Szeptember 16-án, az Ars Sacra Fesztivál keretében Székesfehérváron, a püspöki palotában Stempely Irén könyvtáros tartott előadást a Székesfehérvári Püspöki Könyvtár különleges, régi köteteiről.
Az esemény bevezetőjében Smohay András, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatója méltatta az Ars Sacra Fesztivál sokéves értékmegőrző és értékteremtő programjait.
Majd Spányi Antal megyéspüspök köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve: „Az Ars Sacra Fesztivál 20. szervezésének vagyunk most részesei. Olyan rendezvények ezek, amelyek a kultúrát emelik. A kultúra mindenféle ágában nemcsak szépségeket tár elénk, hanem üzeneteket hordoz.”
Az Ars Sacra azt az üzenetet akarja előhozni és a lelkünkbe ültetni, amely a hit meggyőződését, a belső tartalmat őrzi és mutatja meg. Ezek a szakrális alkotások, ha az ember kellően érzékeny, akkor a szívét és a lelkét Isten felé emelik – fogalmazott a főpásztor.
Az előadó, Stempely Irén a Székesfehérvári Püspöki Könyvtár különleges, régi könyveiből válogatott, amelyek nem mindennapi történetei bepillantást engedtek elődeink életébe, abba, hogy mit tudtak és miben hittek az előttünk járók.
A püspöki könyvtáros Ortelius 16. századi atlaszán keresztül mutatta be, hogyan próbálták az előttünk élők megismerni a világot; egy 16. századi orvosi könyv segítségével pedig azt, hogyan akarták megőrizni az életet, az egészséget.
Ismertetésében egy ötszázötven éves ál-corvina is előkerült, amely a múlt megőrzését szolgálta; de egy füveskönyv is, amely 400 évvel ezelőtt gyarapította a tudás továbbadását.
A jelenlévők az első magyar tudományos-fantasztikus mű révén megtudhattuk, hogyan képzelték el egykor azt, ami még nincs, és hogyan találtak reményt arra, ami előttük áll.
A legkülönösebb történet azonban mégsem egy könyvhöz kapcsolódott, hanem egy kínai festett tekercshez. Már önmagában az is érdekes kérdés, hogyan került ez a tárgy a Székesfehérvári Püspöki Könyvtár gyűjteményébe.
A tekercs 1942-ből, Paokingból (a mai Shaoyangból, Hunan tartományból) származik, és Skorka M. Klára, a Szatmári Irgalmas Nővérek szerzetesrend tagja ajándékozta Shvoy Lajos székesfehérvári püspöknek.
Klára nővér 1933-tól missziós nővérként dolgozott Kínában. Mielőtt misszióba ment volna, Székesfehérváron dolgozott tanárnőként – ismertette Stempely Irén. – Életének fontos fordulópontjai is ehhez az időszakhoz kapcsolódnak: 1920-ban katolizált, 1921-ben pedig Prohászka Ottokár bérmálta. 1922-ben lépett be a Szatmári Irgalmas Nővérek közé, majd 1933-ban került missziós nővérként Kínába.
Vagyis a tekercs mögött nem egyszerűen egy Kínából érkezett ajándék története áll: Skorka Klára személyén keresztül már jóval korábban létrejött a székesfehérvári kapcsolat.
„A tárgy azért is érdekes számunkra, mert nem magában álló emléke ennek a kapcsolatnak – mondta az előadó. – A gyűjteményünkben más dokumentumok is őrzik a kínai magyar missziók történetét: vannak missziós kiadványaink, fényképeink, és Shvoy Lajos kínai keresztgyermekéhez kapcsolódó fotók is.
Számomra éppen ezért különleges ez a tárgy. Első pillantásra egy távoli világból érkezett kínai tájképnek látjuk, de ha elkezdjük feltárni a történetét, kiderül, hogy szorosan összekapcsolódik Székesfehérvárral, az egyházmegye történetével és a magyar nővérek kínai missziójával.”
Egy régi könyv első pillantásra talán távoli tárgynak tűnik, de amikor kiderül, ki használta, honnan érkezett, mit írt bele valaki négyszáz évvel ezelőtt, hirtelen nagyon közel kerül hozzánk, és mi is közelebb kerülünk a saját múltunkhoz, az egykor élt emberekhez, akik a könyveket olvasták – zárta előadását Stempely Irén. – Amit örököltünk, azt őrizzük, megpróbáljuk megérteni, s továbbadjuk azoknak, akik utánunk jönnek.
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye/Berta Kata
Fotó: Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
