A sorkatonai szolgálatról Mészáros Richárd2025. 10. 26., v – 19:14
A sorkatonai szolgálat témája a Facebook-kommentszekciók soha ki nem apadó forrását adja. Folyamatos ütköztetést látunk a „régen jobb volt/a kommunizmus alatt minden jobb volt” generáció, a viszonylag fiatal militaristák és nacionalisták, az ultrapacifisták és a mérsékelt, illetve vad liberálisok és az általánosan „passzivista”, de az orosz agresszió miatt feszültek között. Politikailag és gazdaságilag befolyása van az aktuálpolitikára a vitának, még ha nincs is a fősodrú témák között. De pont a folyton aktuális gazdasági kérdések – kifejezetten Szlovákiában – rendre mellékvágányra terelik a témát.
A népi hiedelem – azaz a katonai szolgálat nevelő jellegű hatása (ami, megjegyzem, egy majdnem Mandela-effektus) – fel-fellobban, különösen a Z és alfa-generációt támadják, amiben – különösen az alfákat tekintve – néha bizony van némi igazság. Most, hogy Horvátország visszaállította a kötelező katonai szolgálatot, várhatóan újra előkerül a téma, ha máshol nem, akkor a közbeszédben és a kommentfalakon.
A kérdés mindig ugyanaz: mennyire van létjogosultsága a sorkatonai rendszernek, és ez pl. tízes skálán mennyire tenné taccsra a szlovák vagy épp magyar gazdaságot? Mert a szocialista boomer és X generáció elegánsan ezt a tényt szokta a legtöbbször elengedni, hogy a szocialista népgazdaságban, a Varsói Szerződés láncszemeként nem lehet nemet mondani. Vagyis lehetett. Ott van például Albánia meg Jugoszlávia. De az ilyen lépés egyrészt valamilyen gazdasági retorzióval járt, másrészt a Balkán nem volt felvonulási terület a nagy felszabadító, akarom mondani: védekező stratégiában. De körülbelül ugyanez a tény – ti. Szlovákia geopolitikailag egy felvonulási zónában fekszik, még mindig – adja az abszurd és mégis védhető igen választ arra, hogy kell-e sorkatonai szolgálat.
Gondolom, most sikerült összezavarnom kritikusaimat, akik egysíkú libsiként képzelnek el, amint Von der Leyen-pólóban, rózsaszín notebook előtt lattét szürcsölök, és Internacionálét hallgatok. A sorkatonai szolgálat önmagában egy pénztemető, ehhez nem kell a penzugy.sk-s szakértőket zajgatni. Ugyanakkor kitermeli az úgynevezett tartalékos, vészhelyzet esetén behívható állományt is.
A sorkatonai szolgálattal „kis hazánkban” leginkább az volt a baj, ahogy kivitelezték. Ez alatt értem az alázást, a „betörést”, azt, ahogy a tisztek nem épp edukatív, hanem csupán szívatás jelleggel rombolták le a kiskatonákat, és azt, ahogy az időnként előforduló „baleseteket” is elkenték. Ennek nincs értelme.
Nincs értelme olyanokat berángatni, akik épp hogy átférnek a lécen, akik fizikailag bírják a megterhelést, de már a harmadik héten a lelki összeomlás jeleit mutatják. Hivatásos állományt foglalkoztató seregekben erre van a szelekció, ami a kiképzés előtt már egyszer átszűri a szolgálatra alkalmatlanokat.
Egy szó mint száz: a geopolitikai helyzet abba az irányba billent, hogy szükség van tartalékos állomány kinevelésére, de csak akkor, ha a kiképzés valós tudást implementál a jelöltekbe.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
