A szerzőnek fogalma sincs arról, hogy Magyarország az Egyesült Államok egyik stratégiai partnere.
Daniel McAdams, Magyarországnak az amerikai nyilvánosságban megjelenő legkitűnőbb barátja azonnal megtámadta és a nevetségesség tárgyává tette az amerikai nyilvánosságban folyó, Putyin-Trump összeesküvés mesterséges hisztériájának tegnap bekövetkezett fordulatát, amely már az eddig fokozhatatlan őrületnek képzelt Russiagate-et tovább fokozta.
A szerző a Ron Paul Intézet a Békéért és Haladásért nevű agytröszt ügyvezető igazgatója, akinek cikke az intézmény honlapján jelent meg az alábbi címmel: „Uramisten! Trump asszisztense találkozott a NATO-partner Magyarországgal a kampány idején!”
McAdams cikke első mondatában szögezi le, „A ’Russiagate’ médiaőrület még ostobábbá válik, ahogyan a kétségbeesés veszi át az uralmat. Az őrület érzetének – amelyet a Russiagate kultuszosok ’csepp-csepp-cseppnek’ neveznek – fenntartására naponta van szükségük valamilyen bombahírre. Kivéve akkor, ha ilyen nincs. Ilyenkor a média kreál ilyeneket.”
Erről erőlködése miatt„lélegzete fennakadtában” számolt be a Capitol Hill lapja, a The Hill, „paranoiásan üvöltve azért, mert Trump elnöki kampányának egyik tanácsadója A MAGYAR MINISZTERELNÖK TANÁCSADÓJÁVAL (nagybetűk az eredetiben – L.I.) találkozott!!! ÚRISTEN!!!Csepp- csepp-csepp!!!”
Ami ezt a legújabb bombahír napvilágra hozását még nevetségesebbé teszi az az, hogy a cikk olvasása nyomán fájdalmasan nyilvánvalóvá válik: a szerzőnek fogalma sincs arról, hogy Magyarország az Egyesült Államok egyik stratégiai partnere, és a NATO-szövetségnek a tagja is. Vagyis azt, hogy az Egyesült Államok jövőbeli, lehetséges elnökének egyik képviselője találkozott az Egyesült Államok egyik legszorosabb szövetségese, Magyarország miniszterelnökének képviselőjével, valamiféle füstölgő puskacsőszerű bizonyítékként prezentálják, miközben azt a világ legáltalánosabb, leghétköznapibb hírének és tényének kellene tekinteni.
A Fehér Házba érkező elnöknek a sima átmenet érdekében teljes természetességgel szüksége van arra, hogy annak a lehető legtöbb kapcsolata legyen tengerentúli barátokkal és szövetségesekkel, és az kritikus fontosságú ahhoz, hogy normális diplomáciai kapcsolatokat tartson fenn. Ebben semmi új nincs, írja McAdams. Hozzátéve: Magyarország nem csak az Egyesült Államok régi NATO-partnere a berlini fal leomlása után, de annyira bíztak benne már csatlakozása előtt, hogy Közép-Európában épp Magyarországon létesítettek nagyobb amerikai katonai támaszpontot.
De a Hill jelenkori Bob Woodwardjának (a Watergate botrányt leleplező egyik legendás újságíró) ez smafu. Ő bizony feltörte a kódot! Ezért is jelent meg cikke ezzel a címmel: „Carter Page magas szintű találkozót tartott a Putyin-barát magyar kormánnyal.”
Akinek csak öt percnyi tapasztalata van a nemzetközi kapcsolatok terén, rögtön megérti: a cikkben szereplő „füstölgő puskacső” bizonyíték az idegen hatalmak összejátszásáról nem más, mint pozitív és biztató fejlemény. Az akkori magyar nagykövet, Szemerkényi Réka egyszerűen a feladatát végezte és segítette az amerikai partnert a találkozó létrejöttében. De a Russiagate kultuszosok kitekert agyában ez a normál folyamat úgy jelenik meg, mint a Trump-kampány titkos, putyini beszivárgása.
Orbán Viktort „Putyin-barátként” jellemezni akkora tudatlanságot árul el, ami tényleg lélegzetállító. Még egy újságírónak is tudnia kell, hogy Orbán háromszor, demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnöke egy olyan kormánynak, amely az USA állandó és megbízható partnere. Mielőtt olyan neokonok támadták volna meg, mint Anne Applebaum, mert ellene van Magyarország Brüsszel által megkövetelt elárasztásának közel-keleti „menekültekkel” (idézőjel az eredetiben – L.I.), szilárd atlantista volt.
Orbán mindig is a Nyugaton kereste a szövetségeseket, miközben tudja, hogy semmi kára nincs annak, ha a keleti országokkal is kiépíti az üzleti kapcsolatokat. Azon a napon, amikor azt tudtuk meg, hogy a Google rangsorolásában szándékosan hátrasorolja, azaz elrejti a Russia Today cikkeit, mert állítólag azok „álhírek”, valódi álhírt tálal fel nekünk egy olyan szervezet, amelyet a Google keresőgépe boldogan támogat. Milyen jól működik ez az orwelli rendszer – zárja cikkét McAdams.
Lovas István
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
