A soproni Dalriada folk metál banda pezsgő hangulatot teremtett a komáromi RÉV-ben

A soproni Dalriada folk metál banda  pezsgő hangulatot teremtett a komáromi RÉV-ben

Az ünnepvárás idején a folk metal zene rajongói egy nagyszerű koncerten vehettek részt Komáromban. A pezsgő hangulatú estre a RÉV – Magyar Kultúra Házában került sor, ahol előzenekarként a Vesztegzár együttes, majd pedig Kerecsen melegítette be a közönséget, végül a várva-várt folk-metal együttes, a DALRIADA lépett a színre.

A soproni zenekar legutóbb 2021-ben koncertezett Dél-Komáromban, viszont Észak-Komáromban eddig még soha nem járt – tehát ez volt a legelső alkalom, hogy rajongóik a Duna túlsó partján is élvezhették zenéjük dinamikáját, hangulatát.

A RÉV – Magyar Kultúra Házában a folk metal kedvelők széles hada gyűlt össze, olyannyira betöltve a hangulatos pince közönségterét, hogy ott egy gombostűt sem lehetett volna a talajra ejteni.

A kezdő komáromi thrash metal Vesztegzár fejet nem hagyott bólogatás nélkül, kimondottan figyelemfelkeltő volt az énekes tehetsége, ahogy több technikát is tudott produkálni; utánuk pedig a Kerecsen megmutatta, milyen is az igazi rock’n’roll.

A Dalriada együttes idén jelentette meg tizenkettedik albumát, Magvető címmel, amely 9 dallal és 44 perces játékidővel jelent meg.

A csapat bejárta Európa számos országát, sőt, magyarnyelvű dalaival már Japánba és Amerikába, a Karib-szigetekre is eljutott, míg végre eljött az évek óta várt pillanat, hogy a Felvidék fővárosában is koncertezzenek.

A zenekar 1998-ban alakult Sopronban és 2003-ban adta ki első demóját Echo of Dalriada néven, amelyben Arany János A walesi bárdok című balladáját zenésítették meg. A ballada eredeti szövegét a bárdok végzetes sorsát visszatükröző, az érzelmekre erősen ható kemény metálzenébe bújtatták.

A zenekar jelenlegi tagjai: Ficzek András, a zenekar vezetője – ének, gitár, Binder Laura – ének, vokál, Németh-Szabó Mátyás – szólógitár, Monostori Ádám – dobok, Sulyok Adrián – basszusgitár.

A zenekar egységes, kiválóan hangolódnak egymás rezdüléseire, a még újnak számító győri basszusgitáros Sulyok Adrián is már nagyon rutinosan mozgott a színpadon, és szépen megszokták egymást a zenekarral.

Hírdetés

Komáromi koncertjükön 15 dalt játszottak, szinte mindegyik korábbi lemezről elhangzott legalább egy dal a másfélórás játékidőben. Tehát a koncert ideje kellőképpen hosszú volt ahhoz, hogy átvezessenek a zenekar teljes életművén, egészen olyan régi dalokhoz visszatérve, mint a Téli ének, 2006-ból.

Az együttes érdemei között meg kell említeni, hogy kiválóan emeli be a magyar népzene elemeit a keményebb metál-dallamokba, ezzel tulajdonképpen akarva-akaratlanul a magyar zenei kultúra múltba gyökerező értékeit viszik a metált élvező ifjabb korosztály tömegeihez.

Itt kiemelhetnénk több tájegység népzenéjét; a székely katonadalokat, a kalotaszegi táncokat, a Küküllő-menti népdalokat, moldvai dalokat – így az Ördög útját, Rekecsini botosánkát, a Serény magyaros közkedvelt dallamát. És ki ne hagyjuk a felvidéki népdalokat, mint Az árgyélus kismadár, Ej a titkos szerelem…

A komáromi koncerten külön csemege volt a teljes Szent László című Arany-ballada Dalriada által megzenésített verziójának előadása, ugyanis régen nem hallhatta már a közönség az első és második részt is – egymást követő előadásban.

A második rész közben történt egy gitárhúr-szakadás is, ami miatt Ficzek András percekre eltűnt a színpadról – lemaradva saját énekrészéről – ám Binder Laura, mintha misem történt volna, helyettesítette őt, elénekelve mindkettejük részét, úgy, hogy a közönség gyakorlatilag semmit nem vett észre belőle – hiszen a shownak mennie kell!

A koncerten elhangzott 15 dalból a legújabb lemezről négy számot hallhatott a közönség; a Jó remény, a Holló, a Végek éneke, valamint a Világos című dal – ez utóbbi, történelmi ihletésű, a szabadságukért elesett hősök tiszteletére íródott.

Csatát álltunk, az hiába, el is veszítettük

Pergőtűzben, túlerőben meg nem is győzhettük

Ott veszett az színe-java már az ifjúságnak

keserves lesz a bánatja majd az jó anyáknak…

Persze, a koncert hangulatát a vidámság az életkedv jellemezte, a legnagyobb táncot természetesen az olyan régi kedvencek, mint a Napom, fényes napom és a Hajdútánc váltotta ki, és a koncert végére már az is táncolt és csápolt, aki korábban nem is ismerte a Dalriadát.

Mind a kilencven percben a teljes közönségtér lelkes metalosokkal volt teli; igazi siker lett a Dalriada első révkomáromi koncertje – ami reméljük, nem az utolsó – bizakodva a tradíció megteremtődésében!

Buday Mária

Fotók, Katona Vica


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »