Az amerikai egyetemistákat annyira elkényeztették, hogy úgy hiszik, a nekik nem tetsző országos hírek – mint a vádesküdtszék döntése a fergusoni Michael Brown-ügyben vagy a New York-i Eric Garner-ügyben – feljogosítják őket arra, hogy záróvizsgáik idejét meghosszabbítsák. A „nekem ilyen, meg olyan, meg amolyan kedvezmények járnak” stílusú hozzáállás (entitlement mentality) több egyetemre is átterjedt.
A Columbia Jogi Iskola beleegyezett, hogy elhalassza azoknak a diákoknak a záróvizsgáit, akiket „traumatizált” és kiábrándított, hogy a két vádesküdtszék nem vádolta meg a fehér rendőröket a fegyvertelen fekete férfiak halála miatt. Ezután a Harvard és a Georgetown Egyetem is ugyanígy akart dönteni, szintén arra hivatkozva, hogy ezek a diákok a Missouri- és a New York-beli vádesküdtszék döntésének nyomán nem tudnak a vizsgáikra figyelni.
„Ez több, mint egy személyes szükséghelyzet. Ez nemzeti szükséghelyzet”, írták a Harvard Jogi Iskola diákjai levelükben az iskola vezetőségének. Egy hasonló levélben a Georgetown Jogi Iskola diákjai azt írták: „Mi, színesbőrű diákok, nem tudunk lélegzethez jutni… Felszólítjuk Önöket, hogy ismerjék el, hogy a Fekete Életek Számítanak.” A Smith Főiskola rektorának pedig bocsánatot kellett kérnie, mert azt írta, hogy „minden élet számít”, ahelyett, hogy „a fekete életek számítanak.”
Az ember azt hihetné, hogy az Oberlin Főiskola, ismerve annak progresszív hírnevét, teljesen ezt az utat járja, azonban legalább egy oberlini professzor nem kér ebből.
Della Kurzer-Zlotnick diáklány ezt írta Michael Raney professzornak:
Üdvözlöm, Raney Professzor Úr!
Diákok tudomására jutott, hogy színesbőrű diákok, különösen fekete diákok, akik jelentős traumát szenvedtek el a múlt hetek során a vádesküdtszéki döntések miatt, egyáltalán nincsenek olyan helyzetben, hogy pont most tegyék le záróvizsgáikat. Én nem vagyok ezek a diákok között, és mint fehér, középosztálybeli személy, abban a privilegizált helyzetben vagyok, hogy képes vagyok ezektől az eseményektől elvonatkoztatni és elég energiát fektetni az iskolai feladatokba és záróvizsgákba, hogy biztosítsam a tantárgyi vizsgák letevését. Társaim közül sokaknak azonban nem ez a helyzetük.
Nem tudom, hogy Ön folytat-e párbeszédet más diákokkal vagy az egyetemi karral a záróvizsgák vonatkozásában. Azt azonban tudom, hogy a főiskola vezetése nagyon keveset tett, ha tett valamit egyáltalán, hogy támogassa azokat a diákokat, akik küszködnek és traumatizálva érzik magukat az ebben az országban lévő rasszizmus közelmúltbeli (és napról napra megtörténő) cselekményei miatt. A fekete diákoknak és más színesbőrű diákoknak a túlélésükre kell koncentrálniuk, és azt várják el tőlük, hogy a záróvizsgákba fektessenek energiát, miközben a fehér diákok, akiket ezek az események talán szintén megráztak, de nem ugyanolyan mértékben, időnk javát a tanulásra és a záróvizsgákra való felkészülésre tudják összpontosítani.
Azt kérem, hogy hozzon lére olyan lehetőséget (ha eddig még tett így) azok a diákok számára, akik nem érzik úgy, hogy érzelmileg, szellemileg vagy testileg ott lennének, hogy a statisztika záróvizsgát elhalasszák. A Columbia Jogi Iskola már megtette ezt. Ha ez olyan esemény lenne, amit az iskola (és az ország) ténylegesen nemzeti traumaként ismert el, mint a 9/11-et vagy a newtoni lövöldözést, akkor arra számítok, hogy az Oberlin azonnal cselekedett volna a diákok jó közérzetének elsődlegessé tételében. Csak mert Eric Garner és Michael Brown meggyilkolása nem (tűnik, hogy) fenyegeti a fehér emberek túlélését vagy biztonságát, az nem jelenti, hogy hogy ezek nem érintik súlyosan a kampuszon lévő diákokat. Tudom, hogy Önnek megvan a képessége és hatalma, hogy ilyen döntéseket hozzon, és azt kérem, hogy használja hatalmát azoknak a diákjainak a támogatására, akik már oly sok energiát fektettek ebbe a tantárgyba. Fáradtak, elképzelhetetlen módon fájdalomban vannak, és szükséges, hogy jó közérzetük elsődlegességet kapjon.
Köszönöm, hogy elolvasta.
Della Kurzer-Zlotnick
Michael Raney professzor ezt válaszolta:
Nem.
Íme eredetiben:
A válasz után a diáklány a levelezést feltette a Facebookra, és ezt fűzte hozzá:
FIGYELEM! AZ ALÁBBIAK TRAUMÁT VÁLTHATNAK KI: az erőszakos nyelvezet egy professzortól jött, szélsőségesen elutasító válasz formájában. Ez az az e-mailes levelezés, amit ma este a professzorommal folytattam. (…) Nyilvánvalóan nem egy kottából muzsikálunk. Szükséges, hogy az Oberlin professzorait és vezetőségét szavaikért és tetteikért elszámoltassák, és hogy felelősségük legyen a diákjaikkal szemben.
Az Oberlin diákjai ezen kívül petíciót adtak át az egyetem vezetőségének azzal az indokkal, hogy azért nem tudtak órára menni, mert a Michael Brown-, az Eric Garner-, valamint a Tamir Rice-ügy miatt tüntettek. Petíciójukban ezt írták:
A diákoknak ebben a pillanatban teljes hozzáférésük kellene hogy legyen alternatív tanulási módokhoz, miközben feldolgozzuk, hogy mi is történik. Alapvetően egyetlen diákot, különösen fekete diákokat és színesbőrű diákokat sem szabadna ebben a szemeszterben megbuktatni. A „C” (közepes) kellene hogy a legalacsonyabb osztályzat legyen, amit a diákok ebben a szemeszterben kaphatnak.
A petíciót több mint 1300 diák írta alá, azonban a rektor és a dékánok elutasították.
Egyébként hol találkozhatott az ember korábban a Della Kurzer-Zlotnick névvel?
Először egy 2013-as cikkben. Della elmondta, hogy őt egy leszbikus pár, Linda Zlotnick és Mindy Kurzer neveli, és amikor ötéves volt, a pár hazahozta második gyerekét, Annát. Visszaemlékezett, hogy amikor az általános iskola második osztályában anyák napján a tanárnő azt mondta, hogy csak annyi kártya van, hogy mindenkinek egy jut, sírni kezdett. „Odamentem hozzá és könyörögtem, hogy adjon többet”, mondta. „Emlékszem, hogy arra gondoltam, hogy ez (azaz hogy csak egy kártya van mindenkinek) micsoda igazságtalanság volt.”
Minnesota törvényhozása 2011-ben módosította az állam alkotmányát, hogy a házasság egy férfi és egy nő egybekelése legyen, majd népszavazást írtak ki a módosításról. Della ekkor önkéntesként dolgozott a Zsidó Közösségi Cselekvés nevű szervezetben, ami a „nem” szavazatra buzdított.
2012-ben a szavazók 51%-a elutasította az alkotmánymódosítást. Miután 2013-ban Minnesotában legális lett a homokos házasság, Linda Zlotnick és Mindy Kurzer házasságot kötött abban a minneapolisi zsinagógában, ahova jártak. Az esküvőt Della szervezte meg.
Másodszor 2014-ben tűnt fel Della neve, amikor még gimnazista volt, és interjú készült vele. Elpanaszolta, hogy még a hetedik osztályban az egyik osztálytársa a Facebookon zrikálta azért, mert két anyja van. Amikor végül elfogadták a „Biztonságos és Támogató Minnesotai Iskolák” megnevezésű törvényt, ami bünteti a zrikálást, és különösen védelembe veszi a leszbikus, homokos, biszexuális és transznemű diákokat szexuális irányultságuk és nemi azonosságtudatuk terén, mégis elégedetlen volt, mert szerinte a törvény nem ment eléggé messzire.
A tanulság
Az egyik tanulság az, hogy ha az ember a dolgok után néz, láthatja, hogy az esetek nagy részében ugyanazon faji és életmódbeli szubkultúrához tartozó, militáns hangvételű agitátorok keverik a bajt.
A másik tanulság az, hogy bár az amerikai egyetemek világában a magukat progresszívnek mondók aránya igen nagy, jó látni, hogy nem mindenki adja be a derekát az arcátlan követelőzésnek.
(Hidra)
Források:
Law Students, Traumatized By Grand Jury Decisions, Demand… Exam Delays
Robby Soave Dec. 10, 2014 3:27 pm
No Exam Delay for Oberlin Students ‘Traumatized’ By Grand Jury Decisions
Elizabeth Nolan Brown Dec. 16, 2014 1:15 pm
Personal pride: Teens, same-sex parents reflect on historic fight for marriage equality
Elena Renken Wednesday, December 11, 2013
Bullying’s a problem. Could this proposed Minnesota law be a solution?
Christopher Magan 02/08/2014 11:32:46 AM CST
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
