Spárta hajadonjai hosszú órákat töltöttek a napfényes szabadban. Itt sokféle tevékenységet végeztek: izomzatukat erősítették, futottak, birkóztak, de énekeltek is, főleg kórusban. Egy népszerű spártai dal a szép nőt egyenesen az izmos lábú és csattogó patájú lóhoz hasonlította.
Legalábbis ez az, amit tudni vélnek a kutatók a spártai nők szabadidejéről. A Kr. e. 7.-től a 4.-ik századig virágzó, híresen harcias görög városállam női polgárainak életéről képet alkotni egy ókori mozaik összekevert darabjainak összeillesztéséhez hasonló vállalkozás: az ókori világ ma már csupán darabokban lelhető fel, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt, Spártára pedig hatványozottan igaz a hasonlat.
Az ókori Görögország szakértői rámutatnak arra, hogy Spárta szájról szájra továbbörökített hagyományai jóval kevésbé voltak időtállóak, mint például Athénéi, és a városállam jóval kevesebb régészeti emlékkel is szolgál róluk.
A spártai háztartások ugyanis valóban igencsak spártaiak voltak – másutt a kutatók rendelkezésére áll egy-egy síremléket díszítő női alak, vagy helyben vert pénzérme, ezek azonban Spártában meglehetősen későn jelentek meg más görög államokhoz képest.
„A spártai nők életéről szóló forrásaink szinte mindegyike kívülállóktól származik, akik az adott korszak után jóval később jegyezték le mondanivalójukat” – írja Sarah B. Pomeroy, a City University of New York Diplomás Képzési Központjának klasszika-filológus professor emeritusa „Spártai nők” című könyvében.
E krónikások jórészt férfiak voltak, akik többnyire férfitársaikról írtak. „A nőkkel kapcsolatos megjegyzések általában egy apró töredékét jelentik az egyéb témákról szóló szövegeknek.”
Birkózó spártai nők (kép forrása: imgur.com)
Pomeroyt és a téma más kutatóit azonban az foglalkoztatja, pontosan mivel is töltötték idejüket a spártai asszonyok. Az igen hiányos történeti források ellenére találtak nyomokat a városállam női polgárainak szexuális életére, politikai részvételére és a vallásban betöltött szerepére vonatkozóan is.
Arról is sikerült legalább részben képet alkotniuk, hogy a teljes jogú spártai polgár nők – azaz az elithez tartozók – hogyan szórakozhattak.
Lánykorukban kiemelkedő szerepet kapott a testedzés és a birkózás. Ugyan nem harcra készültek, mégis kiemelkedő formában kellett lenniük.
„Spártában a fizikai képességeket ugyanolyan fontosnak tartották a nők esetében, mint a férfiakéban, és a nők is részt vettek versenyeken és erőpróbákon” – írja Sue Blundell brit történész „Nők az ókori Görögországban” című művében. Plutarkhosz szerint a spártai nők futottak, birkóztak és gerelyt is hajítottak, sokszor nyilvános megmérettetéseken.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
