A szabadság kérdéséről már korábban szerettem volna írni, de két esemény kiváló apropót ad a témához.
Az egyik Toroczkai László márciusi Ultrahang-interjúja, ahol a szabadságjogok előtérbe kerüléséről beszélt, amely kapcsolódik ahhoz az új európai pártcsaládhoz, ami most van születőben, és amihez tartozni szeretnének. A másik Orbán Viktor kijelentése a brüsszeli NatCon konferencián, amely szerint: “Ma a fő kérdés a szabadság. A szabadság veszélyben van Brüsszelben, [..] akik szeretik a szabadságot, azoknak egyesülniük kell!”
A szabadság témaköre tehát úgy tűnik, előtérbe került azután, hogy az elmúlt években nyugaton napról napra a zsarnokság növekedését láthattuk az úgynevezett liberális demokráciákban. Erre csak néhány példa a közelmúltból:
A holland rendőrség 2021-ben éles lőszert vetett be az oltásellenes tüntetésen Rotterdamban, amely minden korábbi norma átlépése volt. Kanada zárolta a kötelező Covid-oltás ellen tüntető kamionosok bankszámláit, miután Trudeau elnök kijelentette, hogy a megmozdulások "a demokráciát fenyegetik".
Angliában 2022-ben azért tartóztattak le egy nőt, mert egy abortuszklinika előtt magában imádkozott. Mivel csak fejben imádkozott, a gondolatai miatt vonták felelősségre.
Päivi Räsänen finn parlamenti képviselőnek, a Kereszténydemokraták korábbi elnökének kisebbség elleni gyűlöletkeltés miatt kellett bíróság elé állnia. Ő annyit követett el, hogy a homoszexuálisokkal kapcsolatban Pál apostoltól idézett a Bibliából a Twitteren.
A lakhatási válsággal küzdő Írország tavaly 141 600 migránst fogadott be. A bevándorlókat szállító buszok gyakran éjszaka jönnek, hogy a kisebb vidéki közösségekbe betelepítsék az idegeneket. Miután az írek polgári engedetlenség keretében elkezdték elállni ezek útját, a helyiek megtörésére a kormány a gardaínak nevezett ír rendőrséget vetette be. Az ilyen fellépés ellen még az UFC-bajnok Conor McGregor is erőteljesen felszólalt.
Sam Melia angol hazafi olyan feliratokat ragasztott ki közterületen, hogy “oké fehérnek lenni”, vagy “a fehér britek 2060-ra kisebbségben lesznek”. Ezek az állítások nem ütköznek törvénybe. Mivel azonban a bíró úgy ítélte meg, hogy a motivációja a gyűlölet volt, ezért Samet két év börtönre ítélte, kizárólag a bíró által feltételezett szándék alapján, vagyis gyakorlatilag gondolatbűnözésért.
Nemrég egy év börtönre ítélték Dries Van Langenhovet, korábbi flamand parlamenti képviselőt, amiért társaival "rasszista, antiszemita és holokauszttagadó" üzeneteket osztottak meg egy zárt internetes csoportban.
Az osztrák Manuel Edert "különösen veszélyes" könyvek birtoklásáért, és a rendszer számára "el nem fogadható" zenekarokban való éneklésért idén márciusban 9 év börtönre ítélték.
A liberalizmus tehát fokozatosan ledobja a korábbi bársonykesztyűt. Ha az őshonos, európai származású népesség elnyomásáról van szó, akkor egyre inkább vállalják a nyílt zsarnokságot.
Fehérellenesség és anarchia
Az egyre növekvő elnyomás nem érint mindenkit egyformán. Egy bevándorló afrikainak vagy arabnak teljesen más tapasztalatai vannak a rendszerrel kapcsolatban, mint a fehéreknek. Előbbieket a rendszer az élet minden területén segíti, pozitív diszkriminációban részesülnek az iskolában és a munkahelyen, előnyt élveznek a segélyezésnél. Ha bűnt követnek el, az igazságszolgáltatás a legenyhébb büntetést szabja ki rájuk. Bizonyos bűncselekményeket (például a bolti lopást) gyakorlatilag engedélyeznek a számukra. A rendszer elnyomottként tekint rájuk, így bármilyen konfliktusban az erkölcsileg előnyös áldozati pozícióból indulnak a fehérekkel szemben.
A fehérekre viszont éppen a fenti ellenkezője igaz, hátrányos megkülönböztetést szenvednek, és rájuk a törvény mindig a teljes erejével sújt le. Nyugati radikálisok gyakran beszélnek az úgynevezett “anarcho-zsarnokság” rendszeréről. A Sam Francis jobboldali közíróhoz kötődő kifejezés arról szól, hogy a törvények nem védik meg a közösséget (anarchia), ugyanakkor maximálisan felhasználják azokat a rendszer politikai ellenfeleinek üldözésére (zsarnokság).
A BLM-lázongások idején például hagyták a négereket fosztogatni, gyújtogatni, vétleneknek súlyos testi sértést okozni, végül gyakorlatilag nem állítottak elő senkit. Engedélyezték az anarchiát, ami nekünk is ismerős lehet: amikor az SZDSZ bevezette a “megélhetési bűnözés” fogalmát, az szintén arról szólt, hogy a cigányok számára engedélyezzék a lopást. A jelenlegi magyar kormány sem foglalkozik a cigánybűnözéssel, a hazafiakat viszont, ahogyan nyugaton, úgy nálunk is vegzálják. Budaházyékra a bíróság szélsőségesen hosszú börtönbüntetést szabott ki, a HVIM vezetőjét egy plakátfelirat miatt idézték bíróság elé, Incze Béla és a BLM-szobor ledöntésének ügyében pedig a bíróság politikai okokból húzza el évek óta az ítéletet.
A nyugati neomarxista rendszer alapvetően fehérellenes. Régen a kommunizmus gazdasági alapon osztotta az embereket elnyomókra és elnyomottakra, a neomarxizmus pedig ma identitásalapon teszi ugyanazt. A kommunista rendszer ellenségei a kulákok, nemesek, papok, vállalkozók voltak, amely osztályokat a rendszer felszámolta. A marxista elméletből és a történelmi tapasztalatokból is az következik, hogy ez az idegen hatalom most a fehéreket akarja “felszámolni”. És valóban ez történik: a bevándorlással és a hatalom részéről megtűrt, a problémás kisebbségek által alkalmazott szelektív terrorral, az anarcho-zsarnoksággal szándékosan megváltoztatják a fehér nemzetek etnikai összetételét, amely kimeríti a népirtás fogalmát.
A legitimációs válság és következményei
Minden hatalom két dologra épül: legitimációra és fizikai erőre. A Nyugatnak régen erős legitimációja volt, a hidegháború idején és a rákövetkező néhány évben mindenkinek a szabadságot és a jólétet kínálta. Csakhogy mára ez a legitimáció jelentősen lecsökkent. Gazdasági problémák vannak, eladósodottság, infláció, stagnál vagy csökken az életszínvonal. Romlik a közbiztonság, és egyre kevesebb a bizalom az állami intézményekben.
Az amerikai jobboldal régebben úgy gondolta, lehet, hogy Kínában nincsenek az utcán drogosok és hajléktalanok, lehet, hogy tiszta a metró, a pitiáner bűnözőket pedig elkapják, de nincs szabadság. Amerikában viszont lehet, hogy egyes városokban az utcán sátoroznak a drogosok és hajléktalanok, lehet, hogy nincs közbiztonság, de legalább szabadság van. Ez a helyzet mára megváltozott, egyre kevesebb a szabadság, így mindkét rendszerből a legrosszabbat kapják.
Ahogyan a jólét és szabadság csökken, úgy veszíti el a rendszer fokozatosan a legitimációját, és úgy kell egyre inkább a másik lábára támaszkodnia: az erőszakra. Egy mondás szerint minden hatalom annyira elnyomó, amennyire muszáj. És egyre inkább muszáj.
Az EU esetében ugyanezt a trendet látjuk. Magyarországot az EU-s pénzekkel zsarolják, közös kötvényt akarnak kibocsátani, hogy az adósságon keresztül magukhoz láncoljanak, és ott van az EU-s hadsereg terve is. Ez utóbbi külön figyelmet érdemel, egyesek szerint ugyanis az EU nem tudna egy olyan erőteljes hadsereget kiállítani és finanszírozni, ami a teljes területét modern fegyverzettel védené. A külső védelmet ezért továbbra is a NATO fogja ellátni. Az EU-hadsereget ehelyett (az amerikai nemzeti gárda mintájára) az EU területén belül vetnék be, az ellentmondó tagállamok lakosságának megfegyelmezésére. Előfordulhatna például, hogy egy 2006-hoz hasonló tüntetést a Nyugat-Európából ide vezényelt, idegen etnikumokból álló nemzeti gárda verne le.
A küzdelem tehát az egyre növekvő zsarnokság ellen folyik, amely különösen a politikai szabadság, a szólás és a gyülekezés szabadságának korlátozásában nyilvánul meg. A Mi Hazánk Mozgalom számos kezdeményezése ehhez kapcsolódik, például a készpénzhasználat megőrzése, amely védelmet nyújthatna az olyan fellépés ellen, mint amilyen a kanadai kamionosok számláinak zárolása volt. De ide tartozik a közösségi média cenzúrázása elleni felszólalás vagy a digitális állampolgárság elutasítása is.
Ted Kaczynsky szerint “Egy ‘demokrácia’ fejlett technológiával kevésbé szabad, mint egy ‘diktatúra’ primitív technológiával”. Ha egyszer nálunk is bevezetik a kínai típusú társadalmi kreditrendszert, az összehasonlíthatatlanul rosszabb lesz, mint ami Kína egyes városaiban működik. Nyugaton a hatalom eleve fehérellenes, a rendszert pedig etnikailag idegenek felügyelnék, ami beláthatatlan következményekhez vezetne.
Konklúzió
Az említett Ultrahang-interjúban a műsorvezető Király Tamás felteszi azt a kérdést, hogy a szabadságjogok hogyan férnek össze a rendpártisággal.
Úgy gondolom, az elnyomással fenyegető intézkedések nem az országon belülről jönnek, nem a népakarat a forrásunk, hanem a nyugati befolyás. A növekvő zsarnokságért az USA és az EU vezetése a felelős, valamint az általuk kommunista mintára támogatott és finanszírozott belföldi szatellitpártok, mint amilyen a DK vagy a Momentum. Tehát a nemzetállamok részéről nem valamilyen emberjogi harcról van szó, hanem a külső befolyás elleni küzdelemről, aminek erős jobboldali hagyománya van.
A szuverenitási küzdelemnek viszont ki kell egészülnie az EU-ból való kilépés célkitűzésével. Nem hiszek Orbán Viktornak abban az elképzelésében, hogy a reformkommunistákhoz hasonlóan az Uniót belülről szeretnék megreformálni. Ahogy a rendszer legitimációja folyamatosan csökken, úgy fogunk a hatalom részéről mindenhol egyre erőszakosabb fellépést látni, a nemzetállamokon belül is, és az EU részéről is. Hogy ez a tendencia létezik, azt az elmúlt évtized és a számos fenti példa már egyértelműen bebizonyította.
Az idő fogy, és nem akarhatunk egy olyan új Szovjetunióhoz tartozni, amely fokozatosan megy át diktatúrába. Az, hogy az EU-tagság ideiglenesen nagyobb GDP-számokkal jár, nem lehet ellenérv, amikor a mérleg másik oldalán a magyarok fizikai biztonsága van, a tét pedig a magyarság megmaradása, vagy erőszakos beolvasztása egy európai szuperállamba. Ahogyan az amerikai alapító atya és feltaláló, Benjamin Franklin mondta:
Doktor Faust
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
