Az angol korona birtoklásáéért folyó, rózsák háborújára elkeresztelt küzdelem 1455. május 22-én vette kezdetét, és több mint harminc éven át tartott. A két főúri párt, a Lancasterek és a Yorkok küzdelme elsősorban a nemességet érintette, amelynek tagjai jelentős veszteségeket szenvedtek.
A Plantagenet-dinasztia Lancaster ágából származó, alig egyéves VI. Henrik 1422-ben került az angol trónra. Helyette az elkövetkezendő években számos York-herceg irányította tanácsosként az Angol Királyságot. A felcseperedő, mentális problémákkal küzdő VI. Henrik 1445-ben nőül vette Anjou Margit francia hercegnőt. A friggyel egy erős akaratú, határozott nő jelent meg az angol udvarban, aki mindinkább a gyenge és megvezethető király fejére nőtt.
VI. Henrik elmebajára hivatkozva Richárd yorki herceg – aki szintén III. Eduárd angol király leszármazottja volt –, le akarta mondatni a királyt. 1453-ban azonban Anjou Margit fiút szült, és azt tervezte, hogy fia, a walesi herceg nagykorúvá válásáig átveszi az ország irányítását a melankóliába zuhant uralkodótól, aki a végtagjait is alig tudta mozgatni.
A királyné az ország protektorának választott Richárdot megpróbálta elszigetelni az uralkodó közvetlen közeléből. Ezt azonban a yorki herceg nehezményezte, többek között azért, mert családja hatalmas összegeket adott kölcsön az udvarnak a franciaországi hadjáratok finanszírozására, amelynek visszaszolgáltatása kegyvesztettség esetén veszélybe került volna.
VI. Henrik
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
