A német villámháború egyik leghíresebb eleme a zuhanóbombázó volt. Ezt a német haderő esetében a Ju-87 Stuka testesítette meg. Ugyan a leghíresebb és leggyakoribb alkalmazása a szárazföldi csapatok támogatása volt, de más téren is értek el vele eredményeket. Ezek közül a norvégiai hadjárat esetében egyértelműen kiemelhető a Stuka szerepe.
A Stuka jellemzői
A Stuka 1937-ben jelent meg a csapatoknál. A magas szintű automatizálás és a speciális műszaki megoldások miatt költséges volt, de a bombáját nagy pontossággal juttatta célba.
A lemezekkel burkolt merev futóművek és a nagy hatékonyságú zuhanóféklapok megakadályozták a zuhanás közbeni túlzott felgyorsulást, az erős szerkezet elviselte a nagy, mintegy 550-600 km/ó sebességű, közel függőleges zuhanás és a felrántás okozta terheléseket. A befecskendezéses motor képes volt kihagyás és leállás nélkül elviselni a nagy túlterheléssel, magasság- és irányváltással járó manőverek összetett terheléseit. A beépített automatika akkor is garantálta a gép felrántását és a bomba kioldását, ha a pilóta a túlterhelés miatt elvesztette volna az eszméletét.
A távolsági verzió
A Stuka távolsági verzióját a hadihajók elleni küldetésekre fejlesztették ki. A távolsági R verzió a korábbi B verzión alapult. A fő innováció a ledobható póttartály alkalmazása volt. Ez volt a Luftwaffe első távolsági repülőgépe, amit a póttartályok alkalmazására fejlesztettek ki. Ez megnövelte a szállítható üzemanyag mennyiségét 1080 literre. Ennek a verziónak a hatósugara 1500 kilométer felett volt.
A verzióból összesen összesen 972 darabot gyártottak, az utolsó darabokat 1941 októberében.
Döntő hatás: a norvégiai harcok
Volt egy olyan hadjárat, amiben meghatározó szerepe volt a Stuka távolsági verziójának: a norvégiai hadjárat, avagy a Weserübung-hadművelet.
Az észak-európai harcok kezdete után a brit haditengerészetet a Stuka távolsági verziója meglepte, és ez szerepet játszott abban, hogy a britek 1940-ben feladták a norvégiai harcokat.
Ez meglátszott a veszteségekben is. A hadjáratban mindkét oldal haditengerészete jelentős veszteségeket szenvedett, de nagyon más okokból. Míg a német haditengerészet veszteségeinek többségét a brit flotta okozta, addig a brit haditengerészet esetében a veszteségek meghatározó oka a Luftwaffe volt. Azon belül pedig a legnagyobb szerepük a távolsági zuhanóbombázóknak volt.
A megnövelt hatósugár révén a Stukák képesek voltak a kontinensről felszállva a norvég partok közelében lévő ellenséges hajókat támadni. A britek nem gondolták korábban, hogy a németek képesek lehetnek erre.
A brit haditengerészet a limitált légi fedezetével nem bírta a légi támadásokat, és Norvégia feladása mellett döntött.
Egy másik alkalmazás: a Mediterránum
Norvégia után egy másik hadszíntéren is bizonyított a Stuka ellenséges hajók elleni küzdelemben, a Mediterránumban. Ezen a hadszíntéren a Stukáknak szintén jelentős szerepük volt abban, hogy a brit flotta műveleteit a Luftwaffe korlátozza.
Az egyik jelentősebb alkalom 1941. január 10-én volt, amikor a brit flotta Málta közelében hajtott végre műveletet. A brit hajók legjelentősebb tagja az Illustrius repülőgép-hordozó volt és ez vált a Luftwaffe fő célpontjává a csata folyamán. A Stukák összesen 6 bombával találták el a brit hajót, aminek hatására tűz ütött ki rajta.
A károk miatt a brit repülőgép-hordozót közel egy évig javítani kellett, és a brit flotta már kevésbé volt hajlandó kockáztatni a hajóit a Mediterránumban.
(Olvasónktól)
Források:
https://www.naval-history.net/WW2CampaignsNorway.htm
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/luftwaffe_junkers_ju87_variants.html
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/luftwaffe_junkers_ju87_history.html
http://www.repulestudomany.hu/kulonszamok/2006_cikkek/hegedus_erno.pdf
https://weaponsandwarfare.com/2018/07/25/stuka-the-variants-i/
https://www.armouredcarriers.com/illustrious-malta-operation-excess-january-10-1941
http://www.aviation-history.com/junkers/ju87.html
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
