A Mindszenty-szakirodalom gondosan számontartja, hány esetben nyílt elvileg esély Mindszenty bíboros menedéke kérdésének a megoldására. Az alábbiakban egy 1957-ben lezajlott eseménysorra szeretnénk felhívni a figyelmet. A végül sikertelennek bizonyult csapdát a magyar elhárítás állította Mindszenty számára 1957 januárjában, bő két hónappal az amerikai diplomáciai menedék kezdetét követően.
Deák András Miklós: Mindszenty bíboros amerikai menedéke – A magyar államvédelem meghiúsult csapdája című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 24. évfolyamának 3. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
A Mindszenty-szakirodalom gondosan számontartja, hány esetben nyílt elvileg esély Mindszenty bíboros menedéke kérdésének a megoldására. Ennek a lehetősége villant fel például 1958 októberében, amikor – a Vatikán nevében eljárva – Garret Ackerson ügyvivő jegyzékben kérte a magyar féltől a bíboros biztonságok kiutazását a pápaválasztó konklávéra.
Ezt azonban a Külügyminisztérium durva hangvételű válaszában elutasította. Az alábbiakban egy ennél jó másfél évvel korábbi esetre szeretnénk felhívni a figyelmet. A végül sikertelennek bizonyult csapdát a magyar elhárítás állította Mindszenty számára 1957 januárjában, bő két hónappal a menedék kezdetét követően. De kezdjük a történetet a legelején!
Közismert, hogy Marton Endre (1910–2005) és a felesége, Neuman/Nyilas Ilona (1912–2004) 1949–1950-től az AP, illetve a UP hírügynökség tudósítójaként dolgoztak Magyarországon, és gyakran találkoztak az amerikai diplomatákkal. Koholt kémkedési vádak alapján 1955 februárjában a férjet, majd júniusban a feleségét letartóztatták. Még ebben az évben tizenhárom, illetve hat év börtönbüntetésre ítélték őket, de egy év múltán (április elején, illetve augusztusban) kegyelemmel szabadlábra kerültek, és folytathatták a tudósítói munkájukat. Sőt, egyenesen felszólították őket erre, mivel további terveik voltak velük. Ezt az amerikai oldalon viszont a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének és a magyar belpolitikai helyzet javulásának a jeleként értékelték.
Mindszenty gyóntat az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszuson (Fortepan / Fortepan)
Martonék – többek között – szoros kapcsolatban álltak az amerikai diplomata Rogers családdal, akik a letartóztatásban lévő magyar alkalmazottak szabadon bocsátásáért is kitartóan lobbiztak. A forradalom napjaiban, sőt egészen 1956. november 10-ig a Marton család a követség oltalmában (de nem a menedékében), a Szabadság téri épület földszintjén tartózkodott. Így az a helyzet állt elő, hogy az oltalmat élvező Marton-család – eltérő jogi státuszban – néhány napig egy fedél alatt tartózkodott a menedékes Mindszentyvel. Az oltalmukat azonban elhagyták, miközben a bíboros – a követség épületének III. emeletén, a követ irodájában – a menedékében maradt. Ezt követően 1957. január 17-én a két gyermekükkel, Júliával (sz. 1946) és Katival (sz. 1949) a hatóságok által kibocsátott útlevéllel kivándoroltak Magyarországról. Ezt követően az USA-ban folytatták az újságírói tevékenységüket.
Történetünk egy másik szereplője, a fent említett Jordan Thomas Rogers (1921–2022) II. o. kereskedelmi titkárként és alkonzulként négy és fél évet töltött a budapesti amerikai követségen. 1953 nyarától dolgozott itt, tehát az 1956-os forradalom idején is a magyar fővárosban tartózkodott. A magyar kémelhárítás 1954 márciusában készített összefoglaló jelentése szerint „[…] elhárítási szempontból foglalkozunk Jordan Thomas személyével […] Átlagon felüli képzettséggel és általános műveltséggel rendelkező személy […] Értékelésünk szerint gazdasági jellegű hírszerzéssel foglalkozik […] a vidéki utazásokat is felhasználja hírszerzésre.” Rogers volt az, aki a Marton családot 1957 januárjában gépkocsival kivitte Magyarországról. A naponta változó ügyeletes amerikai diplomata, így többek között az ő egyik rendszeres feladata volt Mindszenty napi udvari sétájának az elvégeztetése. Rogers németül és magyarul beszélgetett vele. Ezek az eszmecserék, például annak az ismerete, miképpen vélekedik a bíboros a követségi tartózkodásáról, igencsak hasznára váltak a lentebb ismertetett „ÁVÓ-s”csapda veszélyességének a felismerésében.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
