Multis karrieremből tudom – s ez immár több mint 16 éves -, hogy a legkisebb baj a nagyfőnökökkel van, ennél nagyobb a kollégákkal, s a legnagyobb a kisfőnökökkel.
A nagyfőnökökkel miért nincs baj? Egyrészt mert szinte sose ereszkednek le az egyszerű dolgozók közé, másrészt halvány fogalmuk sincs a munkáról – így velük a konfliktus esélye kb. nulla.
A szimpla kolléga már nagyobb veszélyforrás. Szerencsére nem vagyok nő, így ez se szokott érinti. Ugyanis megfigyeltem, a multi munkahelyeken a kolléga-konfiktusok az esetek 90 %-ban két nő között szoktak lenni, a férfiak jellemzően képesek kívül maradni az egészen.
A kisfőnök viszont baj vagy áldás. Ha normális, akkor minden szuper. Ha elmebeteg, akkor viszont érdemes azonnal más munkahelyet keresni, mert a helyzet sose fog rendbe jönni.
Alapvetően 4 típus van a kisfőnökből: 2 pozitív és 2 negatív.
A 2 pozitív típus:
- a trükkös – egyszerűen ki akarja játszani a rendszert, semmi kedve dolgozni, ezért felküzdötte magát valamilyen kisebb főnöki pozícióba, mert azt hitte, akkor nem kell dolgoznia, leszarja mi van, így az alatta levőket se zaklatja,
- a depressziós – az ő célja is a semmittevés, de ő ezt nem is titkolja, nagyszerű főnök, mert szolidáris az alatta levőkkel, akikről eleve feltételezi, hogy ők se akarnak dolgozni.
Ami meglepő: a kapitalizmus képtelen a fentiket kiszűrni. 2007-ben az akkori szófiai kisfőnököm ma már egy hatalmas nyugati multi bulgáriai országos igazgatója. A srác annak idején a fél napját az akkor népszerű Honfoglaló játék angol verziójával töltötte el, a nap többé részében meg szabadidős programokat egyeztetett, az egyik hobbija ugyanis a kugli volt, így igyekezett minden érdeklődött közös kuglizásra beszervezni.
De mi a 2 negatív típus:
- a laza – ugyanis jellemzően gonosz, ő nem akar csinálni semmit, de eredményt akar az alatta levőktől, így azokat keményen terrorizálja, ő tehát az ideális nyugati embertípus,
- a komoly – humoros alak, de mégse lehet nevetni rajta, ő az, aki komolyan elhiszi a cég szövegét, lelkesen hisz mindenben, minden szabályt betart és betartat, teljesen függetlenül attól, a szabályok értelmesek-e.
Természetesen a „komoly” a legrosszabb kisfőnök. S fokozottan rossz, ha nő. A nők ugyanis fokozott teljesítési kényszert éreznek, így kellemetlenebbek a férfiaknál.
A három momentumos grácia – Donáth Annácska, Csehszlovák Kattinka, Ukrán Annácska – esetében ezt érzem: ha ők lennének a közvetlen főnökeim, gyorsan munkahelyet váltanék. (Az igazság kedvéért megjegyzem: Ukrán Annácska azért mindenképpen fékezettebb habzású, nem akkora méretes hülye liba, mint a másik kettő, néha majdnem normálisnak néz ki.)
Most a libasereglet azt érezte, ütni kell a pedofil műbotrányt, s persze megint eltúloznak mindent: addig verik, míg szét nem esik, s be nem temeti saját magukat.
A fő követelés: legyen közvetlen elnökválasztás. Na most, ha Zorbán nagyon ki akar szúrni a ballibekkel, akkor teljesíti a követelést. Nem kerül semmibe, csak egy ötperces szavazás kell hozzá. S ha megtörténne, jönne a totális ballib összeomlás. Hiszen egyrészt a Fidesz jelöltje nyerne, csak immár egy szinte népszavazással, plusz bónuszként jól összevesznének egymással a ballibek ki legyen a közös jelöltjük.
Volt már ilyen. 2015-ben a migránsválság közepén. A ballibek követelték – megtámogatva minden élő és mozgó „független” nyugati média által -, engedje Zorbán a „menekülteket” ki az országból, tudván, ezt nem teheti meg egy sor szerződés miatt. Aztán Zorbán egy nap gondolt egyet, majd megszegve a szerződéseket, megengedte a „menekültek” kimenését nyugatra. Volt nagy meglepetés, a liberális kampány órák alatt össze is omlott.
Valami hasonló élményt követel szerintem Donáth Annácska.
A ballib elit persze igyekszik segíteni: Arató ballib milliárdos-médiamogul meg is szólalt:
Ezt imádom a mértékadó ballib értelmiségben: sose értik meddig lehet húzni a húrt, s mikor kell leállni. Mivel mindig túlhergelik magukat, az eredmény mindig az, hogy a nyerő helyzetet is képesek pillanatok alatt csúfos vereséggé változtatni.
Csodálkozom: ezek az emberek miért nem költenek egy kis pénzt PR-szakértőre?
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
