Írók gyakran merítenek regényeikhez anyagot az újságokban megjelent hírekből, rejtélyes, szövevényes történetekből, amelyek alkalmasak arra, hogy a fehér foltokat alkotó fantáziájuk színesítse meg.
Maupassant-tól Móriczon át Truman Capote-ig éltek is ezzel a lehetőséggel. Kovács Béla jobbikos képviselő élettörténete egy posztmodern regénytrilógiára is elegendő anyagot adna. Lapunk május közepén Orosz ügynök a Jobbikban? címmel adott közre cikket, amelyből megtudtuk, a jobbikos képviselőt a nemzetbiztonsági szolgálat akkor már hosszú évek óta figyelte. A gyanú vele szemben az, hogy az Európai Unió intézményei ellen kémkedik, de személyével kapcsolatban elhangzott a hazaárulás szó is.
Mivel a hír éppen az EP-választások előtt robbant a köztudatba, Vona Gábor, a Jobbik elnöke olyan nyilatkozatot tett, hogy az egész Kovács Béla-históriával valójában pártját akarják meggyengíteni a választásokon. Pedig már akkor fölvetődött, hogy Kovács Béla orosz felesége, Szvetlana Isztosina a KGB kémelhárításának munkatársa volt. Viszont az is igaz, hogy aki a májusi lapok olvastán azt állította, hogy a Kovács Béla-ügy neki teljesen világos volt, az vagy füllentett, vagy a nemzetbiztonságnál dolgozott. A Legfőbb Ügyészség képviselőjének lapunkhoz eljuttatott közleményében azt olvashattuk (május 15.), hogy a nyomozást követően Polt Péter legfőbb ügyész az EP elnökéhez fordult Kovács Béla mentelmi jogának felfüggesztése ügyében, s hogy „az előterjesztés részletes indokolását egy minősített irat tartalmazza”. Ez azonban az olvasónak mindössze annyit jelentett, hogy nyomozati eredmény van, ügyfeltárás a nyilvánosságnak: nincs. Kémkedés vádjáról lévén szó ezen nem is igen csodálkozhattunk. Abban igaza volt Kovács Bélának, hogy az még nem nevezhető kémnek, aki szoros kapcsolatokat ápol orosz diplomatákkal. Ám az, aki konspiratív módon bonyolítja a találkozót (telefont nem vihet magával, saját autóját nem használhatja, a taxiból át kell ülnie másikba stb.), az nem valószínű, hogy az orosz diplomatával (valójában KGB-ügynökkel) Tarkovszkij filmjeiről kíván csevegni.
Éppen ezek miatt a rejtélyesnek hagyott, elvarratlan szálak miatt fordult most a közvélemény figyelme a jobbikos képviselő élete és tevékenysége felé. Az oknyomozás eredményei, még ha némelyiket Kovács Béla közleményben próbálta is cáfolni, elég határozott mintázatot adnak ki. Az Index újságírója által feltárt összefüggések határozottan a posztmodern felé billentik a mérleget. Elég csak arra utalnunk, hogy Kovács Béla még azt sem tudta, hogy feleségének három férje közül ő a harmadik. Az előző kettőtől Szvetlana valahogy elfelejtett elválni. (Második férje, egy osztrák maffiózó, az asszony szerencséjére elhunyt.) Az első férjről Kovács Béla akkor értesült, amikor az újságíró az orra alá nyomott egy 38 évvel ezelőtti japán lapot, amelyben egy ifjú pár házasságáról adtak fényképes hírt. Az arában Kovács Béla felismerte saját feleségét, valamint azt a japán ismerősét, aki nukleáris kutatásokkal foglalkozott. Kovácsnak az a hebehurgya megjegyzése, hogy titkosszolgálati segítség nélkül az Index újságírója nem tudott volna róla ennyi mindent kideríteni, éppenséggel nem az ő malmára hajtja a vizet.
Az orosz kapcsolat tény. A kapcsolat konspiratív jellege is tény. Kovács Béla feleségének, Szvetlana Isztosinának a KGB-s megbízatása szintén tény. Hogy a férj nem tudott az asszony másik két házasságáról, az vagy tény, vagy konspiratív hazugság. Amire még választ szeretnénk kapni: mit keres Kovács Béla a Jobbikban? És mit talált meg a Jobbik Kovács Bélában?
Ez még annál is izgalmasabb, mint megtudni, hogy Kovács Bélának szintén három felesége van.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
