Ferenc pápa – aki húsvéthétfőn költözött az Atya házába – öt éve vezette be a nagyszülők és idősek világnapját a Világegyházban, amelyet minden évben Szent Joachim és Szent Anna, az Úr Jézus nagyszüleinek liturgikus emléknapjához közel eső vasárnap tartanak. Július 27-én délelőtt 11-kor a szatmárnémeti székesegyházban Schönberger Jenő püspök a nagyszülőkért és idősekért mutatott be szentmisét.
„Ma különleges örömmel gyűltünk össze, hiszen Ferenc pápa kezdeményezésére világszerte ezen a napon ünnepeljük a nagyszülők és idősek világnapját. Mindenekelőtt szeretném megköszönni azt, hogy itt vagytok. És azt is, hogy vagytok! Mert a nagyszülők és az idősek nemcsak részei egy családnak, hanem alapkövei.
Ezen a napon hálát adunk az életért, a hosszú évek tapasztalatáért, a hűségért és a szeretetért, amelyet időseink és nagyszüleink életük során irántunk tanúsítottak. Ma értük imádkozunk – azokért, akik itt vannak közöttünk, és azokért is, akik már elköltöztek az örök hazába” – köszöntötte a szentmise elején a jelenlévőket a főpásztor. Arra buzdította az egybegyűlteket: „Kérjük a Szentlelket, hogy töltse el mindannyiunk szívét hálával, tisztelettel és figyelemmel az idősek iránt, és adja meg, hogy valóban közösségként éljünk: fiatalok és idősek, együtt építve Isten országát”.
A püspök szentbeszéde elején XIV. Leó pápa a nagyszülők és idősek ötödik világnapjára írt üzenetéből idézett: „Az ujjongó öröm ígéretét hordozó szentév segít felfedeznünk, hogy a remény mindig, minden életkorban az öröm forrása. Amikor pedig ez a remény hosszú élet tüzében edződött, a teljes boldogság forrásává válik.”
„Mert ma a világ minden részén imával, tisztelettel és hálával köszöntik a nagyszülőket és az időseket – és mi is ezt tesszük itt a szatmári székesegyházban az evangélium örömével” – folytatta szentbeszédét a főpásztor.
Az ünnepi szentmise során a felajánlási körmenetben a nagyszülők, unokák, gyermekek és a kórházpasztorációs iroda vezetője átadták szimbolikus adományaikat Schönberger Jenő püspöknek, áldást kérve életükre, családjukra, szolgálatukra.
Szentírás – mely a keresztény hit és a keresztény értékek elsajátítására, megélésére és továbbadására irányítja a figyelmet.
Növény – a remény hordozója. Ahhoz, hogy egy növény fejlődhessen, gondoskodásra is szüksége van, miként az idősekkel is törődni kell.
Mesekönyv – olyan olvasmány, ami a gyermekek életét színesíti és nyitottá, fogékonnyá teszi őket a szépre, az értékesre, a jóra.
Virágcsokor – minden szála a nagyszülők szeretetének egy-egy kifejezési formája, amit nagylelkűen, naponta adnak tovább.
Póló – egyszerű, de mégis beszédes ruhadarab, amely magán viseli a remény évének logóját. Ahogyan a ruházat védi a testet, úgy ez a jel a bizalom és az isteni ígéretbe vetett hit látható kifejeződése.
Kenyér és bor – azokat az ajándékokat jelentik, amelyeket Isten elé hozunk, amelyeket rá szeretnénk bízni az ő gondviselő szeretetére.
A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges imák elvégzése után így köszönt el a püspök a jelenlévőktől: „Ez a mai nap legyen számunkra emlékeztető:
Kérjük Istent, hogy segítsen nekünk úgy élni, hogy megbecsüljük őket – ne csak ma, hanem az év minden napján. Hallgassuk meg őket, tanuljunk tőlük, és adjunk hálát értük – úgy, ahogy ők is hűségesen hordozzák a család és a közösség terheit, örömeit.”
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
