Éves átlagban 17 százalékkal bővül a robotok piaca 2019-ig, mire eléri a 135 milliárd dolláros szintet – derül ki az IDC piackutató prognózisából. A legnagyobb ütemű fejlődés Japánt és különösen Kínát jellemzi majd, ahol a feldolgozóiparban váltják ki gépekkel a munkáskezeket. A folyamat egyelőre kezdeti szakaszában jár, az viszont a foglalkoztatás szempontjából hamarosan bekövetkező hatalmas és feszítő gondokra utal, hogy a robotok fejlesztése 69 százalékban a gyártási technológiákat érinti.
A világ legnagyobb elektronikai gyártója, a tajvani Foxconn a napokban jelezte, hogy kínai Kunsan városában lévő óriásgyárában robotok veszik át az uralmat: a 110 ezer dolgozóból 60 ezernek a munkáját – a South China Morning Post tudósítása szerint – robotok látják el. Hogy a kisvárosnyi, 60 ezer fős „fölösleg” majd hol és mennyiért talál munkát, arról nem írnak, azt viszont aláhúzzák, hogy a megtakarítás tetemes az Apple és a Samsung okoskészülékeinek legnagyobb bérgyártójánál. Tekintve, hogy a Foxconn gyáraiban 1,3 millióan dolgoznak, borítékolható, hogy a robotizáció előrehaladásával újabb százezrek kényszerülnek pályamódosításra.
Akár a gyáron belül, mivel a Foxconn a BBC érdeklődésére kifejtette, hogy a robotok előretörése nem jár munkaerő-csökkenéssel, csak a futószalag mellől értékesebb munkakörbe, így minőségellenőrzéshez és a kutatás-fejlesztéshez irányítják át az embereket. Igaz, aligha életszerű, hogy a futószalagnál olyan magasan kvalifikált emberek dolgoznának, akik a kutatólaborban is megállják a helyüket. Az viszont kétségtelen, hogy a robot nem kér műszakpótlékot, bármikor túlórára fogható, szakszervezetbe sem tömörül, és emellett kiszűri az emberi hibatényezőt, alkalmazása a selejt csökkenését, ezzel a versenyképesség növelését eredményezi. Utóbbi pedig kulcskérdés, a munkaerő-igényes kínai feldolgozóiparban. Kormányzati felmérések szerint a Foxconn példája ragadós, csak Kunsanban 600 cégnél tervezik a robotok bevetését, ami a 2,5 millió gyárváros elnéptelenedéséhez is vezethet, hiszen az ott dolgozók kétharmada vendégmunkás.
Emlékezetes, hogy 2012-ben a Foxconnál az embertelen körülmények és a monoton munka következtében öngyilkossági hullám volt a dolgozók körében. A nemzetközi felháborodás hatására és az Apple nyomására a Foxconn lazított a már-már rabszolgatartást idéző körülményeken. A Foxconn 35 tajvani céggel együtt csak tavaly 609 millió dollárt költött a robotvezérléshez is szükséges mesterséges intelligencia kutatásokra.
Bár a hardverek, az eszközök kifejlesztésénél és gyártásánál Kína jelentős előnyre tett szert, a „mozgatórugó”, a szoftverek terén még mindig az USA diktál a piacon – idézi a Financial Times Dimitrij Grisin orosz technológiai befektetőt, aki nemrég százmillió dollárt adott a robottechnika fejlesztésére. Érdekesség, hogy a kockázati tőke még mindig mostohán kezeli az új iparágat, s bár – a CB Insights összesítése szerint – a 2015-ben ide befektetett 587 millió dollár az előző évinek több mint a duplája, eltörpül az Uber utazásmegosztóba és társaiba fektetett milliárdok mellett. A robottechnika fejlődését jelzi, hogy az utóbbi évtizedben háromszorosára nőtt a beadott szabadalmi kérelmek száma az IFI Claims piackutató adatai szerint.
A robotok már kijöttek a gyárkapun, és köztünk járnak – jellemezte a helyzetet Steve Jurvetson, a Tesla elektromosautó-gyártó és a SpaceX űrhajózási társaság igazgatója, aki szerint a következő 2-5 évben hatalmas fejlődést figyelhetünk meg, s egyre több ember mindennapi életében jutnak szerephez a robotok. A futószalag mellé lecsavarozott precíziós ipari robotok fejlesztése mellett egyre nagyobb igény mutatkozik az olcsóbb, könnyen betanítható, alkalmazkodóképes robotok iránt, amelyek a szolgáltatásokban lehetnek az emberek segítségére. A szabadon mozgó, emberi parancsra dolgozó, de önálló feladatokat is ellátni képes együttműködő robotok, azaz a cobotok, előtt nagy jövő áll. Említhetjük a fáradhatatlan kórházi mindenest, a Tugot, amely az épületen belül szállítja az eszközöket, gyógyszereket, ételt és a szennyest is, a szállodákban hasonló feladatokat ellátó és borravalót sem kérő Saviokét, a szobaszervizest, vagy a Locus Robotics gépesített raktárosát. A Rethink Roboticsnál kifejlesztett intelligens kar mindent megold – egydolláros órabérben.
Azaz legalább 10-15 ember munkáját helyettesíti, illetve még többét, hiszen társadalombiztosítást sem kell utána fizetni. A nagyfokú robotizációnak a gyártás helyszínét illetően is komoly átrendező hatása is lesz. Az olcsó munkaerőt adó országokból többen is hazatelepítik a kihelyezett termelést az anyaországba, a robotok felügyeletét ellátó személyzet költsége ugyanis alacsonyabb, mint maga a távol-keleti gyártás. Nem véletlen, hogy az Adidas sportszergyártó húsz év után visszatér Németországba, s Ansbachban felépíti teljesen automatizált cipőgyárát, ahol jövőre már tonnaszám készülnek a jelenleg Ázsiában kézzel varrott lábbelik. Az Ázsiában ma még egymillió munkást foglalkoztató sportszergyártó cég a következő Speed Factoryját az USA-ban húzza fel, a lényeg: a helyi piaci ellátása a mainál is gyorsabb és olcsóbb tömegtermeléssel. A tavaly 301 millió pár cipőt gyártó Adidas vezérigazgatója, Herbert Hainer jelezte, hogy hiába olcsóbb, a robotcipőt is „ázsiai” áron adják. Kérdés meddig, hiszen a piacvezető Nike is automatizálni fogja a gyártást. Az igazi csapást azonban a textilipar hazavitele jelenti majd a Távol-Keletnek. És annak az ideje sincs nagyon messze.
Szerző: Kriván Bence
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
