Nyugaton a társadalmi életét befolyásoló intézmények, mint a média, az egyetemek vagy a “civil” szervezetek döntő része a neomarxista ideológia képviselője. Egy 2018-as kutatás szerint az amerikai egyetemeken 12:1 a liberális professzorok aránya a konzervatívokkal szemben, a bölcsészkarok 40%-ánál pedig nulla a konzervatív professzorok száma¹. Az aránytalanság a média vagy a jogvédők esetében is hasonló lehet.
Az egyház az utolsó intézmények egyike, amely természetéből fakadóan a konzervatív világrendet képviseli. Egy több ezer éves tanítás értékeit szeretné ebben a korban megőrizni és megjeleníteni, ebből következően nehezen is lehetne “haladó” vagy “reformer”. A liberális-globalista erők azonban már régóta törekszenek arra, hogy a konzervativizmusnak ezt az utolsó védőbástyáját – az egyházat – a maguk oldalára állítsák, de csak az utóbbi években vált látványossá a törekvéseik eredménye.
Tavaly júliusban történt, hogy Ferenc pápa először nevezett ki nőket a Püspöki Kongregációba, a liberális média pedig elismerően jegyzi meg, hogy hivatalba lépése óta már több nőt is kinevezett magas beosztásba a Vatikánban. Amit látunk, az a hagyománnyal történő szakítás, és a neomarxisták világképéhez történő hallgatólagos igazodás, amely szerint a nők korábban csak a férfiközpontú világ elnyomása miatt nem tölthettek be bizonyos pozíciókat.
Szintén Ferenc pápa jelentette ki néhány évvel ezelőtti marokkói útján, hogy akik falat építenek, hogy a migránsokat kint tartsák, azok “a saját faluk foglyaivá fognak válni”. A migráció problémáját soha nem fogják fizikai korlátok megoldani, ehelyett társadalmi igazságosságra van szükség. [Ennyi erővel háztetőre sincs szükség, mert nem fogja az időjárás problémát megoldani.] A migránsokat be kell fogadni és integrálni, ha pedig egy ország nem tudja kezelni a nagyszámú bevándorlót, akkor más országok között kell őket szétosztani.
Nehéz nem észrevenni, hogy George Soros és Ferenc pápa ugyanazt mondja. Mint ahogy a köztük lévő szimpátia is nyilvánvaló abból, amilyen pozitívan utóbbiról a liberális média ír. Mi a kölcsönös vonzalom oka? Hogy mindketten egyszerre érvelnek a bevándorlás mellett, az csak egy régebbi folyamat újabb állomása.
A liberálisok toleranciára és nemzetek felettiségre épülő, világmegváltó ideológiájához hasonlóan a keresztény tanítások is az egyetemességre épülnek, kapui mindenki előtt nyitva állnak kultúrától, nemzetiségtől, faji, nemi hovatartozástól függetlenül. Közös vonásuk a multikulturalizmus.
Egyetlen fő különbség van a globalisták és a keresztény egyházak világfelfogása között: az előbbiek értéksemlegességet hírdetnek, az utóbbiak viszont a keresztény erkölcs alapján állnak. Ha azonban sikerül a kereszténység néhány tanítását kiüresíteni és elferdíteni (mint amilyen az azonos neműek "házasságának" vagy a terhességmegszakításnak a tiltása), és fő értéknek az elfogadást és toleranciát beállítani, akkor a globalisták célt érnek. A két világnézet összeér, a keresztény erkölcsöt pedig a tolerancia vagy a szeretet nevében gyakorolt bárgyú elfogadásra és álszent jóságosságra cserélik.
Ennek tipikus példája a “fogadjunk be mindenkit” hamis erkölcsisége. Nem csak azért hamis, mert a pénzből, amit egy befogadott integrálására költenek, Afrikában 10 embert lehetne eltartani élete végéig, hanem, mert amikor a befogadás emberi életekbe kerül, azért már nem vállalják a felelősséget sem a liberálisok, sem Ferenc pápa. Nem lehet mentség, ha valaki ilyenkor szétteszi a kezét, és álszent módon azt mondja: “sajnálom, én nem ezt akartam, az én lelkiismeretem tiszta”. Mindenki felelős a tettei következményeiért.
A keresztény egyházak erkölcsének és eredeti tanításainak aláásása régóta folyamatban van. A svéd evangélikus egyháznak (melynek még ma is 6 millió tagja van a 10 milliós országban) kötelező összeadnia a homoszexuálisokat. Stefan Löfven svéd miniszterelnökként jelentette ki néhány éve, hogy amelyik lelkész nem akar azonos neműeket összeadni, az keressen más foglalkozást. Az a legkevésbé sem számított, hogy mit mond erről a Biblia. Amerikában pedig Soros pénzel olyan szervezeteket, mint például a Katolikusok Szövetsége a Közjóért (Catholics in Alliance for the Common Good), melynek célja "a haladó katolikus értékek támogatása" (bármit is jelentsen ez), illetve aktivista tevékenység folytatása.
A globalisták érdeklődése az egyház iránt nem vallási jellegű. Egy identitását vesztett szervezet, amely a térítő és nevelő jellegét megőrzi, továbbá jámbor engedelmességet követel, tökéletesen tudná az érdekeiket szolgálni. Hatalmukat nem csak pénzzel és befolyással szeretnék fenntartani, hanem egy egyetemes ideológia segítségével is. Ha ezt elérik, az egyház a tömegek irányításának csak egy újabb eszköze lesz a kezükben a sajtó, a jogvédők, az egyetemek és más civil szervezetek mellett. A végén pedig ugyanazt fogja jelenteni, ha a címlapról George Soros vagy Ferenc pápa kaján vigyora köszön vissza. Az egyház a globalista tanok, érdekek és a multikulturalizmus terjesztésének egy szócsöve lesz.
Egy olyan kiüresedett világban, ahol a nyugati értékekből mára csak a fogyasztói "kultúra" maradt, nagy szükség lenne a kereszténység értékeire, a keresztény kultúrára. A nyugati ember ma már legfeljebb a viszonylagos jólétre lehet büszke a világ többi részén élőkhöz képest. A folyamatokat elnézve azonban ez sem lesz mindig így, a tolerancia és belenyugvó elfogadás pedig egy haldokló civilizáció utolsó erényei.
Merre tovább, kereszténység?
(A szerző olvasónk.)
¹https://www.nas.org/academic-questions/31/2/homogenous_the_political_affiliations_of_elite_liberal_arts_college_faculty
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
