A PPKE BTK kutatói új fejezetet nyitottak a magyar őstörténet-kutatásban

A PPKE BTK kutatói új fejezetet nyitottak a magyar őstörténet-kutatásban

Uráli ásatások, archeogenetikai vizsgálatok, nemzetközi együttműködések és évtizedes kutatások feldolgozása révén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar (PPKE BTK) szakemberei árnyaltabb válaszokat adtak a korai magyarság eredetének fontos kérdéseire – miközben számos új kutatási irányt is megnyitottak a jövő számára.

A PPKE BTK kutatói – az Eötvös Loránd Tudományegyetem Humán Tudományok Kutatóközpontja (ELTE HTK) Magyar Őstörténeti Kutatócsoportjával, valamint az ELTE HTK Archeogenomikai Intézetével szoros együttműködésben – a legmodernebb természettudományos és digitális módszerek segítségével olyan részleteket tártak fel a magyarság korai történetéből, amelyek korábban rejtve maradtak. A régészeti leletek, a genetikai adatok és a történeti források összevetése új összefüggésekre világított rá, és sorra hozta felszínre azokat az eredményeket, amelyek árnyalják és gazdagítják a honfoglalásról és a magyar őstörténetről alkotott képünket. 

Rokonság a Volgától a Kárpát-medencéig 

A kutatás egyik legnagyobb áttörését az archeogenetikai vizsgálatok alkalmazása hozta meg. A csontanyagokból kinyert DNS segítségével a kutatók konkrét biológiai-rokoni kapcsolatokat tudtak kimutatni a Kárpát-medencei honfoglalók és az Urál vidékén élt közösségek között (több esetben 5-6. fokú rokonságot is sikerült igazolni). Mindezek alapján kijelenthető, hogy a honfoglaló magyarság egy részének biztosan van uráli eredete. 

Ez azt jelenti, hogy ma már nemcsak feltételezések alapján beszélhetünk vándorlásokról és kapcsolatrendszerekről, hanem konkrét rokoni kapcsolatok sora is rekonstruálhatóvá vált a két régióban, mely tágabb történeti vizsgálatra vár. 

Julianus barát nyomában 

Különösen nagy jelentőségű eredmény a Julianus barát által említett „keleten maradt magyarok” kérdésének tisztázása a 13. század vonatkozásában. Ezt a középkori beszámolót sokan kétkedéssel fogadták, ám a Volga–Káma vidékén végzett genetikai vizsgálatok igazolták: a 10–14. században valóban élt ott a honfoglalókkal rokon népesség. 

A kutatások szerint ezek a közösségek csak a 15–16. században olvadtak be végleg a környező népek közé. Ezzel egy több évszázados történeti vita nyert tudományos bizonyítékot. 

Családok érkeztek, nem csak harcosok 

A genetikai elemzések arra is rávilágítottak, hogy a honfoglalás nem pusztán katonai vállalkozás volt. A leletek és vizsgálatok alapján egyértelművé vált: nők és gyermekek is érkeztek a Kárpát-medencébe, vagyis teljes közösségek telepedtek le.  Ez árnyaltabb képet ad a magyarság kialakulásáról, és felülírja azokat az elképzeléseket, amelyek csak egy szűk harcos elit bevándorlásával számoltak. 

Pontosabb időrend, biztosabb alapok 

Hírdetés

A pályázat egyik kiemelt eredménye egy nagyszabású radiokarbon-adatbázis létrehozása volt. Ennek segítségével a kutatók matematikai modellezéssel pontosították a honfoglalás kori temetkezések időrendjét. 

Az elemzések kimutatták, hogy a korai magyar – főként katonai – csoportok már a 895-ös honfoglalás előtt megjelentek a Kárpát-medencében, megerősítve az írott források egyes, korábban szintén kétkedéssel fogadott adatait. Ez új megvilágításba helyezi a letelepedés folyamatát, és stabilabb alapot teremt a történeti értelmezésekhez. 

Nemzetközi figyelem középpontjában 

A PPKE BTK kutatásai mára nemzetközi szinten is jelentőséggel bírnak. A kutatócsoport számos európai és eurázsiai intézménnyel dolgozik együtt (pl a Harvard Genetikai Laboratóriumával), eredményeik rangos folyóiratokban jelennek meg, és több ország történetét érintő kérdésekre adnak választ. A vizsgálatok nemcsak Magyarország múltjára vonatkoznak, hanem legalább három–négy kelet-európai ország történelméhez is szorosan kapcsolódnak.

A magyar őstörténet így nem elszigetelt nemzeti témaként, hanem egy nagyobb eurázsiai folyamat részeként jelenik meg a nemzetközi tudományos diskurzusban, amelyben a Pázmány kutatói meghatározó szerepet töltenek be. 

Még rengeteg kérdés vár válaszra 

Bár az elmúlt években számos alapvető kérdésben sikerült előrelépni, Türk Attila szerint legalább ennyi feladat áll még előttük. A következő időszak egyik legfontosabb célja az eddig nyert adatok mélyebb, integrált elemzése, valamint újabb kelet-európai és szibériai lelőhelyek feldolgozása. Készül továbbá egy monográfia az Alföld hun kori népességéről és I. (Szent) István korának régészeti változásairól is.

Emellett további genetikai mintavételek, régi ásatások újraértékelése és új adatbázisok létrehozása is folyamatban van. A cél nem egyetlen „nagy válasz” megtalálása, hanem egy jóval adatgazdagabb, pontosabb, árnyaltabb kép felrajzolása a magyarság korai történetéről. 

Tudományos párbeszéd és tudásmegosztás 

A kutatási eredményeket 2025-ben egy nagyszabású szakmai konferencián is bemutatták, amely a projekt egyik kiemelkedő mérföldkövének számított. A rendezvény keretében átfogó összefoglalás készült a magyar őstörténet legfontosabb részkérdéseiről, a hun kortól a honfoglaláson át a korai államalapítás időszakáig. 

A konferenciára a magyar őstörténet legelismertebb szakértőit hívták meg, így a tanácskozás valódi tudományos párbeszédet teremtett a különböző kutatási irányzatok képviselői között. Az eseményről egy teljes felvételsorozat is készült, amelyet a szakmai közösség és a közoktatás egyaránt felhasználhat, hozzájárulva ahhoz, hogy a legfrissebb tudományos eredmények szélesebb körben is elérhetővé váljanak. 

A konferencia anyagai online is megtekinthetők IDE kattintva

A pályázati program bebizonyította, hogy a magyar őstörténet kutatása korántsem lezárt fejezet. Az elmúlt tíz–tizenöt év következetes szakmai munkájának köszönhetően a PPKE BTK mára a korai magyar történelem kutatásának meghatározó hazai és nemzetközi műhelyévé vált. A kutatások egyszerre zárnak le régi vitákat és nyitnak meg új kérdéseket, miközben olyan adatbázisokat és tudásanyagot hoznak létre, amelyek a következő évtizedek munkáját is megalapozzák. 

A múlt feltárása így nemcsak a múlt megértéséről szól, hanem arról is, hogyan tudjuk a modern tudomány eszközeivel újra és újra értelmezni saját történetünket, mely során a feltételezésektől eljuthatunk a biztos ismeretekig. 

Forrás és fotó: PPKE BTK

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »