„Európa az ő erődítési öveiben pánczélosan, állig fölfegyverkezve, megszűnt eszköze lenni a mérhetetlen jövendő nagyszabású törekvéseinek. Szétmálló társadalmi élete, melyben sem egység, sem vezérszellem, rohadt államisága, melynek a kardcsörtetés az aggkori gyermekjátéka, mind arra vallanak, hogy sivataggá lesz, mint az egyiptomi gúlák földje. Beduin karavánok, néger hordák, vándor czigányok ütik fel sátraikat, ahol függő kertek, márványpaloták romjai hirdetik, hogy ott valaha jólét és pompa, élet és erő tanyáztak. Romlás és pusztulás vár arra a czivilizáczióra, melyet Rothschild népe és dynastiája teremtett Európában. Süllyedünk, mint a léket kapott hajó, a mélység felé. Erkölcseink kihalók, érzékeink kapzsiak, eszméink szűretlenek: sietünk a bomlás és feloszlás felé. Hanyatlásunk határköve már ott áll mereven és sötéten, mint a temető kapufélfája.” Verhovay Gyula váteszi szavai ezek 130 év távlatából. (Az ország urai, 1890, 24. old.)
Európa és a fehér emberiség hanyatlását egyedül Adolf Hitler próbálta feltartóztatni sziszifuszi, emberfeletti és heroikus erőfeszítéssel.
Mára aztán teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a sürgető történelmi és metafizikai szükséghelyzet ellenére Európa önálló világhatalmi tényezőként, egységes etnocivilizációs tervként, érdekérvényesítő geopolitikai tömbként egész egyszerűen nem létezik. Ezt a fajta politikai Európát, az Európa-erődöt a nemzetietlen komprádor burzsoáziák gyakorlatilag elszabotálták, és ha bele is egyeztek a jelenlegi laza integrációba, az is csak bürokratikus félmegoldások formájában valósult meg. Az Európai Unió ezeknek az ad hoc intézkedéseknek a rohadt gyümölcse, egy lelketlen, puhány és opportunista hivatali apparátussal az élén. Egyébként az alapító szövegei egyetlen hiteles definíciót sem tartalmaznak arról, hogy lényegében mi is az az Európa. Csak „értékekről” papolnak, mint egy szekta krédója, egyfajta állandó rendre utasításként a nyakunkra telepedett degenerált nomenklatúra részéről.
Miután hatalmukat az „obskurantizmusa” miatt évszázadokon át gúnyolt kereszténység romjaira alapozták, a felvilágosodás örököseiként tetszelgő modern államok rendkívüli törvényszékeket működtetnek a másként gondolkodók, hitehagyottak és eretnekek elleni új boszorkányüldözéshez. Egy sajátságos plutokrata-ochlokrata rendszerről van szó, amelynek a médiája szüntelenül a „nácifasizmus”, a „rasszizmus”, az „idegengyűlölet”, a „populizmus”, a „bezárkózás”, a „kirekesztés”, a „gyűlölet” stb. formájában megnyilvánuló ördög látomása miatt ajvékol, vagyis minden szeizmikus erejű kifejezés miatt, amely megrepesztheti a két világháborúval, nürnbergi inkvizícióval, auschwitzi golgotával oly keservesen összetákolt építményét. Az egész világnézete nem más, mint paranoid üldözési mánia: minden disszidens gondolat üldözésének a mániája. Újdominikánus erkölcscsőszei a „tolerancia” (tűrj zokszó nélkül minden elképzelhető faji-etnikai, vallási, erkölcsi, nemi stb. degenerációt!) és a „tisztelet” (ráadásul tiszteld is ugyanezeket!) ukázaival agitálják a tömegeket, szigorúan megbüntetve a kételkedőket vagy gúnyolódókat. A rendszert már egyáltalán nem foglalkoztatja a saját legitimitása. Nem törődik vele, hogy elfogadtassa önmagát. Ugyanúgy áll a kérdéshez, mint egykor Caligula: „Gyűlöljenek, csak féljenek!” (Oderint dum metuant.)
A mindenféle vallási és ideológiai hitfelekezet által szított szüntelen háborúk és forradalmak árán nagy nehezen háziasított európai fehér ember rettegett vadállat maradt a judeodemokrata klerikális koalíció számára, amely bekvártélyozta magát hozzá, az ő kontójára, és csak e születetten „bűnös” és javíthatatlanul „barbár” árja mentális kiheréléséből prosperálhat, akinek az erejét annyira rettegi és irigyli. Ez a parazita klikk jól kijön minden „nacionalizmussal”, amíg ezek csak egy operettsovinizmus díszletei, amelyekkel kidekorálhatók Európa páholyai, zsinagógái és parlamentjei. Egy páneurópai, rasszista, fehér faji nacionalizmustól viszont úgy retteg, mint Sékelberg Slomó a zuhanyrózsától.
A német nacionalizmus alig okozott problémát, amíg ugyanúgy viselkedett, mint a többi, és nyugton maradt a vesztfáliai keretben, a Rothschild-geng parancsnoksága alatt. Amint azonban a napóleoni minta alapján beindult a kontinentális egységfolyamat, rögtön egyetértésre jutottak Jugoszlávia legvérszomjasabb kommunista sejtjei, Galícia miazmás gettói, az egész világ keresztény püspökei (az alkalomhoz illő teológiai pilpullal), Oxford pedoszodomitái, Chicago viszkicsempészei és a Kreml folyosóin grasszáló NKVD-ügynökök. Hirtelen minden egy óramű pontosságával működött, amelynek azonban még a létezését is tagadták. Szó sincs „világ-összeesküvésről”, ahogyan Cion bölcseinek a jegyzőkönyvei is köztudomásúlag szemenszedett élethű „hamisítványok”. Alig foglalt ugyanis helyet Adolf Hitler a kancelláriájában, és a galaxis hirtelen teljes egységet tanúsított, ugyanarra a ritmusra táncoltatva a bolsevista Sztálint és a kapitalista Rooseveltet, a Kominternt és a Vatikánt. A Wall Street bankszterei és a Vörös Hadsereg komisszárjai még az emlékét is elfelejtették látszólagos nézeteltéréseiknek. Könnyen ment nekik. Valójában nem is különböztek a nézeteik, ahogyan többnyire a felmenőik sem, úgy 3000 évre visszamenőleg.
A Szentszék, hogy jó benyomást keltsen, nagyon aggódott a zsidók sorsa miatt, ellenben egyetlen elítélő szava sem volt a kétmillió indiai miatt, akiket Churchill éhen veszejtett a hadigépezet táplálásához, miközben a judeobolsevizmus rárontott Európára, hétmillió halálra éheztetett ukrán paraszt holttestén gázolva át. Miután a szövetséges légierő foszforbombaszőnyeg alá temette a keresztény Nyugatot, örökre megsemmisítve a középkori évezred építészeti örökségét, Péter utódja, tiarával a tökfején, szívélyesen üdvözölte Roosevelt protestáns csapatait, szórakozott tekintetet vetve a soraikban uralkodó faji szegregációra. Északtól délig, kelettől nyugatig, minden egyetlen gyötrő kérdéstől égett: hogyan lehet megszabadulni Hitler szellemétől és rasszizmusától? Ha valaha is volt tisztességes és következetes szocialista, ha valaha is volt valaki, aki keresztes háborút indított az európai proletariátus kizsákmányolása ellen, az ő volt, ugyanaz, akit porrá zúztak mindazzal, amit csak égen-földön és a tengerekben találtak. Ha Amerikának utóbb bele is tört a foga a vietnámi kulikba, viszonylag könnyen ejtette az ügyet. Németország ejtéséről viszont szó sem lehetett, elvégre ez esetben főleg zsidó érdekek forogtak kockán. Az „osztályharc” és a balek gojok átverésre szánt többi délibáb mind a kukába: elvégre Hitler majdnem szétcseszte az egész építményt, élén a zsidó oligarchiával. Ez tűrhetetlen volt! Az elzsidósodott Amerika százéves háborúba indult.
Németország elpusztítása az egyetlen háború, amelyet egyhangúan hozsannáznak mind a mai napig. Legszívesebben újra megtennék − csak a biztonság kedvéért. Igaz, ma már ennél is ambiciózusabb tervet dédelgetnek. Immár az egész fehér faj kipusztítása a cél. Biztos, ami biztos alapon. Mert termékeny még az öl… Ugyanaz az ügy, ugyanaz a háború. A fehéreket hitleristáknak nyilvánították hitleristák híján már jóval azelőtt, hogy Hitler megszületett volna.
Patriotizmust? Amennyit csak akartok! Egyetlen feltétellel: velejéig elzsidósodott és elnégeresedett legyen! Kedvükre szórakozhatnak a franciák, a digók, a fritzek a zászlóikkal, szemmel vannak tartva és verve. De tegyenek csak akár egy tétova mozdulatot is egy kampós orr vagy egy gyapjas fej irányába, és azon nyomban vége a bulinak. Afrika tetszése szerint szaporodhat, a fölöslegét úgyis Európába exportálja, miközben Európa elveszíti őshonos népessége egyharmadát nemzedékenként, de nem számít: legyen meg a Szanhedrin akarata. Négereket végtelen áradatban, mindig többet és többet. A szórakoztató néger, a páratlan sportoló, a született hipszter hisztrió, a csereszabatos európai: egész hajórakományok belőle, házhoz szállítva.
Ma már az árja az igazi ültetvényes néger, aki számára nincs lehetséges felszabadítás. A rabszolgaság eltörlése: a fehérek lecserélése feketékre. Ez a judeodemokratúrák futurista projektje. Igazi, valóban népnemzeti szocializmust? Soha, semmi szín alatt! Az árja elszámoltatást követelne. Egyesek már most is rosszul alszanak a bunkerkastélyaikban. Nyerő formula zsidóknak: az összes szerencsétlenségüket árja áldozataik nyakába varrni. A fehérek szodomizálása ad vitam aeternam. Felmorzsoltatni, legázoltatni, földbe tiportatni a fehér Európát négerek, mulattok, meszticek, arabok, az univerzum összes genetikai hulladéka, a fajkeveredés minden elképzelhető és elképzelhetetlen frankensteini szörnyszülöttje, a hollywoodi askenázi filmesek obszcén fantáziavilágát benépesítő gólemek, gnómok, hibridek, mutánsok és mindenféle horrorkreatúrák életre keltett hordaléka által.
Napóleon, Hitler… A következő prométheuszi lázadót, aki majd szembeszáll ezzel a sátáni gépezettel, nem éri meglepetés. Bolsevista zsidó sakterek helyett dzsihadista arab torokmetszők fognak a vesztére törni: ugyanaz a szemita bagázs. Megismétlődhetne az 1918-as gajdesz, a gojirtó orgia dantei, apokaliptikus léptékben. Visszatekintve Trockij humanista kiscserkésznek tűnne. Allah dicsőségére élve falnák fel a fehér csecsemőket. Felégetnék a még múzeumokban őrzött kreatív géniusz relikviáit. Likvidálnák az árja elit maradványait. Nappali éjsötétségbe taszítanák Európát, csak a máglyák rőt fényétől megvilágítva, amelyek köré összecsődülnének a négerek és wigger (elnégeresedett fehér) zombi csicskásaik, debil vihogással kísért gangszta rapet gajdolva marihuánamámorban, zsidó állattartóik ellágyult tekintete alatt.
Mindettől csak egy új Hitler mentheti meg a jövőnket, és amíg élnek még fajtudatos fehér árják a Földön, addig van is esély a reinkarnálódására.
Kísértet fogja bejárni Európát: a hitlerizmus kísértete. Törvényszerűen, szükségképpen, elkerülhetetlenül.
Ez az, amitől igazán rettegnek Tel-Avivban, a Jew York-i Manhattanben, a londoni Cityben, a világ összes fizikai és mentális zsidógettójában. Ezért ügyködnek minden eszközzel, éjjel-nappal, mániákus megszállottsággal azon, hogy a fehéreknek írmagja se maradjon…
Hep Titusz – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
