Mit kíván a magyar nemzet? Igen, kitalálták: egy újabb balliberális pártot.
A március 15-i tanártüntetés szervezői két dolgot szeretnének elhitetni a világgal. Egyrészt azt bizonygatják, hogy szigorúan szakmai célokért küzdenek, a pártpolitika távol áll tőlük. Másrészt pedig azt a látszatot próbálják kelteni, hogy támogatottságuk napról napra növekszik, szinte az egész ország mögöttük áll. Jól hangzó állítások, a kár csak az, hogy egyik sem igaz.
Mondjuk ki végre nyíltan és egyértelműen: Pukli Istvánék kormányt akarnak dönteni. Ez az egész már rég nem az oktatásról szól. Aki látta a saját maga hatása alá került Sándor Mária, a feketeruhás ápoló performanszát vagy hallotta Pukli üvöltését, annak semmi kétsége sem lehet afelől, hogy ezeket az embereket nem mozgatja más, csak az „orbántakarodj”. A jelszó időről időre fel is csendült a hasonló szellemiségben íródott táblákat hurcoló tüntetők részéről. Az egész demonstrációnak, a felszólalókkal és az összegyűltekkel együtt, annyi köze volt az oktatáshoz, mint Gyurcsánynak a székely-autonómiához.
Ne legyenek kétségeink: Pukli István politikus szeretne lenni. Mint ahogy 2007-ig az is volt, csak még jókor kiugorott Gyurcsány süllyedő hajójából. Idő kérdése, hogy párttá szervezze mozgalmát és akkor majd születik egy n+1-ik balliberális formáció, egy újabb MSZP-klón, amelyik ugyan 1-2 százalékon vegetál, de szüntelenül kormánybuktatásról álmodozik.
És miért vagyok biztos benne, hogy Pukli végül pártot fog szervezni? Ha a személyes motivációktól eltekintünk, akkor könnyen kikövetkeztethetően nem is marad más lehetőség számára. Már a tegnapi rendezvényen is érződött, hogy sem létszámban, sem követelésekben, sem pedig a tiltakozás formájában nem sikerült újat, többet hozniuk. Néhány hete még egy egész napos oktatási bojkottra szólítottak fel, most már csak egy órás munkabeszüntetés a kitűzött cél. Mint minden mozgalmár, ők is beleütköznek a nagy kérdésbe: hogyan lehet fenntartani a forradalmi hevületet? Mert a kockás ingből kivetkőző Sándor Mária látványa aligha fogja hosszú távon kielégíteni a DopeMan-féle Orbán-fejrugdosáson szocializálódott tömeget. Nem marad más, mint intézményesíteni a dühöt és elkezdeni pártot építeni.
Ha mindent jól csinál, Pukli lehet a következő Árok Kornél, Karsay Dorottya, Kónya Péter vagy Szigetvári Viktor. Emlékszünk még rájuk? Pedig hatalmas karriert futottak be a saját alternatív valóságukban.
Ízlelgessük hát a nevet: Pukli Párt.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
