A progresszív spanyol

A spanyol baloldal hülyeségéről már írtam, íme újabb elem.

Eddig csak nemlétező szavak kitalálásával foglalkoztak a progresszívek, most már a nyelvtant is kezdik támadni.

A cél az úgynevezett genderinkluzívitás elérése. A “baj” a spanyol nyelvvel:

  • egyrészt több esetben különbséget tesz hímnem és nőnem között,
  • másrészt sok esetben a hímnemű alak az általános alak, azaz jelenti egyben a hím- és nőnemet is.

Szerencsére az igékkel nincs gond, a spanyolban az igéknek nincs neműk.

A melléknevek egy része viszont két alakkal rendelkezik, pl. rojo/roja, jelentése piros, az előbbi a hímnem, az utóbbi a nőnem, ugyanez a blanco/blanca – fehér – vagy a negro/negra – fekete – szó is, s még több száz meléknév, bár sok spanyol melléknév meg egyalakú, pl. verde – zöld -, vagy azul – kék – az egyszerre hím- és nőnem . A progresszívisták szerint ez addig nem gond, míg tárgyra vonatkozik. Bár nem értem miért nem gond progresszív szemszögből, hogy egyes főnevek önhatalmúlag hímneműek, de gondolom, ez majd csak a haladás következő szakasza lesz, hisz nyilvánvalóan felháborító, hogy pl. az “ejército” – hadsereg – szó hímnemű, ezzel azt a látszatot keltve, hogy a fegyveres harc a férfiak előjoga!

De most még nem itt tart a küzdelem. Egyelőre az emberekre utaló szavak vannak elővéve. Hiszen micsoda dolog, hogy pl. a “niños” szó egyszerre jelenti azt, hogy “gyerekek” és azt, hogy “kisfiúk”, miközben a nőnemű verzió, a “niñas” csak “kislányok” jelentéssel bír. Továbbá mi van azokkal a kiskorú emberekkel, akik nem szeretnék magukat se fiúnak, se lánynak meghatározni, hanem valamely további 40-80 nem valamelyikéhez tartoznak?

Persze gyorsan meg lett alkotva a megoldás. Ahol a főnév/melléknév kétalakú, s ez az -o/-a végződésben jelentkezik, ott a sose létezett -e végződés alkalmazandó. Azaz pl. “niños blancos” – fehér gyerekek, fehér kisfiúk – vagy “niñas blancas” – fehér kislányok – helyett “niñes blanques”! (Aki nem ismeri a spanyolt: itt a “c”-ből “qu” azért lesz, mert ez a spanyol helyesírás előírása, “c” csak a, o, u előtt lehet a magánhangzók közül, ha “k” hangértékű, ez csak az írásalak, ejtésben c = qu, azaz nem ahogy sajnos elterjedt a magyar médiákban, ahol pl. a spanyol que “kve” vagy “kue” alakban van ejtve.) Ez a gendersemleges többesszám, továbbá használható minden nem hagyományos neműekre is.

De ez nem elég, mert pech, de a spanyol névelőknek is van nemük. Van el és la, többesszámban meg los és las. Sőt van lo is, ez a semlegesnemű ő, de ez csak absztrakt tárgyakra, fogalmakra használható. Nosza ki lett találva a le, les alak is, mint gendersemleges egyes- és többesszám. Szóval maradva az előzőnél: “les niñes blanques”.

Még nagyobb baj a személyes névmások. Az ő az vagy él vagy ella, az ők pedig vagy ellos vagy ellas, ismét hím vagy- nőnem. Van itt is ello, semlegesnemű ő, de megint csak absztrakt fogalmakra. Nem gond, lett hát elle és elles!

Hírdetés

Sajnos a spanyol “mi” is nemfüggő, nosostros és nosotras, dehát így megy a korábbi recept: “nosotres”. A spanyol “ti” esete ugyanez, de ez szerencsére Latin-Amerikát nem érinti, a spanyol nyelvterületen csak Spanyolországban van többes szám 2. személy.

A magázás nem gond, itt eleve egyalakú a névmás. Eleve a magázást a spanyol progresszívek igyekeznek tiltani.

A “forradalom” itt jelenleg áll. Nem lehet kitalálni tárgy- és részesesetet a személyes névmásoknak! Az “őt” ugyanis lo vagy la, az “őket” los vagy las, a “neki”/”nekik” meg le vagy les. Azaz nem lehet a magától adódó le/les alakot használni tárgyesetre, mert az már használatban van részes esetre. Plusz még egy baj: a spanyolországi középső és északi nyelvjárásokban – azaz Madridban is – ma is használatos a le alak hímnemben tárgyesetben.

Szóval objektív akadály van a forradalom útjában.

Szerencsére a spanyol progresszívek nem túl műveltek, így pl. a mutató névnmások fejezetet már nem olvasták el a nyelvtan könyvben. Mert ott aztán kemény meglepetés érné őket, egyes kétalakú szavaknál nem -o/-a a váltakozás, hanem -e/-a, azaz nincs mód e-síteni gendersemlegesen. Pl. a spanyol “ez” az este vagy esta, nem szerint. Nem lennék a progresszív nyelvreformerek helyében!

Most tehát a fent leírtak erőltetése megy, nem sok sikerrel. Az átlagember röhög ezen, még a baloldali érzelműek nagy része is. Olyan progresszívista vélemény is akad bőven, hogy a nyelverőszakolás látszattevékenység, s valójában a “jobboldalt” segíti azzal, hogy nevetségessé teszi a progresszíveket. Az egyébként nagy spanyolországi bal-jobb ellentét ellenére, mely nagyrészt kulturálissá vált mára. A másik két spanyolnyelvű ország, ahol szintén létezik erős bal-jobb harc Argentína és Chile. De ott se túl sikeres a nyelvreform.

Chilében a bal és jobb gyakorlatilag a volt Pinochet-ellenes és Pinochet-párti tábor kultúrharca. Amióta tavaly átvette a hatalmat a baloldal, s az új elnök az anarchokommunista Gabriel Boric lett, nagy erőkkel megkezdődött a felzárkózás a spanyolországi baloldalhoz a nyelvreform ügyében.

A napokban kiadott egy felhívást a chilei Szociális Minisztérium Gyermekügyi Államtitkársága, ebben felszólít a helyes nyelvhasználatra:

Az egyik ellenzéki, nyíltan Pinochet-párti chilei ellenzéki közíró erre azt írta: “A progresszívizmus gyógyíthatatlan mentális betegség, rendkívül ragályos, még azok számára is, akik az ellenfelei. A betegség egyik leggyakoribb tünete az úgynevezett befogadó nyelv.“.

Egyébként baromira utálom Pinochetet, de hát ebben konkrétan igaza van kései híveinek.

S persze a szakmai körök is ellenzik az egészet, teljesen politikamentesen is. A RAE – a spanyol nyelv fő testülete, a Spanyol Királyi Akadémia, melyet minden spanyol nyelvű ország elismer legfőbb nyelvi tekintélynek – tavaly azt nyilatkozta: a gendersemlegesség és a befogadó nyelvezet teljesen idegen a spanyol nyelv nyelvtani rendszerétől és hagyományától.

Szerintem a magyar progresszívek átkozódnak, hogy a magyarban – mint minden uráli-altáji nyelvben – nem létezik a nyelvtani nem fogalma, így nincs mi ellen harcolni!

A progresszívek érve: a nyelv változik. Ez persze igaz, ez alapvető nyelvészeti tény, csak a holt nyelv nem változik. S az is változik mi a helyes nyelvhasználat. Igaz, hiszen ami ma helyesnek számít, az 100 éve helytelennek számított. De minden változás demokratikus, a beszélők többsége dönt. Olyan nincs, hogy valaki fentről dönt. Mert ehhez egyszerűen nem alkalmazkodnak az emberek.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »