A proli

“A proli ravasz. Nem hisz neked, bizalmatlan.

Meg van győződve arról, hogy be akarod csapni. Pláne, ha tudja, hogy tanultál és szellemi munkából élsz. Tanulni csak azt lehet, hogy őt hogy kell becsapni. A gondolkodás funkcióját tulajdonképpen ebben látja. Ezért ab ovo védekező állásba helyezkedik, s inkább ő üt először, mielőtt te ütnél, és hiába magyarázod utána, hogy te nem is akartál ütni. Ezért nem lehet prolival barátkozni! Vagy ha barátkozol, eljön a pillanat, amikor fellázad tehetetlen butaságában, meg van győződve arról, hogy meg akartad alázni, fitogtatni akartad a tudásodat és ezzel valami őt kihasználni akaró célt elérni, tehát valamilyen módon a kultúrával “kivenni a fegyvert a kezéből”, amivel neki örökké védekezni kell az “okos” világ ellen, és mindezekért végül elárul.

Elárul mindent: téged, a világot, a saját életét. A proli örökké érzékeny. Bosszút kell állnia. A proli a legszörnyűbb állat a világon. Bár nem akarom az állatokat bántani. A proli nemcsak a fölötte állóval szemben kegyetlen: a hasonló proli szomszédja épp úgy ellensége. Lesi, figyeli, hogy mije van. Ha egy hamutartóval többje van, már följelenti, álmában megöli (ez a rosszabb).

Tehát maguk között sem tudnak békességben élni. Nem véletlen, hogy régen nem hagyták őket szabadjára. Ma azt mondják, hogy azért nem, mert féltek, hogy az urakat fölfalják. Nem! Az urak féltek, hogy ők egymást fölfalják!”
Mensáros László, az egykori neves színművész 1982-ben írta ezt a naplójába. Még a Kádár-rendszerben. A proli ugyanaz, mint a proletár, csak távolságtartóan és bizony lekezelően. A téma tabu volt a proletárdiktatúrában. Legalábbis így nyíltan kimondva. Inkább körül kellett írni, vagy még inkább kerülni kellett a témát.

Ma is! Aki előmerészkedne vele, azt nyomban gőgösnek bélyegeznék. Politikusok pedig végképp kerülik, mert abban a pillanatban sok hívet és szavazatot veszítenének vele.

Illetve mégsem. Választások után a vesztes fél emlegetni szokta ezt a kategóriát. Panelprolik. És elmondják mindennek, kicsinyesnek, földhözragadtnak, butának.

Igazuk van?

Egyáltalán: létezik-e még ez a réteg, ez a kategória, amit Mensáros már 1982-ben így jellemzett?

Hírdetés

De még mennyire!

Rendszerfüggetlen.

Szeretik a Kádár-kor termékének és maradványának beállítani. Ennek erősen ellentmond a tapasztalat, hogy azóta mintha szaporodnának. Mások a külsőségei, de a lényeg ugyanaz benne.

Ami még rosszabb: még jobban megnőtt az egója!

Egyrészt azért, mert valamilyen szinten elhitte – bevette azt a cumit –, miszerint az úgynevezett „demokráciában” a Népé a hatalom, vagyis az övé, és hogy számít valamit a véleménye vagy a szavazata. A Kádár-féle proletárdiktatúrában ugyanez volt a mese, vagyis hogy a Népé, a közemberé a hatalom. De azt sokkal kevésbé hittük el. A mai demokráciás duma hatékonyabb ebből a szempontból, és így a csekély értelmű medvebocsok elhiszik, és magabiztosabbak tőle, amiatt pedig kellemetlenebbek a környezetükre.

Másrészt a korábbi kialakult struktúrák szétrohadásával és lerombolódásával felkeveredett a társadalom. Bármilyen minőségű is volt a régi rend, de legalább rend volt, de mostanra ez szétment, és az alja került felülre. Nekiszabadultak a bunkók.

Fokozza a problémát, hogy ha radikális változásokat akarunk elérni az ország gatyába rázására és a jelenlegi hazug és aljas berendezkedés túllépésére, ahhoz tényleg társadalmi összefogásra van-lesz-volna szükség. A proli mint réteg ebben nélkülözhetetlen. Megkerülhetetlen. Részben a létszáma miatt. Részben amiatt, hogy a prolinak kevés oka van ragaszkodni a mostani berendezkedéshez, és mozgósíthatóbb a változtatásokra.

Ehhez meg kell tanulni kezelni őket. Valahogy. Vezetésre, döntéshozásra nem alkalmasak. Viszont folyamatosan a „véleményüket” harsogják, és az ebből kialakuló általános töketlenkedés miatt nem lehet ötről hatra jutni. Tehát vezetni kell őket – de úgy, hogy ne vegyék észre. Ahhoz pedig be kell csapni vagy legalább terelgetni kell őket.

A Nép – amelynek a proli megkerülhetetlen része – saját maga vonja magára, hogy becsapják.

Egyebek közt ezért tartunk még mindig ott, ahol.


Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »