A polihisztor, akinek kezek és lábak nélkül volt 70 szeretője

A polihisztor, akinek kezek és lábak nélkül volt 70 szeretője

Kevesen gondolnák, de a képvers egyik különleges formája, a 9. században zsidó művészeknél felbukkanó mikrográfia egyik legkiválóbb művelője egy kezek és lábak nélkül született német férfi, Matthias Buchinger volt. A kora újkor Nick Vujicice azonban nem csak a kalligramokhoz értett. 

Matthias Buchinger 1674. június 3-án, egy  Nürnberg mellett található városban született, alkarok és lábszárak nélkül. A The Dublin Penny Journal egy 1833-as cikke Matthias szülei egyik barátjának unkaöccsét idézte, aki szerint a szülők szomorúan vették tudomásul gyermekük „természetellenes formáját”, és „igyekeztek rejtegetni, amennyire csak lehetséges”.  

A harmincas éveiben is mindössze 76 centiméter magas Matthias testi hibája ellenére igazi polihisztor volt: nem csak a kalligramokhoz értett, hangszereken is játszott, miniatúrákat, fafaragványokat készített, értett a lövészethez és a tekézéshez, és még bűvészkedett is. Mindezt egy, a kézcsonkok végére helyezett uszonyszerű eszköz szakszerű használatával érte el. „A nürnbergi kisember” beutazta egész Európát: Augsburgtól és Amszterdamtól kezdve, Párizson és Koppenhágán keresztül Londonig és Belfastig szórakoztatta mutatványaival a közembereket és a koronás főket egyaránt.

Egy 1724-ben keletkezett metszeten saját maga népszerűsítése céljából életrajzát is leírta. Eszerint szülei kilencedik, utolsó gyermekeként született, négyszer házasodott, és összesen 11 gyermeket nemzett. Egyet az elsőtől, hármat a másodiktól, hatot a harmadiktól és egyet a „jelenlegitől”. „Ez a kisember olyan csodákat visz véghez, amelyekhez foghatót korábban soha senki; csak ő maga” – vallotta magáról kellő szerénységgel Buchinger. Ezután felsorolta, hogy mi mindenben jó: tud oboán, fuvolán, dudán, cimbalmon és trombitán játszani, de ugyanígy ért az íráshoz, címerrajzoláshoz, valamint életképek rajzolásához. Az „önéletrajz” szerint tudott kártyázni és kockázni, trükköket mutatott be csészékkel, labdákkal, kukoricával és élő madarakkal, és tekézésben is remekelt – „minden néző nagy megelégedésére”. Ha jól megfigyeljük Buchinger parókáját, láthatjuk, hogy valójában egy mikrográfia: a 27., 121., 128., 130., 140., 149., és 150. zsoltár, valamint a Miatyánk.     

Bár Buchinger láthatóan nem fogta vissza magát, ha saját maga reklámozásáról volt szó, az „önéletrajzban” írtakat egyes korabeli beszámolók is alátámasztották. „Olyan jól tud kártyázni, kockázni, shuffleboardozni [tologatós társasjáték] és roly-polyzni [a rulett egyik őse] a művégtagjaival, ahogy sokan a kezükkel és a lábukkal sem tudnának” – írta róla James Paris, aki 1731. március 10-én látta egyik előadását. Paris beszámolt többek között arról is, hogy a kisember nagyon szépen ír és remekül lő (sohasem téveszti el a célt), és egy karddal is beletalál a távoli célba. 

Előadását állítólag három német-római császár és egy brit király is megtekintette. Három évvel azután járt az Egyesült Királyságban, hogy a hannoveri választófejedelmet I. György néven királlyá koronázták. Az uralkodó előtt bemutatta saját készítésű hangszerét, és bár a király munkát nem kínált neki, 20 guineával (brit aranypénz) jutalmazta fáradozásait. Ezt követően átutazott Anglián, Skócián, valamint Írországon, és végül Cork megyében telepedett le. Itt halt meg 1739-ben. Ekkor már gazdag ember volt. Egy özvegyet és legalább 14 törvényes gyermeket hagyott hátra maga után, de a híresztelések szerint nem kevesebb, mint hetven szeretője, valamint több tucat törvénytelen gyermeke is volt.

Magazin


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »