A pozsonyi sortűz emlékezete: nyolc halott, több mint 100 sebesült a „véres szerdán” Kürthy Judit2026. 02. 17., k – 16:07 Somorja |
A pozsonyi sortűz 1919. február 12-i eseményeiről tartott történelmi előadást múlt héten a somorjai Moziban Brogyányi Mihály, a Csemadok pozsonyi alapszervezetének elnöke. A rendezvényen a hallgatóság átfogó képet kapott Pozsony egykori többnemzetiségű világáról, Csehszlovákia megalakulásának körülményeiről, valamint a „véres szerda” néven ismert tragikus napról, amely máig meghatározó része a felvidéki magyarság kollektív emlékezetének.
1919. február 12. a pozsonyi sortűz napja, egyúttal a felvidéki magyarság sorsfordító napja is. Az előadó hangsúlyozta, nem hivatásos történészként, hanem elkötelezett lokálpatriótaként kíván hozzájárulni a múlt tisztázásához, mert véleménye szerint a közösség jövője csak a történelmi gyökerek ismeretére épülhet.
Magyar-szlovák testvériség
A Via Nova Somorja szervezésében megvalósuló előadáson Brogyányi Mihály kiemelte a felvidéki magyarság történelmi önismeretének fontosságát, miközben visszaemlékezett Pozsony soknemzetiségű városképére a 20. század elején. Előadásának első részében a történelmi Pozsony rajzolódott ki előttünk. A város a német, magyar és szlovák nyelvterület találkozási pontján feküdt, lakossága kulturálisan és nyelvileg is vegyes volt. A német és magyar polgárság szoros együttélésben formálta a város arculatát, a kétnyelvűség természetes jelenségnek számított, míg a szlovák lakosság jelentős része a környező falvakból járt be dolgozni.
Az előadó családi példákkal illusztrálta Pozsony nyüzsgő színterét, ahol remek barátságok születtek és olyan élethosszig tartó élményeket szereztek, melyek generációról generációra szállva őrzik a magyar és szlovák testvériség élményeit.
A megszállás és a növekvő feszültség
Felidézte az első világháború eseményeit, melynek végeztével azonban gyökeres változás kezdődött a térségben. 1918 őszén kikiáltották Csehszlovákia megalakulását, amely rövid időn belül a történelmi Magyarország északi területeire is kiterjesztette fennhatóságát.
„A köztudatban gyakran 1920. június 4-éhez, a trianoni békeszerződés aláírásához kötik az ország feldarabolását, ám Pozsony és a Felvidék esetében a változás már 1918 végén, 1919 elején bekövetkezett. A várost csehszlovák légiós egységek szállták meg, amelyek részben olasz irányítás alatt álltak”
– tért ki a részletekre.
Passzív ellenállás
A bevonulást nem fogadta egyöntetű lelkesedés. A városvezetés tiltakozó jegyzéket adott át, közalkalmazotti sztrájkok kezdődtek, a lakosság jelentős része passzív ellenállást tanúsított. Az üzletekben és vendéglőkben több helyen nem szolgálták ki a katonákat, ami tovább fokozta a feszültséget.
1919. február 12. – a „véres szerda”
A konfliktus 1919. február 12-én érte el tetőpontját. A városban nagygyűlést hirdettek, amelynek célja éppen a helyzet tisztázása lett volna. A belvárosban, a régi vásárcsarnok előtti téren több ezres tömeg gyűlt össze. A különböző források különféleképpen számolnak be a konkrét kiváltó okról, abban azonban egyetértenek, hogy a fegyvertelen civilek és a csehszlovák katonák közötti incidens pillanatok alatt eszkalálódott, míg végül a katonák sortüzet nyitottak a tömegre.
Több mint száz sebesült a vér áztatta hóban
„Idős emberek mesélték nekem, hogyan is volt. Mekkora rémület volt, milyen borzadály, amikor azt mondták, hogy egy gyerek mászott fel egy magyar zászlóval a fára és egy legionárius puskával lőtt rá. Hogy így volt-e? Nem tudjuk. Mások azt mondják, hogy megcsúszott a fán és leesett, mert tél volt, csúszós volt a fa. Az emberek ezen felbőszültek, a fegyvereseket hógolyókkal dobálták meg, mire ők géppuskával lőttek vissza. Az egész teret végigterítette a géppuskák sortüze és a fegyvertelen emberek kiabálva, sikoltozva menekültek, amerre tudtak”
– részletezte Brogyányi Mihály Mihály, majd hozzátette, hogy a gépfegyveresek még a menekülők után eredtek, akiket a földön fekve ott szúrták a szuronnyal, ahol érték. Több mint száz ember sebesült meg. A havas téren fekvő véres sebesültek látványa mélyen megrázta a várost. Az esemény a magyar közösség emlékezetében „véres szerda” néven maradt fenn, és a csehszlovák megszállás egyik legtragikusabb epizódjaként él tovább.
A lövések következtében heten a helyszínen életüket vesztették, egy sérült később a kórházban halt meg. A kilencedik áldozat egy 14 éves fiú volt, akit a többi nyolc áldozat temetése napján lőtt agyon egy csehszlovák katona.
A múlt tanulságai
Az előadás végén két könyvet ajánlott a jelenlévő érdeklődők és helytörténészek figyelmébe, melyek az érintett évtizedeket taglalják. Az egyik Jankovics Marcell „Húsz esztendő Pozsonyban”, a másik pedig Filep Tamás Gusztáv „Főhatalomváltás Pozsonyban 1918-1920” című könyveit. Végül hangsúlyozta: a pozsonyi sortűz története nem a gyűlölet, hanem az önismeret szempontjából fontos. A felvidéki magyarság identitása szempontjából meghatározó, hogy a közösség tisztában legyen saját történelmének sorsfordító eseményeivel.
Heringes Ferenc (37 éves)
Luntzer Gusztáv (19 éves)
Kováts György (23 éves)
Kubesch Vilmos (17 éves)
Soós Angéla (39 éves)
Albrecht Károly (27 éves)
Záborszky Gyula (32 éves)
Skoda János (37 éves)
Hubert Károly (14 éves)
Kapcsolódó cikkünk Somorja |
Egyhangú szavazással, a jelen lévő 17 városi képviselő mindegyike elfogadta azt az új általános érvényű rendeletet, amely a további kaszinók megnyitását korlátozza Somorján. A kitűzött programpontot tüntetők bekiabálásai zavarták meg, akik egyenlő piaci feltételeket követelve tiltakoztak a meghozni kívánt döntés ellen.
A február 12-i, csütörtöki rendes képviselő-testületi ülés előtt mintegy 30 tüntető várta a plénumra érkezőket, akik egy most készülő új kaszinótól kaptak ígéretet arra, hogy néhány hónapon belül munkába állhatnak a város területén megnyitni szándékozó új egységben.
Közel 150 fő nevében jöttek
Arra azonban nem számítottak, hogy a testület éppen most hoz meg egy olyan döntést, melyet követően nem nyitható meg további kaszinó a városban. Ezt a már elkezdett kaszinó képviselőjétől tudtuk meg, aki többedmagával azért érkezett, hogy tiltakozzon a korlátozás ellen és hogy ténylegesen megnyithassanak.
Elmondta, hogy az itt lévő tüntetők mind ennek a kaszinónak az alkalmazottai lennének, közel 150 fő, akik e döntés következményeképp most elveszítik ezt a számukra fontos lehetőséget. Hozzátette, hogy az épület készen áll, az alkalmazottak is felkészültek, csak a városi engedélyre vártak, s bíznak abban, hogy a testület meghallgatja érveiket.
Már fél éve készültek a döntésre
A kaszinók korlátozására készített teljesen új általános érvényű rendelet nagyjából fél évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk, vezette fel a nagy port kavart programpontot Orosz Csaba polgármester.
„A törvény ebbéli megváltoztatása elsősorban a képviselők és a lakosság részéről érkezett, ők nem akarnak Somorján több kaszinót”
– hangsúlyozta ki beszédében.
„Eldönthetjük: kaszinók városa leszünk, vagy hányan jönnek még?” – tette hozzá.
Megosztotta a nyilvánossággal azt is, hogy több kérvény is érkezett már a városhoz, vélhetően kaszinók nyitására, de miután már jelenleg is három működik Somorján, elutasították ezeket. A tárgyalni kívánt rendeletet a törvényes előírásokat betartva 15 nappal az ülés előtt kifüggesztették a város hivatalos oldalán, amelyhez egy hozzászólás sem érkezett.
Képviselői érvek a tiltás mellett
A felvezetett programpont után két képviselő is felszólalt, akik konkrét érvekkel erősítették meg szavazási szándékukat. Ifj. Élesztős Pál képviselő, a pénzügyi szakbizottság elnöke elmondta, büszke arra, hogy az új ÁÉR kidolgozói között volt, és ugyancsak megerősítette a hozzá forduló lakosok szándékát, miszerint nem akarnak a kaszinók városa lenni.
Felszólalt továbbá Nagy József képviselő, aki kifejtette, a lakosság őt is határozott állásfoglalásra kérte, majd a jelenlevő tüntetőkre tekintve kijelentette, hogy nem ettől veszítik el az emberek a munkájukat, mert Somorján épp munkaerőhiány van. A „Korrupció”, „Mi csak igazságot szeretnénk”, „Monopólium Somorján”, „Elárulták a saját embereiket” feliratú transzparensekkel érkezők lehetőséget kaptak a polgármestertől, hogy soron kívül elmondhassák véleményüket.
A tiltakozók és a munkahelyek kérdése
Az új kaszinó egyik képviselője lépett a képviselők elé, aki pontokba szedte az épülő új egység előnyeit, kiemelve a magas anyagi javakat, melyeket Somorja kapna. Mikrofont kért az a hölgy is, aki a kultúrház bejáratánál is nyilatkozott lapunknak, és a képviselők előtt is elmondta, hogy szüksége van erre a munkára, amit a kaszinó nyújtana, hogy a családjával lehessen.
„Miért most akarnak így dönteni, miért nem például 2025 decemberében? Vagy a polgármester fia miatt döntenek most így, aki az egyik most is működő játékteremben dolgozik?” – szögezte Orosz Csabához a kérdést.
Összeférhetetlenségi gyanú
A Plus Jeden Deň tudósítója korábban közzétette, hogy Orosz Csaba fia az egyik, jelenleg is működő kaszinóban dolgozik, és feltette a kérdést, hogy vajon azért szavaznak-e most, hogy megőrizzék ennek a bizonyos kaszinónak a monopóliumát. A napilap azt is kiemelte, hogy a jelenlegi kaszinóknak 2030-ig van engedélyük a városban, vagyis az új ÁÉR-től függetlenül addig azok is zavartalanul működhetnek, de aztán azoknak is be kell zárniuk.
Kérdésünkre a polgármester megerősítette, hogy a fia valóban az egyik kaszinó alkalmazásában dolgozik beosztottként, ám az engedély lejárta rájuk is vonatkozik.
„Ha a most működő három kaszinónak lejár a licence, egyforma a mérce, ha 2030-ig nem változik meg a törvény, akkor letelik a létező kaszinóknak is az élettartama”
– fogalmazott a polgármester. Úgy gondolták, hogy ha most nem cselekednek, akkor a legközelebbi testületi ülésen már késő lesz tárgyalni a kérdést.
Elkésett döntés – de biztos elköteleződés
Felszólalt a tavaly városi díjjal kitüntetett helytörténész is, aki egy az egyben közölte, a határozattal már most 5 évet késtek, ugyanis visszamenőlegesen már nem tudják megváltoztatni az eddig meghozott döntésüket.
A már-már fórummá alakult testületi ülés során a megnyitni szándékozó kaszinó egy további képviselője kiosztott egy hivatalos ígérettételt, egy olyan vállalást, amely írásban is tartalmazta, hogy mit nyerhet a város az érkezésükkel. Az egyik pontban rögzítik, hogy működésük esetén az egyébként a városnak egy évre befizetett 500 000 eurós díjakon és hozzájárulásokon felül további 500 000 eurós „pénzügyi támogatást” ajánlanak fel.
A szavazás végül a bekiabálások ellenére zavartalanul megtörtént, a programpont után az érkezők további hangos kiáltozással kísérve hagyták el a termet. Az ülés egy néhány perces elrendelt szünet után folytatódott, mely során további tagsági, illetve vagyonjogi ügyeket tárgyaltak.
Kapcsolódó cikkünk Somorja |
Idén hét díjazottnak adták át Somorja város elismerését: egy orvosnak, egy edzőnek, egy mérnöknek, egy pedagógusnak, egy helytörténésznek, egy zenésznek és egy korábbi polgármesternek. A jelöltekre 2025. február végéig szavazhattak.
Civilek és szervezetek egyaránt küldhettek be neveket, valamint posztumusz díjra is javaslatot tehettek.
Az ünnepélyes díjátadón gazdag kultúrműsor keretében adták át az idei elismeréseket, fellépett a Harmonia Classica kamaraegyüttes, a Grandees táncstúdió, a Samaria Klezmer Band, a Csali Gyermek-néptáncegyüttes ifjúsági csoportja és Sofia Šefčíková, a somorjai művészeti alapiskola zongora szakos növendéke.
Pro Honoris díj
A Pro Honoris díjat Varga Péter teniszedző vette át. A 1969-ben született Varga Péter ötéves kora óta teniszezik a Pomléban található teniszpályán, azóta tagja a város legrégibb klubjának. Tízéves korában Buday Ernő edző keze alatt kezdett versenyezni az STK somorjai teniszklubjában, és hamarosan az idősebb diákok, serdülők, végül a felnőttek B, majd A csapatában játszott. A taksonyi egyesület játékosaként az I. ligában és az Extraligában is teniszezett. A szenior korhatárt elérve vendégjátékosként a Pöstyén, a Dunaszerdahely és a PRO SET Bratislava színeiben szerepelt, majd a spanyolországi világbajnokságon képviselte Szlovákiát.
Edzői tevékenységét 1994-ben kezdte és máig a somorjai teniszezők oktatója. Jó néhány sikeres játékos került ki a keze alól, akik az ország legjobb játékosai közé tartoznak, számos hazai és nemzetközi versenyen képviselték sikeresen Somorja városát.
Közel fél évszázada gondozza a Pomléban található teniszpályákat és környéket. Jelmondata: „Nem a siker a cél, hanem a hozzá vezető út. Az igyekezet és a munka mindig fontosabb, mint az eredmény.”
Pro Civis díj
A Pro Civis díjat a város fejlesztése terén nyújtott tevékenységért Domsitz Mária, leánykori nevén Érsek Mária vette át. A 1946-ban született csupa szív pedagógus álma mindig is az volt, hogy gyermekekkel foglalkozzon és taníthassa őket. A gimnázium és néhány, a nyitrai pedagógusképzőn töltött év után a somorjai tüdőgondozóban az árva gyermekek mellett kapott nevelői állást. A vámosfalusi iskolában rajz- és zeneórákat tartott, mellette énekkart vezetett és kultúrműsorokat rendezett.
Az 1956-os nagy árvíz után különmunkára jelentkezett, az árvíz sújtotta területekről biztonságos helyre szállított gyerekek nevelője lett.
A Szlovák Takarékpénztár egyik pozsonyi fiókjának munkatársa volt csaknem 20 évig, majd Barcsek esperes felkérésére 1989-ben elvállalta a helyi katolikus templom sekrestyési állását, közben elvégezte a hitoktatói tanfolyamot is.
Pro Humana díj
Pro Humana díjban részesült Edita Babejová, aki mögött sokéves szociális, egészségügyi munkásság áll. 1944-ben született, 1967-ben szerezte diplomáját a Comenius Egyetem Orvostudományi Karán. Dolgozott a dunaszerdahelyi járási kórház belgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati és gyermekgyógyászati osztályán, majd 1972-ben a somorjai kórház belgyógyászati osztályára került másodorvosként.
A belgyógyászati szakorvosi vizsga letétele után, 1973-ban a poliklinika ambuláns részlegén helyezkedett el a belgyógyászati, diabetológiai és üzemorvosi ambulancián. 1983-ban általános orvoslásból tett szakvizsgát és 1989-ben felnőtt körzeti orvosi rendelőt nyitott.
Praxisa folyamán a gyógyítás mellett nagy hangsúlyt fektetett a rendszeres szűrővizsgálatokra, a lakosság helyes életvitelének kialakítására, a túlsúlyosság, a szív- és érrendszeri, valamint az emésztőrendszeri betegségek megelőzésére is. Több mint húsz évig a helyi idősotthon intézményi orvosa volt, és a test betegségei mellett a gondozottak lelki bajaira is gyógymódokat ajánlott.
Pro Futura díj
Pro Futura In Memoriam díjat adományoztak Dušan Veselkónak, akinek az ifjú nemzedék nevelése, oktatása terén elvégzett munkáját ismertek el. Dušan Veselko 1965-től hosszú éveken keresztül a Somorjai Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója volt. Annak ellenére foglalta el ezt a posztot, hogy nem volt a kommunista párt tagja, holott ez akkoriban az iskolaigazgatók esetében még szigorú követelmény volt. Pedagógiai tanulmányait Nagyszombatban és Selmecbányán végezte. Végzős pedagógusként Somorjára helyezték, itt kezdett tanítani a helybeli szlovák tanítási nyelvű iskolában. Itt alapított családot is, egész életét Somorján élte le.
Több mint 20 évig vezette az iskolát, a szlovák alapiskola ekkoriban az ország második legnagyobb létszámú iskolája volt. Kitűnően működött, ezt bizonyították a diákok különféle versenyeken, diákolimpiákon, sport- és nyelvi versenyeken elért remek eredményei. Igazgatóként megértő és tapintatos vezető volt, tanácsokkal látta el a kollégákat, különösen közkedvelt volt.
Pro Cultura díj
Méry Erzsébet tanár, könyvkiadó, helytörténész kiemelkedő teljesítményét idén a város Pro Cultura díjával ismerték el. 1966-ban született, tősgyökeres somorjaiként élete első éveitől kezdve szorosan kötődik a Városmajorhoz, ahol nagyszülei, sőt ükszülei is éltek és dolgoztak. A Somorjai Magyar Tannyelvű Alapiskola felső tagozatos diákjaként tanulta meg a könyvkötészetet, a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Szakközépiskola elvégzése után rövid ideig az egészségügyben dolgozott. 1996-ban megalapította a Heuréka Könyvkiadót, amely családi vállalkozásként már harminc éve sikeresen működik.
Tanári diplomáját 2010-ben szerezte a Selye János Egyetem Pedagógiai Karán magyar nyelv és irodalom-kateketika szakon, ahol szakdolgozatával elnyerte az év rektori díját.
2009-től a Szegedi Tudományegyetemen működő Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely kutatócsoportjának aktív tagja. Kora gyermekkorától ámulattal hallgatta anyai nagyapja történeteit Somorjáról. Gyűjtései, levéltári és helyi kutatásai nyomán feldolgozta Somorja újkori téglaiparát és téglajeleit. A Somorjai Értéktár Bizottság tagjaként aktívan kivette részét a somorjai köztemető régi síremlékeinek védetté nyilvánításából és gondozásából. Temetői és a Pomlé parkerdőben vezetett sétáit óriási érdeklődés kíséri. Pipagyújtói előadásán azoknak a hölgyeknek az életútját ismerhetjük meg, akiknek e jeles emlékhely köszönhető.
Jelmondata: „A helytörténet azért rendkívüli, csodálatos és egyedi, mert csakis a miénk!”
A polgármester díja
Idén az 1976-ban, Somorján született Rigó Sándor vehette át Orosz Csabától a polgármester díját. Géplakatosként végzett, 14 éves kora óta zenél, eleinte gitáron játszott és énekelt, majd autodidakta módon megtanult zongorázni is. Kisebb és nagyobb közönség előtti fellépései mellett 1998–1999-ben megszervezte a „Gyere, táncolj, cigánylány” című roma kultúrműsort a művelődési házban, amelyen főleg helyi zenészek vettek részt.
Megalapította az idén 25 éves Sup-Sup Music Clubot, ahol a kezdő fiatalok éppúgy lehetőséget kapnak a szereplésre, mint az ismert hazai és külföldi zenészek, zenei stílustól függetlenül. A klub mellett családi vállalkozásként egy vendéglőt is működtet, amely híres kitűnő konyhájáról.
Pro Urbe díj
A 2025. évi Pro Urbe díjat Domsitz Károly, Somorja város korábbi polgármestere kapta aktív közéleti szerepléséért és közösségteremtő tevékenységéért. A tősgyökeres, 1948-as születésű Domsitz Károly 1972-ben szerezte diplomáját a pozsonyi Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. Hosszú éveken át kosárlabdázott, de szívügye volt a labdarúgás is.
Az 1990-es években a somorjai Csemadok alapszervezetének elnöke volt, a 2000–2004-es választási időszakban Somorja alpolgármestere, ezt követően pedig két egymást követő cikluson keresztül, 2004–2008 és 2008–2012 között pedig polgármestere. Mindemellett két választási időszakban a Nagyszombat Megyei Önkormányzat képviselője is volt.
Vezetése alatt korszerűsítették és bővítették a városi szennyvíztisztító telepet, amely elengedhetetlen volt a város további lakóövezeti fejlődéséhez. Nevéhez fűződik a Pomlé Fesztivál és a Somorjai Ipari Park megalapítása, melyet az olaszországi Vicenzai Üzleti Kamarával együttműködésben hozott létre, új munkahelyek százait teremtve ezzel a helyiek számára.
Személyes kapcsolatainak is köszönhetően épült meg 2011-ben az X-Bionic Sphere sportközpont.
Domsitz Károly életpályáját mindig mély lokálpatriotizmus, a közösség iránti szolgálat és a város jövőjébe vetett hit jellemezte. A Pro Urbe díj méltó elismerése annak a sokoldalú és elkötelezett tevékenységnek, amelyet városunkért végzett
– méltatták hosszú évtizedes tevékenységét a díjátadón.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
