A robotok már köztünk vannak 2017. december 12., kedd – 08:28 Feledy Botond2017. 12. 12., k – 08:28 Vélemény Friss ikon Off Törzs
Alighanem a gyakrabban internetező olvasók nagy része már csetelt robottal a bankjánál vagy más online szolgáltatónál. Ma már teljesen természetes, hogy egy csetrobottal kezdi a cég a válaszadást, merthogy a kérdések jelentős része hasonló, és ha nincs egyedi eset, azt a robot is kiválóan meg tudja válaszolni. A különbség pedig ritkán tűnik fel. Sőt…
A híres Turing-teszt éppen azt célozta, hogy mikor tudja egy mesterséges intelligencia elhitetni egy emberrel, hogy ő nem robot. Tehát a tesztalanyokat cseteltették hol emberrel, hol géppel, és a végén meg kellett mondani, hogy szerintük mikor kivel kommunikáltak. 2015-ben az Eugene Goostman névre keresztelt robot először tudta „megnyerni” ezt a versenyt, a tesztalanyok több mint felével elhitette, hogy ember. A legtöbb nagy IT-cég már rég teszteli a mesterséges intelligenciákat a közösségi médiában.
A Twittertől a Microsoftig próbáltak már tanuló AI-kat szolgálatba állítani, a gond inkább az, hogy tőlünk, emberektől tanulnak, és egyelőre azt még nehéz meghatározni, hogyan határolódjanak el a szélsőségektől, hogyan vegyék figyelembe a társadalmi érzékenységet.
A Twitter-robot két hét alatt náci lett, holott nyilván nem minden felhasználó ezt az utat járja be. A kép- és arcfelismerő rendszereknél is kellett hozzá idő, hogy a különböző bőrszínekből már nem adódnak félreértések.
Messzire vezet, de az adózástól az alapjogokig újra kell gondolnunk a társadalmi rendszereinket. A robotok után is kell majd adót fizetni úgy, mint a munkavállalók után? Milyen szintű komplexitástól számítunk „robotnak” valamit?
Hiszen már a kávéfőző vagy egy új porszívó is annak minősülhet… Adójogi szempontból vajon csak a gyár helyi termelését fogják figyelembe venni, nem pedig az előállítókat, legyenek azok emberek vagy AI-k? Főleg a kelet-európai ipari zónákban ez még rengeteg fejtörést fog okozni.
A digitális etika az önvezető autóktól a kibertestrészekig mindenütt fel fog bukkanni. Vajon beprogramozható-e egy mesterséges robotkar arra, hogy soha semmilyen körülmények között ne üssön meg senkit? Hogyan fogja a kisebbségi problémákat érzékenyen kezelni egy keresőszoftver, amely nyilván nagyobb mennyiségű ellenséges tartalmat találhat egy többségi nemzet nyelvén, mint a kisebbségén? Ha egyszer létrejönnek a célpontot önállóan választó drónok, meddig engedhetjük ezt a technológiát terjeszkedni? Tartalomgyártó robotok ellen tudnak-e a közösségi médiafelületek hatékonyan védekezni, lehet-e egyes platformokat kizárólag emberi azonosítás feltételével használni?
Ezek a kérdések nem a holnap, hanem a ma dilemmái. Mert ha nem adunk idejekorán válaszokat erkölcsi alapon ezekre a felvetésekre, akkor néhány programozó kénytelen lesz ezeket magától meghatározni, ami a sztenderdek hiányát eredményezheti és azt, hogy a társadalom nem tudja kontrollálni a saját IT-környezetét. Emberi gondolkodásra fel!
Bevezető
Amikor a Mesterséges Intelligenciáról (AI) vagy robotokról beszélünk, még mindig sokan hajlamosak felsóhajtani és azt gondolni, hogy ez majd az unokáik problémája lesz. Pedig az informatikusok és mérnökök ezt már régen elhozták közénk, és éppen az a nagy eredmény, hogy nem úgy beszélünk ezekről a dolgokról, mint „robotokról” vagy sci-fi-lényekről, hanem a hétköznapjaink legnormálisabb alkotórészeiről.
Címkék robotika robotok Mesterséges Intelligencia Rovatoldalon kiemelt Kiemelt
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
