán műsorra került Budán, Debrecenben és Kolozsvárott, sőt 1839-ben eljutott a Nemzeti Színházba is, de a cenzúra megítélése ekkor sem változott.
Katona József
Még az óvatos reformpárti Széchenyi Istvánnak is sok volt a „rebellis” elem, mert a dráma megtekintése után így nyilatkozott: „Megfoghatatlan, hogy a kormány megengedi ily esztelenség előadását.”
Az idegen zsarnokölő Bánk bán történetének népszerűsége az 1848-as forradalom idején érte el csúcsát. Március 15-én a Nemzeti Színházban akkora volt a lelkesedés, hogy a bezúduló, kokárdákkal feldíszített közönség miatt be kellett rekeszteni az előadást.
A darabot ugyanis elsodorta a hazafias lelkesedés, így a Bánk bán végül egy közös Szózat– és Himnusz-éneklésbe torkollott. Ilyen „felforgató” múlttal a háta mögött nem csoda, hogy a szabadságharc bukása után Katona műve továbbra is a tiltólistán maradt, és csak az 1860-ban bekövetkezett politikai enyhülés után tekinthette meg ismét a közönség, immáron egy új műfajban feldolgozva.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
