A Garam partján fekvő Sáró települést a 20. század sorsfordító évei alaposan megtépázták. A hontalanság éveiben a magyar nemzetiségű lakosság közel felét kitelepítették, többségük református hitű volt.
A keresztyén hitvallás már évszázadok óta jelen van a községben, elég ha csak a községben is szolgáló, gályarabságra ítélt Szodói Balogh András prédikátorra gondolunk.
A falu református temploma és parókiája is a dicső múltra és a hitvalló keresztyén elődök ténykedésére emlékeztet.
Zselíz irányában a falut átszelő főút mentén találjuk a község református templomát.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A ma is látható templom klasszicista stílusban épült 1780-ban, az akkor érvényben lévő türelmi rendelet értelmében harangtorony nélkül.
A haranglábat a szomszédos parókiához építették később hozzá.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az egyhajós templomhoz téglalap alapú presbitérium csatlakozik. A 19. század első felében kibővítették. Az 1832-es átalakítás után 1899-ben érkezett el az újabb jelentősebb változás, ekkor építették hozzá a harangtornyot.
A beltér dongaboltozatos, boltozatközi övekkel, melyek behúzott pilléreken nyugszanak. A templomhajó két oldalán fakarzat található. A torony felőli karzaton helyezték el az orgonát. A manuális orgona Rieger műhelyéből származik.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az úrasztala 1832-ből való. A templom homlokzatát pilaszterek tagolják. A tornyot zsalugáter díszíti. A torony piramis alapú sisakkal záródik.
A templom szomszédságában találjuk a parókia épületét, mely jelenleg József-ház néven közösségi házként a szolgálja a helyi gyülekezetet és a sáróiakat.
A sárói parókia alapjai és épületének egy része az 1700-as években épült.
Ehhez az épülethez tartozott a már említett kis harangtorony.
A régi parókiából kevés maradt, bár nyomai felfedezhetők. Az új parókia az 1800-as évek vége felé épült fel terméskőből. Teljes felújítására a 2010-es években került sor. A József-ház átalakításáról ITT írtunk bővebben.
Sáróban régen két gyülekezet volt, mivel maga a falu is két részből állt, Kis- és Nagysáróból. Amikor a falu központi temploma visszakerült a katolikus egyház tulajdonába, a nagysárói falurészen harangtornyot emeltek, s a két gyülekezet egyesült.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A kitelepítésig a református gyülekezet tagjainak száma jelentős volt, ekkor azonban több mint 70 százalékukat elhurcolták. Az évek során a falu lakossága kicserélődött.
Mára egy kis létszámú a gyülekezet, ám keresztyén hitét erősen és mélyen megtartja a sárói közösség.
Erős és jelentős múltra tekint vissza a sárói reformátusság. Jelentős lelkipásztora volt a gályarabságra ítélt Szódói Balog András prédikátor, aki 1670–74 és 1678–82 között szolgált a községben. A 2025-ös áldozócsütörtöki ünnepi istentisztelet során adták át a gályarabságra ítélt egykori lelkészhez kötődő emlékeket. Erről ITT írtunk bővebben.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
További jeles lelkipásztora volt a sárói gyülekezetnek Patay Károly, a nagysallói csata tábori lelkésze; valamint Pap József, az ő nevét és emlékét a József-ház is őrzi.
A sárói gyülekezet a Garam menti Zselízi-Sárói Református Társegyházközség része, lelkészét, nt. Révész Csillát május végén iktatták be és erősítették meg a posztján. Erről ITT írtunk.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Pásztor Péter/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
