Az idei év bővelkedik évfordulókban. Elég, ha csak a legkiemelkedőbbekre utalunk, melyek történelmünk határkövei voltak. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik, valamint a mohácsi csata négyszázadik évfordulójára. Nem feledkezhetünk meg II. Rákóczi Ferenc születésének 350. és hazatérésének 120. évfordulójáról sem.
Ebből az alkalomból szervezett kétnapos nemzetközi konferenciát a Kassai Polgári Klub október 27-én és 28-án karöltve a Kelet-szlovákiai Múzeummal a Hóhér Bástya épületében.
Az első két előadás a családi kapcsolatokat elemezte előadásában a fejedelem kapcsolatát vette górcső alá az édesanyjával, Zrínyi Ilonával.
Dr. J. Újváry Zsuzsanna PhD, történész-levéltáros az ELTE 1994-től a megalakuló Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történettudományi Intézete oktatója, egyetemi docens. Több munkát írt Kassa város polgárairól és a politika- és a reformáció-rekatolizáció témakörében is. Jelenleg a török kor társadalmi viszonyaival, az oszmán-magyar kényszerű együttéléssel foglalkozik, ennek összefoglaló munkája most jelenik meg.
Dr. Gyulai Éva, történész-muzeológus, a Miskolci Egyetem docense. Kutatási területe a kora újkori (16–18. századi) művelődéstörténet, heraldika, történeti ikonográfia. A Rákóczi-korral már közel 2 évtizede foglalkozik, több tanulmánya jelent meg a témában, többször szerepelt Kassán is tudományos konferencián. Rendszeresen kutat Kassa Város Levéltárában, rendkívül jó szakmai és baráti kapcsolatokat ápol a levéltáros a Kelet-Szlovákiai Múzeum munkatársaival. Nemrég tanulmánya jelent meg Bél Mátyás kéziratos Kassa-leírásáról, illetve a 16–18. századi kassai szabómesterekről és a korabeli kassai divatról. A testvérek: Ferkó és nővére, Rákóczi Julianna Borbála kapcsolatával foglakozott.
Dr. Mészáros Kálmán PhD, történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főmunkatársa kutatási területe Magyarország hadtörténete a XVII/XVIII. Században és a Rákóczi-szabadságharc, valamint a kuruc-kor története, melynek kapcsán számos tanulmánya, öt forráskiadványa jelent meg. Doktori disszertációját A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája, 1703–1711 címmel írta meg, mely 2006-ban kötetben jelent meg. Ő a Felső-magyarországi ifjak II. Rákóczi Ferenc nemesi testőrségében c. előadását tartotta meg.
Kerékgyártó József Károly: II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársainak utolsó útja, hamvaik köszöntése Heves vármegyében c. előadását mér ismertettük.
Jómagam egyes felvidéki helyszíneket és az ottani rendezvényeket mutattam be Borsitól Trencsénig és természetesen Kassáig.
Uršuľa Ambrušová: II. Rákóczi Ferenc – a fejedelem utolsó útja c. kötetét mutatta be, melyet majd külön ismertetünk fontossága miatt.
A konferencián levetítették a filmet, mely a centenáriumi ünnepséget örökítette meg.
A konferencia résztvevői fejet hajtottak a Rákóczi kriptában.
Dr. J. Újváry Zsuzsanna (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
J. Újváry Zsuzsanna előadásában anya és fia, vagyis Zrínyi Ilona és Ferkó, a későbbi fejedelem kapcsolatát vizsgálta. Ilona asszonynak csupán tizenkét év állt rendelkezésére, hogy szeretett fiát, a nagynevű Rákóczi- és Zrínyi család egyetlen férfisarját nevelhesse. Zrínyi Ilona grófnőt (1649–1703) és fejedelemasszonyt XIV. Lajos francia király (1643–1715) „Európa legbátrabb asszonyának nevezte”. Ám a XVII. században élt nagyasszony annál sokkal több volt. Miután 1688 januárjában Bécsben Ilonától elszakították, a bécsi udvar minden tőle tehetőt megtett, hogy a fiatal fiúból az összes olyan érzést, irányelvet, a magyar nyelvet és minden korábbi nevelést kiöljenek, amelyet édesanyjától kapott. Annak ellenére, az a röpke tizenkét év elég volt ahhoz, hogy a fejedelem élete végéig hű maradjon az édesanya 1692 januárjában írt búcsúsoraihoz:
„Te csak szorgalmasan tanulj, és igyekezz megtanulni alkalmazkodni, hogy tetteid dicséretének koronáját elnyerjed. A világon semmi sem dicséretesebb, mint a jó név és a tisztességes hír; az soha nem szűnik meg, örökkön megmarad. A javakat elveszteni semmit sem jelent, de aki becsületét veszti el, mindent elveszít.” Rákóczi Ferenc a Confessionesban életét úgy summázta, mint ahogy édesanyja tanította neki: „Az országot kormányozva cselekedeteimet az igazságosság vezérelte. Jót tettem a szegényekkel […], a balsorsot erős lélekkel viseltem, a sikerek nem tettek elbizakodottá, a közérdeket a magánérdekeim elé helyeztem, nappalaimat, éjszakáimat pihenés nélkül, munkában töltöttem, megvetettem a gazdagságot, a közjó szolgálatát egészségem, életem, családom gyarapodása elé helyeztem. Adott szavamat szentül megtartottam.”
Láthatóan elsősorban az édesanya nevelő hatása, a család, a szűkebb és tágabb környezet, a szocializációs miliő formálta.
Rákóczi tevékenységét, mentalitását, de életútjának alakulásában nagy szerepet játszhatott az a meghatározottság is, amely egyet jelentett a Rákóczi család „fejedelmi jogával” az erdélyi trónra és a Zrínyi család mindenkori Habsburg-hűsége ellenére bekövetkezett tragikus sorsával. Az előadás anya és fia belsőséges kapcsolatát vizsgálta Zrínyi Ilona fennmaradt levelei és főként Rákóczi Ferenc visszaemlékezései, a Confessiones Peccatorum… (Egy bűnös vallomása…) c. műve alapján, melyet Szent Ágoston ihletett.
Házi tanítójától is elválasztották. Tehát megfosztották magyar nyelvi környezetétől, ráadásul a kis Ferkó nem ismerte a német nyelvet. Anya és fia még egy ideig levelezhetett – amíg Zrínyi Ilona Bécsben volt –, de csupán latinul, mivel leveleiket cenzúrázták.
„Ennek megtörténte után bezárult a kapu, és engem tanácstalanul, sírás és zokogás közepette, anyámtól és nővéremtől elválasztva elvezettek szállásra egy emberhez […]. Bárcsak neked ajánlottam volna föl könnyeimet, Uram, melyek szememből áradtak anyám utolsó ölelésében, utolsót mondok, mert soha többé nem láthattam őt.“ Az anyai szeretet fakasztotta könnyeket nővéremhez vittem, s a könnyek hatalmassá nőttek, mihelyt megpillantottam nővéremet a kolostor rácsai között. […] Köztem és nővérem között ugyanis igen gyöngéd érzelem alakult ki, mely mindkét részről az anyánk iránti szeretetben fokozódott föl, és nyert viszonzást őáltala.” – emlékszik vissza erre tragikus helyzetre. A magára maradt kisfiú három napig csak sírt. Hirtelen micsoda traumákon ment keresztül? Munkács ostroma idején tökéletes szeretetben és egységbe forrva élhetett együtt családjával. Ez a közel három év különösen fontos időszak lehetett életében, hiszen akkor és ott, anya és fia mindig egymás közelében voltak.
Édesanyja 1692 januárjában írta búcsúlevelében: „Bárhová vet a sors, maradok mindenütt és mindenkor a te forrón szerető anyád: Zrínyi Ilona.” A latinul írt levél nem biztos, hogy eljutott-e címzetthez.
II. Rákóczi Ferenc és Rákóczi Julianna Borbála, a fejedelem és nővére viszonyáról hallgat a történetírás – kezdte előadását Dr. Gyulai Éva. – A gyermekek egy főúri, fejedelmi családban nemcsak az érzelmi szférát képviselték, hanem feladatuk volt tovább adni a rendi társadalomban kivívott jogokkal körülbástyázott rangot, kivételes politikai és hivatali státust, és, főként, birtokaikat és vagyonukat. Így volt ez ebben az esetben is. Ez tükröződött a fejedelem szokatlan pecsétnyomóján, amit már 1703 szeptemberében használt. Ez így volt a testvérek esetében is. Így a Rákócziak a 16-17. sz. fordulóján megjelentek a birodalom előkelői között. Ezt általában ükszülőkig igazolták, mindkét oldalról 8-8 őssel.
A gyermekáldás, a dinasztia örökségének továbbvitele szempontjából a Rákóczi család nem számított sikeresnek. Rákóczi Zsigmondnak is csak három gyermeke született, de a harmadik fiú fiatalon meghalt. Az örökösök száma a következő generációknál is nagyon alacsony. Rákóczi Erzsébet grófnő gyermektelen maradt. I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek két fia érte meg a felnőttkort, de egyikük, Zsigmond, feleségével együtt fiatal házasként halt meg. II. Rákóczi Györgynek szintén csak egyetlen fia maradt. II. Rákóczi Ferenc esetében megtörni látszott az átok, hiszen egy férfi örökös és egy női utód is származik a házasságából.
Már az is óriási nyereség a Rákóczi család két ága számára, hogy a 17. század végén egy testvérpár lesz az örökös, amely katolikus, hiszen apjuk, I. Ferenc 1661-ben áttért a erre vallásra. Apjuk korai halála miatt, a négy éves Julianna Borbála és a csecsemő Ferenc György Lipót félárva lett. Gyámjuk, mint a többi főrendű gyermeké, maga I. Lipót lett, de Zrínyi Ilonának sikerült megszereznie a gyámságot, ami kiváltságnak számított egy arisztokrata özvegy esetében.
Thököly Imre 1682-ben került a Rákóczi családba, de csak nevelőapa lett, a gyámságot nem nyerte el. I. Rákóczi Ferenc Zborón halt meg. Földi maradványait egy év múlva, 1677. augusztusban hozták a kassai jezsuita (ma premontrei) templomba. A család félt a rendi ellenállók fegyveres portyáitól, mert a kurucok ellenséget láttak a katolikus, udvarhű Rákóczi családban, főként a fiát túlélt Báthory Zsófia rekatolizációs törekvései miatt.
Kiss Imre jezsuita páter, Báthory Zsófia gyóntatója és bizalmasa megemlékezik kassai gyászbeszédében a testvérekről, mint „édes kicsi neveletlen árvácskákról”. Munkács ostroma, majd a kapituláció utáni kényszerintézkedések egész életükre kihatóan változtatták meg az árvák sorsát.
Rákóczi Juliannáról nem maradt fenn autentikus portré. A 19. század végén még ismert volt az őt ábrázoló két festmény, de mára ezeket nem találjuk.
A testvérek külön nevelésben részesültek Kollonich Lipót bíboros gyámsága és a Habsburg-udvar irányítása alatt. Mindkettőjüket a klasszikus arisztokrata életpályára készítették: a fiút a birtokigazgatásra és közéleti-politikai karrierre, a leánykát rangjához méltó házasságra.
A félárva gyermekeknek volt egy szerető rokonuk, másodfokú nagynénjük, Rákóczi Pál unokája, Erzsébet grófnő személyében. Birtokostárs is volt, mivel az uradalmak nagy részét közösen birtokolták.
Dr. Gyulai Éva (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Bár a testvérek évekre elszakadtak egymástól, mindkettőjük új, felnőtt élete tulajdonképpen házassággal kezdődött, melyet még 20 éves koruk előtt kötöttek, ráadásul a bécsi udvar, és személyesen I. Lipót akarata ellenére. Mindketten az európai, birodalmi arisztokráciából, választottak párt, és nem a magyar főúri körökből. Julianna férje, Aspremont Ferdinánd Gobert gróf, altábornagy egy birodalmi kiváltsággal rendelkező kis grófság másodszülött grófjaként katonai pályára lépett I. Lipót császár szolgálatában, és karrierje csúcspontján pár hónapig Kassa helyettes parancsnokaként szolgált.
Aspremont gróf Kassáról kezdte udvarlását, amiben Bécsben előkelő nővérei és Rákóczi Erzsébet grófnő segítették. Aspremont helyettes kassai parancsnok 1689-ben az iratokban Kriboziként emlegetett jezsuita közvetítésével próbált Kollonich bíboros révén közelebb kerülni Juliannához. Kribozi nem más, mint Gribóczy Mihály, a kassai jezsuita kollégium rektora.
Rákóczi a bécsi udvar előtt teljesen titokban tartotta meg esküvőjét Kölnben. Anyja ekkor már
Thököly oldalán élt Törökországban. Felesége egy apró tartománygrófság, a Hessen-Kassel birodalmi hercegségnek alávetett fejedelemség, Hessen-Wanfried őrgrófnője, Charlotte Amalia lett, akinek apjával az esküvő előtti napon kötötték meg a házassági szerződést. Hessen tartomány levéltárában Rákóczi és apósa eredeti függőpecsétes házassági szerződése megtalálható az interneten. A szerződést az összes fél aláírta. Ferdinánd gróf és Charlotte Amália őrgrófnő hihetetlenül magas, fejedelmi és királyi rangú rokonsággal rendelkezett.
A testvérek nemcsak házassági stratégiájukban voltak hasonlóak. Rákóczi 1701. évi elfogatása előtt közösen próbálták hatalmas birtokait igazgatni. Költséges életvitelükhöz rengeteg kézpénzre volt szükségük. Az Aspremont-házaspár Bécsben élt, Rákócziék kastélyaikban próbálták közös életüket kialakítani, de az arisztokrata életmód hatalmas vagyont követelt. És tragikus gyermekkoruk miatt a gazdaság irányításának ismeretét sem tudták elsajátítani, pedig fejedelmi elődeik nevezetesek voltak főúri gazdálkodásukról. Hatalmas birtokvagyonukból számos birtokot, uradalmat zálogba adtak, sőt eladtak, hogy pénzhez jussanak.
A Rákócziak jó, szerető testvérek voltak, az ifjú Rákóczi kezdetben a teljes birtokvagyont megosztotta nővérével, 1695-től azonban a nemesség „legjobb” hagyományai szerint több évig tartó birtokperekbe sodródtak.
1699. szeptember 18-án mondták ki az ítéletet Eperjesen, a testvérek jelenlétében. Az Aspremont házaspár 1697. május 21-én Eperjesen keresztelte Liutprand Gobert névre kisfiukat. Ő azonos lehet azzal gyermekükkel, akit 1698. április 25-én a kassai jezsuita templomban névtelenül temettek el.
Rákóczi Julianna 1701-ben éppen Zborón tartózkodott, majd Eperjesre sietett, ahol fivérét ideiglenesen fogva tartották, mielőtt Bécsújhelyre szállították. Rákóczi Ferenc szökését követően a bécsi udvarban nővére bűnrészessége is felmerült.
A szabadságharc a testvéreket szétszakította, családi életük válságba került. Julianna férje 1703-ban hazatért Reckheimbe. Bátyja ugyanis meghalt, így ő lett a kis grófság fejedelme. Aspremont gróf 1708-ban meghalt, távol bécsi családjától, és a reckheimi apácakolostor kriptájába temették ősei, illetve első felesége és a hercegnőtől származó lánya mellé. Rákóczi Julianna három gyermekével Bécsben maradt, és éppen a szabadságharc miatt nem jutott hozzá birtokai jövedelméhez. 1706-ban még bizonyosan találkozott fivérével, ugyanis Rákóczi 1706. július 16-án Érsekújvárott a császár békeköveteként fogadta nővérét.
Szeretettel és megbecsüléssel viseltettek egymás iránt, mégha később már nem találkoztak. Rákóczi családja nővérénél is még mélyebb válságba került, feleségétől elhidegült, Charlotte Amália és a fejedelem külön éltek. 1707-ben, majd 1711-ben találkoztak, ám viszonyuk végleg megromlott.
Rákóczi Julianna Borbála özvegyként Bécsben halt meg, két kisfia közelébe temették a bécsi trinitárius kolostor templomába. A bécsi Alserkircheben a templomhajóban ma is látható egy epitáfium, amelyet Antonio Caraffa felesége készíttetett az 1693-ban Bécsben elhunyt férjének, aki 1688 januárjában Munkácson szembe került Zrínyi Ilonával és gyermekeivel. Talán megérdemelné Julianna Borbála is, hogy legalább a neve felkerüljön a sírjára.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
