A reformatus.hu hivatalos egyházi hírportálon egyoldalú, manipulatív tudósítás jelent meg az ifj. Hegedűs Loránt fegyelmi ügyében összehívott 2014. február 20-i egyházmegyei bírósági tárgyalásról.
A tudósításban azt állítják a szerkesztők – köztük van Csepregi Botond panaszos is – hogy: „a gyülekezet is készült a rendezvény megzavarására”, s csak a mondat második fele engedi sejtetni, hogy ezen állítás akár még jó szándékkal úgy is értelmezhető, hogy valójában az ünnepi megemlékező igei alkalom megzavarására számítottak az egyházközség részéről.
Arról már természetesen nem szól a tárgyalási tudósítás, hogy a demonstrálók előre fenyegetőztek, például a garázdaságért már több ízben is eljárás alá vont Dániel Péter Izraelből, kinek uszítására felülve jelent meg vasárnap istentiszteleti időben a templom előtti, Horthyval szemben Sztálint éltető, „mocskos reformátusok”-at skandáló posztkommunista horda.
A rendőrség helyszíni parancsnoka tanúvallomását úgy idézi a cikk jegyzője, hogy ne derüljön ki egyértelműen az olvasó számára, hogy az istentisztelet ellen demonstrálók közül kellett egy személlyel szemben folyamatba tett – tehát ma is zajló – rendőrségi eljárást foganatosítani, de arról viszont már egy szót sem szól, hogy a rendőrség helyszíni parancsnoka elismerte, hogy számtalan esetben kellett kizárólag az istentisztelet ellen demonstrálókat visszavezetni – az egyházközségi rendezőkkel szorosan együttműködve – a nekik kijelölt területre.
Hamis az a beállítás is, hogy csak a rendőrség segített az indulatok lecsillapításában az egyházközségi rendezőknek, valójában a helyszíni parancsok elismerte az egyházközségi rendezők törvénytisztelő közreműködését a templom ellen demonstrálók indulatainak féken tartó kezelésében.
Azt is elhallgatja – nyilván a „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” parancsolat alapján – az egyházi honlap, hogy a kezdet kezdetétől nem tartották magukat az istentisztelet ellen tüntetők bejelentett demonstrációjuk néma jellegéhez (amit az istentiszteletre történő presbiteri és lelkészi bevonulást rögzítő felvétel-rész is bizonyít), s később „villámcsődületként” viselkedtek, s így elismerten kizárólag miattuk volt szükség rendőri erősítés kérésére, s a gyülekezet felé annak jelzésére, hogy a szoboravatás idején a templom előtti füves területre már ne menjenek, s utána minél hamarabb vonuljanak le az altemplomi szeretetvendégségre.
Arról sem szól a fáma, hogy a védelem egyébként jelezte, ha kell, videofelvétellel is megerősíti, hogy miként tárgyalt az egyházközségi főrendező a rendőrség képviselőivel a tüntetés esetleges feloszlatásáról, amire az istentisztelet zárásaként sorra kerülő szoboravatás gyors lebonyolítása miatt már nem volt szükség, amint fényképfelvételekkel is dokumentálta a keresztyén- és magyarellenes megnyilvánulásokat a templom ellen demonstrálókról az eljáró bíróság felé, köztük a hívek torkának elvágásával, s lelövésükkel fenyegetőző személyről készült fotókat is.
Ellenben Horváth György jogtanácsosi ámokfutásának újabb két üldözési mániába hajló rágalmát hangsúlyosan közli az egyházkerületi hivatalos honlap, mellyel ifj. Hegedűs Lorántot a tüntetők „előre történt lepocskondiázásával”, s akuruc.info hírportál „folyamatos publikációi útján való szerkesztésével” vádolja meg. Néma cinkossággal hallgatnak viszont Horváth György azon minősíthetetlen kirohanásáról, melyben ezen tárgyalás során ifj. Hegedűs Lorántot, mint hivatalban lévő református lelkészt lenácizta, Reiner Péter gyülekezeti tagot pedig dísz-zsidónak titulálta.
Csepregi Botond azon álságos hazugságának, mintha a Horthy-szoboravatáson nem lett volna szó a Kormányzó gyülekezet- és templomalapító szerepéről, tág teret biztosít házi-szerkesztősége, annak ellenére, hogy eredeti panaszbeadványában épp azt kifogásolta, hogy Horthyról az istentiszteleti jelleget szerinte háttérbe szorítva túl hangsúlyosan esett szó a hithős szobrát is felavató igei alkalmon.
Az az „apróság” sem kötötte le különösebben a tárgyalási tudósító figyelmét, hogy a védelem felvetésére érdemi válasz a bíróság részéről nem érkezett arra, hogy miközben Csepregi Botond panaszát már az előző tárgyaláson elutasították, mivel az egyházközség ellen nem nyújthatta volna be azt, aközben miként csatlakoztathatták Szabó István püspök panaszához, melyet törvény szerint biztosított észrevételezésre ki sem küldtek a panaszlott jogi képviselőjének, hogy annak alapján eldönthesse, panaszra, vagy hivatalból indult eljárással szemben kell-e megbízóját védelmeznie?
Ezek után már nem is csoda, hogy arra sem figyeltek fel a reformatus.hu oldalát szerkesztgetők, hogy Horváth György jogtanácsosi előterjesztésének elkészítésével meg sem várta a panaszlott jogi képviselőjének mégis törvényes határidőn belül megtett észrevételét, anélkül nyújtotta be a lelkészt hivatalvesztésre ítéltetni kívánó, jogalap nélküli, szélsőségesen elfogult indítványát.
Kelt Budapesten, 2014. március 01-én, a tárgyalás hiteles szem- és fültanúinak közlése alapján.
ŐRÁLLÓ KERESZTYÉN SAJTÓFIGYELŐ
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
