Egy hete ismét hatalmas mennyiségű kommunális szemét érkezett a Tiszán Ukrajna felől és a Szamoson Románia irányából. A petpalackoktól a mindenféle háztartási és ipari hulladékon át, az állattetemekig több száz köbméteres bűzlő szemétszigetek lepték el mindkét folyót.
Az áradások nyomán a Szamoson néhány nappal később pedig szinte menetrendszerűen jött Romániából a nehézfémmel szennyezett víz. Az évtizedek óta elhagyatott bányákat nem rekultiválták és a cinkkel, rézzel, alumíniummal és vassal szennyezett víz, szinte minden áradáskor a Láposbánya-patakba, onnan a Lápos folyóba, majd a Szamosba ömlik. A víz felszínen még egy héttel később is büdös nyálkás hab úszott sok helyen, -ami nem csoda, hiszen a nehézfém-koncentrátummal terhelt bányavíz az elején másodpercenként másfél köbméteres hozammal folyt a patakba.
Vásárosnaménynál, ahol a Szamos a Tiszába torkollik az ott élők megfeszített munkájának köszönhetően sikerült összegyűjteni a két folyón érkező hulladékot. Azonban azzal is tisztában vannak, hogy egy újabb jelentősebb áradás ismét szeméthegyeket eredményez Ukrajna és Románia felől. A költségek ráadásul a magyar államkasszát, illetve az érintett önkormányzatokat terhelik, miközben a román és az ukrán kormány mindenre hivatkozik, de a saját felelősségükről nem beszélnek.
Ez úgy néz ki odaát a románoknál és az ukránoknál is, hogy vagy ledobják a szemetet a falu szélén folyó patak partjára, vagy rosszabb esetben a kukásautó eleve az árterületen szabadul meg az összegyűjtött szeméttől. Ez aztán szó szerint a nyakunkba zúdul
– mondta az Alfahírnek Tepfemhart Béla a Szamossályin élő horgász. A 750 lelkes Szamos menti település mindössze két kilométerre van a román határtól, ahol a Szamos eléri a magyar szakaszt. A falu tiszta rendezett és nagyon kellemes hely, de a folyó és a partszakasz áradáskor úgy nézett ki mint egy úszó szemétlerakó. Még most látható a fák ágain fennakadt szemét.
A nehézfém ráadásul hosszú távon fejti ki a káros hatását. Én bevallom már vagy 15 éve nem fürödtem a Szamosban, de horgászni is inkább a közeli holtágba járok, mert a Szamosból kifogott halat én nem eszem meg
– közölte Tepfemhart Béla hozzátéve, hogy rendes körülmények között a horgászturizmusból jelentős bevétele lehetne a környéken és a Tisza felső szakaszán élőknek.
A komp igazi békebeli vízi jármű. Motorja nincs csak egy drótkötél feszül a Szamos két partja között és a révész a folyó sodrását felhasználva kel át a túloldalra. Az árak is a régmúltat idézik. 50 forint a személyszállítás, 100 forint az autó. A csend szinte tökéletes csak a fákon még mindig ott csüngő szemét látványa zavarja meg az idilli képet.
Rossz ránézni a Szamosra amikor érkezik a szemét. Volt aki először járt erre és pont akkor amikor a románok felől jött a dzsuva. Nem hitte el, hogy ilyen létezik
– mondta Gál József révész.
Mi itt sajnos csak annyit tehetünk, hogy felhívjuk a figyelmet erre a szinte állandósult szennyezésre, ami áradáskor megsokszorozódik. Szoktunk még szemétgyűjtő akciókat szervezni, de ez nyilván nem elég
– mondta Bíróné dr. Dienes Csilla, Szamossályi polgármestere, aki végig kísért a parton és miközben a kompon ültünk arról beszélt, hogy elsősorban a két kormánytól remél segítséget. Úgy látja, főleg a románok nem partnerek ebben, hiszen évtizedes problémáról van szó.
Alulról jövő kezdeményezésként először a magyar környezetvédelemmel vennénk fel a kapcsolatot, de próbálunk a románokkal is szót érteni, mert az ott élők érdeke is, hogy felszámoljuk ezt az állapotot és a Szamos megint tiszta legyen. Környezetvédelmi szakjogász segítségét kérjük és persze az érintett települések polgármestereivel együttműködve fel szeretnénk venni a kapcsolatot Tilki Attilával is aki a térség fideszes képviselője, mert így talán hatékonyabb lehet a kezdeményezésünk
– tette hozzá Bíróné Dienes Csilla polgármester.
Szamossályit elhagyva egymás után következnek azok a Szamos és Tisza parti falvak amelyek szintén megszenvedték a szemét és nehézfémszennyezést. Minden településre jellemző az elvándorlás, a munkahelyek hiánya, pedig az ország egyik legszebb helye ez a környék, ahol még tíz éve is egész nyáron egymást érték a vízitúrázó csoportok. Ez a fajta turizmus pedig munkát és megélhetést adtak nagyon sok ott élőnek.
Gergelyiugornya egy szebb napokat is látott nyaralóövezet a Tisza partján. A cölöpökön álló lepukkadt, elhanyagolt nyaralók szintén nem vonzzák a turistákat, holott az egyik legkedveltebb helyszíne volt a vízi sportok kedvelőinek. Közigazgatásilag Vásárosnaményhoz tartozik, de ami a lényeg, a kis üdülőváros közelében találkozik a Tisza és a Szamos. A helyszínen Adorján Béla Szabolcs-Szatmár-Bereg megye jobbikos képviselője és a szintén horgász Böjtös László beszélt a múlt héten történtekről.
Fele annyian horgásznak itt a Tiszán, mint néhány éve. Azelőtt jöttek minden felől, Budapestről is, mostanában pedig látják a híradásokban ahogyan úszik le a sok szemét. Persze, hogy nem jönnek ide
– mutatta be a jelenlegi helyzetet Böjtös László, aki már negyven éve horgászik a Tiszán.
Gyerekkoromban még a Szamoson ugyanúgy repült a kérész, mint a Tiszán. Ennek most már nyoma sincs. Amikor a Tisza árad, ezekben a lapályos kanyarokban rakja le az üledéket, és amikor apad a víz, a lerakódott nehézfém miatt úgy néz ki, mint egy vasércbánya. Téglavörös színű vasoxiddal telített a lapály
– mesélt a környék egykori és mostani állapotáról Adorján Béla.
A Jobbik megyei képviselője szerint egyfajta kudarc volt az elmúlt húsz év, mivel semmilyen előrelépés nem történ a szennyezések leállítása érdekében.
Nagyon sajnálatos, hogy egy nappal a bekövetkezett katasztrófa után Szijjártó Péter külügyminiszter Bukaresti látogatásán még csak szóba sem hozta a problémát, amikor a helyszínen gratulált a megalakult román kormánynak. Sem a magyar sem pedig a román külügyminiszternek nem jutott eszébe beszélni erről a szennyezésről. Amúgy meg nem vagyok nyugodt a román környezetvédelmi miniszter tanácsadójának véleményétől, aki szerint a szennyezés ellenére nem lesz halpusztulás a Szamoson és a Tiszán… Ezek a nehézfémek ugyanis hosszú évtizedek alatt lerakódtak a mederiszapban, bekerültek a halaink szervezetébe, ami az egyedszám csökkenését eredményezte
– hívta fel a figyelmet Adorján Béla.
A megyei képviselő felidézte, a húsz éve történt ciánszennyezés óta nem jutottak el odáig, hogy legalább nemzetközi behatással felmérjék a román oldalon lévő bezárt bányák állapotát, de még azt sem sikerült elérni, hogy a kommunális hulladékot a Tisza, a Kraszna, vagy a Szamos román, és ukrán vízgyűjtő területein ne a patakokba ürítsék.
Az, hogy Áder János néha ír egy levelet a román miniszternek, vagy államelnöknek, vagy kiad egy nyilatkozatot, hogy mennyire fel van háborodva, nem teszi tisztává a vizeinket. Ennek megálljt parancsolni most kell és azonnal
– jelentette ki Adorján Béla.
Szijjártó Péterhez hasonlóan Tilki Attila a térség fideszes képviselője sem szólalt meg a román és ukrán szennyezés ügyében. Nyilatkozott viszont a Kisvárdán született Gyüre Csaba a Jobbik parlamenti képviselője. Az ellenzéki párt alelnöke szerint nem lehet tovább várni mert a helyzet egyhamar nem fog javulni.
Ezért is szeretnénk találkozni az RMDSZ-es Tánczos Barna környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti miniszterrel. A Jobbik környezetvédelmi szakpolitikusainak közreműködésével előterjesztenénk egy olyan tervet, amely a jövőben megakadályozhatná a hazai folyóink szennyezését. Egyébként egy 1992-ben kiadott helsinki egyezmény tiltja és elvben szankcionálja az ilyen jellegű szennyezést. Ezzel együtt sajnáljuk, hogy a magyar kormány húsz éve nem lép fel hathatósan ezekben az ügyekben, és szerintem ennek is az eredménye, hogy a román és ukrán felek nem változtattak a magatartásukon
– mondta Gyüre Csaba, a Jobbik országgyűlési képviselője.
A Tiszán, a Krasznán és a Szamoson, jelenleg nyugodt a helyzet. Ez azonban egyből megváltozhat amint egy nagyobb esőzés után a román és ukrán vízgyűjtő területeken a patakok megtelnek és újfent belemossák a bányák és a falvak szemetét a vízbe. A folyók hazai szakaszain pedig az ott élők folytathatják véget nem érő küzdelmüket a nehézfémmel súlyosított szemét-szigetek ellen és kormányzati segítség híján legfeljebb arra számíthatnak, hogy nem következik be olyan tragédia, mint a tiszai ciánszennyezés idején.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
