A ma napvilágot látó indítvány készítheti elő Luxembourgban az egyik legismertebb, ám sokáig gyengén védett magyar találmány győzelmét egy német játékgyártóval szemben. A kérdés az, hogy bejegyezhető-e uniós védjegyként a Rubik-kocka formája. Ha nem, akkor elvileg bármely cég, az eredeti gyártó engedélye nélkül, árulhatna a bűvös kockához hasonló jellegű játékot.
Hamarosan pont kerülhet az egy évtizede húzódó jogi vitára a Rubik-kockával kapcsolatos nemzetközi perben. Ma ismertetik ugyanis azt a főtanácsnoki indítványt, amely eldöntheti az uniós védjegy kérdését a háromdimenziós logikai játékról, amelyet Rubik Ernő talált fel még 1974-ben. A bűvös kocka lényegében feltalálása óta folyamatosan küzdött a hamisítványokkal, mert mint találmányt külföldön nem védették le. Erre akkoriban az volt a magyarázat, hogy sok esetben drága lett volna az országonkénti szabadalmazás. Ráadásul arra sem gondolt senki, hogy dizájnoltalmat is lehetett volna kérni. Mindezek alapján szakértők kész csodának tartják, hogy a világban mégis Magyarországhoz kötik ezt a játékot. A Rubik-kocka jogai ma már a brit Seven Towns Ltd.-nél vannak, amely 1999-ben jegyeztette be rá a védjegyet.
A mostani nemzetközi per előzménye, hogy 2014. november 25-én a luxembourgi testület törvényszéke úgy döntött: bejegyezhető uniós védjegyként a Rubik-kocka formája. Ezt azonban a német Simba Toys GmbH & Co. KG megtámadta, arra hivatkozva, hogy a kocka, miután elforgatható, olyan műszaki megoldást tartalmaz, amely miatt csak szabadalomként kaphat oltalmat, védjegyként nem. Ennek jelentősége az, hogy a védjegyjogosultak határozatlan ideig megakadályozhatják a védjegyükkel megegyező vagy hasonló formájú termékek engedélyük nélküli forgalomba hozatalát. Hozzá kell tenni, hogy a Simba éveken át Európa-szerte engedély nélkül árult Rubik-kockákat. Tavalyelőtti döntésével azonban a luxemburgi törvényszék elutasította a Simba Toys keresetét, ami ellen két hónapig lehetett fellebbezni, és a német játékgyártó élt is ezzel a lehetőséggel.
Egyértelműen megkülönböztethető
Az iránymutató indítvánnyal kapcsolatban lapunk megkereste a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát (SZTNH), mi az álláspontjuk az ügyben. A hivatal részéről azt közölték, nagy érdeklődéssel várják az Európai Unió Bíróságának döntését, amely lezárja a majd tíz éve húzódó jogvitát, a luxembourgi határozat megszületése előtt azonban nem szerencsés találgatásokba bocsátkozni. A védjegyfőosztály információira hivatkozva a hivatal felidézte, hogy a Simba Toys kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) ügyben az Európai Unió Törvényszéke elutasította az OHIM védjegytörlési kérelmet elutasító határozatával szemben benyújtott Simba-keresetet. A törvényszék hangsúlyozta, a védjegy nem jelenti azt, hogy más cégek ne gyárthatnának elforgatható, háromdimenziós játékokat, a bejegyzés kizárólag az oldalukon rácsszerkezettel bíró, kocka formájú termékekre vonatkozik. A testület egyúttal megállapította, hogy a védjegyoltalom alatt álló forma jelentősen eltér a piacon szereplő többi háromdimenziós kirakó alakjától, ezért a fogyasztók számára egyértelműen megkülönböztethető tőlük. A 2014-es végzéshez képest annyi változott, hogy idén márciustól a védjegyekre és formatervezési mintákra fókuszáló OHIM helyébe az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala lépett, a közösségi védjegyet pedig az „európai uniós védjegy” kifejezés váltotta fel. Hozzá kell tenni, hogy a ma várható főtanácsnoki indítvány tartalma elvileg nem kötelezi az Európai Unió Bíróságát, gyakorlatilag viszont várhatóan azzal egybecsengő ítélet születik majd a tárgyalóteremben is.
Az ellenérdekelt Simba Toys egyébként a mintegy 40 milliárd forintos magyar játékpiacon is jelen van, becsült éves forgalma 1,2 milliárd forint. Az elmúlt bő négy évtizedben több mint 350 millió bűvös kockát adtak el világszerte: ha ezeket egymás tetejére helyeznénk, az Északitól a Déli-sarkig érne a torony. Tíz a tizennyolcadikon-, azaz trillióféleképpen lehet kirakni, trillió darab bűvös kockával pedig 275-ször lehetne beborítani a Föld felszínét.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 25.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
