Egyébként a poroszos-liberális vitában mindig a poroszos oldalon álltam. Miért? Mert nem lehet “gondolkodni tanítani” adatok nélkül. De az ellenkező véglet se jó, amikor abszurd adathalmozás folyik, ráadásul nem kiszámolt szinten.
Jó szórakozás az egyes országokban használt iskolai tankönyveket nézegetni. Ma már a digitalizálásnak köszönhetően ez ingyenesen is megtehető a legtöbb esetben. Magyarországon ez ráadásul teljesen legális is.
Elkezdtem nézegetni a 9. osztálynak szánt magyar irodalom tankönyvet. Képzelem a 14-15 éves gyerek szenvedését, aki ebből tanul. Gyakorlatilag egyetemi szint, csak onnan tudható, hogy középiskolai tankönyv, hogy a szerzők tegezik az olvasót.
Én jártam ókori irodalom egyetemi kurzusra az 1985/1986-os tanévben. Meg – bár a nyelvszakokon mindig inkább a nyelv rész érdekelt, nem az irodalom – van azért valamennyi ismeretségem is itt. De mindezzel az előélettel is néha nehéz olvasni ezt a kilencedikes tankönyvet.
Hogyan is reagál erre a diák? Nagyjából 3 kiút van:
- Azt mondja, ez iszonyatos unalom, nem tanul semmit, majd igyekszik valahogy átvergődnie magát az egészen: pl. letölt a netről rövid válaszokat, majd ezeket bemagolja.
- Megpróbálja megérteni, de nem érti, majd örökre megutálja az egészet.
- Felkeltődik benne az érdeklődés, s utána olvas, majd megérti. Mivel ez azonban hatalmas időt igényel, az összes többi tárgyból megbukik.
Velem pont így bánt el ez a hozzáállás, csak más területen. 10 éves koromban elcipeltek az Erkel színházba, megnézetni a Traviatát, ami 3 óránál hosszabb, ráadásul olasz nyelvű. Kb. 15 percig figyeltem oda, aztán már a székeket számoltam és játszottam az ujjaimmal, meg néztem a nézőket, számolva mikor ér véget a szenvedés.
Akkora volt a sokk, hogy amikor 35 éves koromban, azaz 25 évvel később, a közelben éltem, s gyakran jártam kutyát sétáltatni az Erkel Színház melletti parkban, még borzongott a hátam a színház láttán. Ösztönösen kerültem a park színházhoz közeli felét.
Nagyjából 40 éves koromra múlt el rettegésem bármilyen komolyzenei műfajtól.
Valójában a könyv persze kiváló, mondjuk érdeklődő felnőtteknek, szép bevezetés lehetne egy irodalomtörténeti és elméleti kurzushoz. De hogy gimnazistáknak ez amolyan “traviata-élmény” az biztos.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
