Mivel a járvány idején a természetjárás adott régión belül továbbra is megengedett, jelen írásunkban a Lévai járás két olyan látványosságát ajánlanánk, amelyek megtekintése akár egy-egy túrával is összekapcsolható.
A Lévai járás legészakibb pontján terül el a korábban Bakabányához tartozó Bakaszenes. A jelenleg mintegy 180 fős községet egykor a Léva várát ellátó szénégetők lakták. Bakaszenes és a már zsarnócai járási Garamrudnó közti erdőben található a Rudnói-vízesés.
A bakaszenesi községházától kényelmes sétával húsz perc alatt el lehet jutni hozzá, de mivel a természeti képződményig aszfaltozott út vezet, gépkocsival is könnyen megközelíthető.
A sárga színű turistajelzés által jelölt szakasz ugyan enyhén balra kanyarodik, a vízesésre kíváncsi látogatónak az aszfaltúton kell maradnia, amin egyben egy zöld jelzésű bicikliút is vezet. Az Arany Szarvas nevű fogadón túl a csendesen csordogáló Rudnó patak átfolyik az úttest alatt; innen már csak 4-500 méter a vízesésig, ami tavasszal és ősszel bővizű, télen azonban nem ritkán be is fagy. Az 1995-ben természeti emlékké nyilvánított Rudnói-vízesés közelében egy padokkal és tűzgyújtó hellyel ellátott pihenőhelyet alakítottak ki. A Selmeci-hegység egyetlen vízesése közel négy méter magasságával nem tartozik a legmagasabbak közé, mégis Szlovákia legszebb zuhatagai között tartják számon. Már úton a vízesés felé is érdekes sziklaképződményeket figyelhetünk meg; a Rudnói-völgy számos ilyet rejt.
Másik úti célunk a Búr-patak partján fekvő Szántó, aminek gyógyvizét már az 1500-as években is ismerték. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában is felhívta erre a figyelmet:
A forrás jelentőségéről Borovszky Samu is megemlékezik:
A szántói ásványvízhez kulturális emlékként szorosan kapcsolódik egy fából készült filagória. A gyógyfürdő területén elhelyezett pihenő pavilon, ami 1993-ban került fel a történelmi műemlékek listájára, egykoron a szántói ásványvizet kortyolgató látogatók pihenésére szolgált. A dekoratív filagóriát először 1923-ban, majd 1947-ben restaurálták, majd 1958-ban a parkba, a palackozó épületének közelébe helyezték át. Eredetileg a mai ásványvíztöltő üzem területén helyezkedett el.
Az építmény előtt felállított információs tábla magyar nyelven is tájékoztat. Ebből az is kiderül, hogy az 1895-ben alapított park területén a mai napig tetten érhetőek a kertépítészet századfordulós jellemző jegyei, valamint említi a szántói gyógyvizet sokáig kereskedelmi célokra felhasználó Toldi Zsigmondot, aki egy 1885-ös budapesti kiállításon vásárolta meg a pavilont.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
