Orbaiszéken a március 15-i megemlékezések központi rendezvényére a fürdőváros főterén került sor, ahol több százan nemzeti színű kokárdával a mellükön kísérték végig a hagyományos lovas-szekeres felvonulást, majd a központi színpadon tartott ünnepi műsort. Az eseményen jelen voltak Orbaiszék községeinek vezetői is.
Az ünnepség az orbaiszéki települések látványos lovas és szekeres felvonulásával kezdődött, melyet a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet vezetett fel a főtérre. A magyar és székely nemzeti lobogókkal feldíszített fogatokat nagy tapssal fogadta a közönség.
A színpadi műsort a belvárosi református egyházközség férfikara nyitotta katonadalokkal. Ezt követően Jeszenovics Róbert Károly, Kovászna város alpolgármestere mondta el gondolatait az 1848–49-es forradalom és szabadságharc jelentőségéről. Beszédében hangsúlyozta: március 15-e nem csupán történelmi emléknap, hanem a magyar szabadságvágy és a nemzeti összefogás jelképe, amely ma is irányt mutat. Felidézte a Pilvax-kör fiataljainak példáját, akik a szabadság, az egyenlőség és a nemzeti felemelkedés eszméjéért cselekedtek, és rámutatott arra is, hogy a szabadság sohasem magától értetődő: minden nemzedéknek újra és újra meg kell védenie. A szónok párhuzamot vont a múlt és a jelen között, hangsúlyozva, hogy a mai bizonytalan világban különösen fontos a közösség ereje, az összetartozás és a felelősségteljes polgári részvétel.
A továbbiakban Könczei Csaba RMDSZ-es parlamenti képviselő mondott ünnepi beszédet, amelyben rámutatott: a szabadságharc öröksége ma is arra figyelmeztet, hogy a közösség jövője a nemzeti összefogáson és a közös felelősségvállaláson múlik. Hangsúlyozta, hogy az 1848-as forradalom eszméi – a szabadság, a polgári jogegyenlőség és a nemzeti önrendelkezés – ma is iránytűként szolgálnak és arra kötelezik a közösséget, hogy őrizze meg identitását és intézményeit, miközben hű marad történelmi örökségéhez.
A Kőrösi Csoma Sándor Líceum idei szónokversenyének győztese, Péter Vanda IX. osztályos diák ünnepi beszédében a márciusi ifjak példáját állította a jelen elé. Szónoklatában arra a kérdésre kereste a választ: vajon mit látnának ma bennünk Petőfiék, ha ők figyelnék a mai nemzedéket? A diák hangsúlyozta: a szabadság nem csupán történelmi emlék vagy ünnepi jelkép, hanem személyes felelősség és bátorság kérdése is. Felidézte, hogy 1848 fiataljai nem hatalommal vagy hadsereggel rendelkeztek, hanem hittel és elszántsággal, és arra biztatta a jelenlévőket, hogy a szabadság eszméjét ne csupán megemlékezéseken idézzük fel, hanem a mindennapokban is merjünk kiállni egymásért és az igazunkért.
A központi színpadon a megemlékezés Mátyás Károly római katolikus plébános ünnepi gondolataival ért véget, majd a belvárosi református templom kertjében a város közintézményei, a magyar politikai pártok és kulturális egyesületek képviselői koszorúkat helyeztek el az 1848–49-es kopjafás emlékműnél. A megemlékezésen közreműködött a 109. Havadtőy Sándor Cserkészcsapat és a líceum Magnificat kórusa Gyerő Katalin vezényletével.
Az ünnepi nap este a Kovásznai Művelődési Központban gálaműsorral zárult, amelyen több helyi kulturális csoport lépett színpadra. A Bujka Énekegyüttes és a Finom zenekar bemutatta Szerelem, szabadság, szerelem című közös műsorát, fellépett a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Tiszta Szív vegyes kara, a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad, valamint a kovásznai Recefice Néptáncegyüttes. A műsorban szerepeltek a szónok- és szavalóverseny díjazott diákjai is.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
