A legutóbbi amerikai iskolai vérengzés hírére – ahogy ilyenkor mindig – újra fellángolt az Egyesült Államokban a vita a fegyvertartás korlátozásának szükségességéről. Egy olyan országból nézve, ahol nincs hagyománya a szabadon tartható fegyvereknek, alig érthető e soha véget nem érő vita. Vannak azonban olyan európai országok is – például Svájc –, ahol ugyancsak szinte minden háztartásban van fegyver, mégsem kell az iskolába menő gyermek életéért aggódni nap mint nap.
Svájc sok mindenről híres, a politikai rendszerét tekintve leginkább talán az igen gyakran tartott népszavazások különböztetik meg a többi nyugati államtól. Külföldi szemmel egészen apró-cseprőnek tűnő ügyekben is népszavazást írnak ki, évente akár többször. 2011-ben a fegyvertartás korlátozásáról szóló népszavazás nagyon is fontos volt, hiszen az ország évszázados hagyományait állította a szembe a közkézen forgó lőfegyverek jelentette veszélyekkel.
A szavazást kezdeményezők azt kívánták volna elérni, hogy létesítsenek országos fegyvernyilvántartást, és a hadsereg tagjainak tulajdonában levő fegyvereket helyezzék el nyilvános fegyverraktárakba. A szavazáson aztán simán elbuktak ezek a célok, a szavazók jó része láthatóan a fegyvertartási jogokért küzdő lobbicsoportok érvelésével értettek egyet, írja a The Atlantic.
Svájcban minden 18 és 34 év közötti férfi sorköteles, és a besorozott katonák haza is vihetik a fegyvereiket. Ez a hagyomány az esetlegesen támadó hadseregek elleni védelem érdekében alakult ki még az 1871-es francia–porosz háború idején. De a világháborúk alatt is félő volt, hogy a háborús felek nem tartják tiszteletben Svájc függetlenségét.
Részben a katonai tradíciókkal is magyarázható, hogy az országban nagy kultuszuk van a fegyvereknek. Már általános iskolás korban megtanulhatnak a gyerekek lőni, népszerűek a céllövőversenyek. Svájcban a világon a harmadik legmagasabb a fegyvertartó közemberek aránya, csak az Egyesült Államokban és Jemenben van több fegyver közkézen a népességre vetítve. (A rangsorban eltérhetnek a különböző statisztikák, a korábban háború sújtotta országokban rengeteg fegyver szokott közkézen forogni – szerk.)
A The Washington Post szerint az amerikai és a svájci tömeggyilkosságok gyakorisága közötti különbségek az emberek mentálhigiénés monitorozására vezethetők vissza. Noha Svájcban normális esetben viszonylag egyszerűen kaphat fegyvert az ember, ez korántsem jelenti azt, hogy minden őrültnek adnak puskát. A hatóságok pontos listát vezetnek azokról az emberekről – nagyjából kétezren vannak rajta –, akiknél felmerül a gyanú, hogy erőszakos bűncselekményt követhetnek el. Megfigyelés alatt tartják őket, rendszeresen razziáznak náluk, a fegyvereiket elkobozzák. A hadsereg – amely tehát kötelező az összes férfi számára – felér egy átvilágítással és környezetvizsgálattal. Így az állam pontos ismeretekkel rendelkezik azokról, akik veszélyesek lehetnek.
Svájcban a teljesen automata fegyverek kivételével szinte minden megvásárolható, de minden vevőnek alá kell vetnie magát a kötelező ellenőrzésnek. A kantonok kivételt tehetnek azokkal a kérvényezőkkel, akiket valamilyen okból veszélyesnek ítélnek. Például azok a bevándorlók, akik „problémás” országból érkeztek – a Balkánról, a Közel-Keletről vagy Észak-Afrikából –, teljesen esélytelenek, hogy engedélyt kapjanak fegyvervásárlásra, hiába van tartózkodási engedélyük.
(MNO)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
