Egész napos migránsozás után elbizonytalanodás, majd dzsordzsibácsizós fölényeskedés. Választási műsorokat néztünk.
Vasárnap este hétkor kirajzolódott a remény egy, a következménynélküliséget elvető országra. Olyanra, ahol nem lehet bármit csak úgy büntetlenül megtenni. Onnan lehetett tudni, hogy a köztévében elkezdtek kérdéseket feltenni.
A választási műsorban Németh Balázs láthatóan feszengve vetette fel: na de honnan jött ez a rengeteg új szavazó? A választ nem tudta Mráz Ágoston Sámuel és Lánczi Tamás sem. Ebben a pillanatban kirajzolódott egy olyan Magyarország képe is, ahol a választási műsorba a köztévé nem Lánczit és Mráz Ágostont hívja be elemezni. Vagy legalábbis nem csak őket. Na, nem arra gondolok, hogy hiányzott innen még Boros Bánk Levente, Szánthó Miklós vagy épp ifj. Lomnici Zoltán. Ők amúgy is más, hasonlóan elfogulatlan csatornákon fejtegették a véleményüket: a TV2-n és az Echo TV-n.
Láncziékat még az a gondolat is megkísértette: visszatérhet a koalíció intézménye Magyarországra. Persze nem mertek egyértelműen fogalmazni, de mégiscsak elkezdték lehetőségként kezelni, hogy a Fidesznek nem lesz túlhatalma, sőt. „A többséget kell megszerezni, a Fidesz számára ilyen egyszerű a helyzet” – hallhattuk Mráz Ágoston Sámueltől akkor, amikor még nem tudtunk semmit. Csak a magas részvételi arány volt meg, amiről korábban rendre azt lehetett hallani: kormányváltást hozhat, de legalábbis kétharmadot biztosan nem. Onnan tudhattuk, hogy van remény, hogy ezt a gondolatot vasárnap este hét után Németh Balázs is elismételte – az egész napos migránsozást követően.
Elvégre mintha nem is választás lett volna, a közmédia régi terrortámadásokat, svéd esetet elevenített fel, és a münsteri eseményeket ismételgette, miközben már órákkal korábban kiderült, hogy nem bevándorló az elkövető. A köztévé megoldása erre az volt: még mindig nincs kizárva a migrációs háttér. Hiszen erről volt szó az előző ciklusban végig, ez ömlött a köztévéből, majd Mészáros Lőrinc összes megyei lapjából. Nyilvánvalóan végighazudták az utolsó másfél-két évet. Csak Gyurcsány Ferenccel szemben a különbség, hogy hiába nyilvánvaló mindez.
Pedig még Mráz Ágoston Sámuel is elbizonytalanodott. „Az összes közvélemény-kutató bezárhat, ha nem a Fidesz nyer” – fejtette ki a köztévén. A magyar nyilvánosság állapotát, a folyton feltámadó, képtelen reményt mutatja: az utóbbi hetekben, hónapokban sokan elhitték, hogy reálisabb az összes közvélemény-kutató tévedése, mint a Fidesz győzelme. Eközben az ATV-n Gőgös Zoltán azt fejtegette: visszatértünk Európába, a 61-62 százalékos korábbi adatok után végre igazán magas volt a részvétel. „Aki ebből a legjobban jön ki, az kellő felhatalmazással viheti tovább a dolgát” – vetítette előre az MSZP politikusa. Ki is mondta, szerinte azok ők lesznek. Nem sokkal később már a jobbikos Z. Kárpát Dániel mondta: történelmi jelentőségű a nap, a magyar emberek bátor véleménynyilvánítása „egy ilyen fullasztó légkörben” dicséretet érdemel.
http://mno.hu/
Nyolc előtt nem sokkal az ATV az előző időszak botrányait kezdte feleleveníteni, amelyekről a józan észben bízva hittük, hogy valamiféle jelentőségük biztosan lesz. Az Állami Számvevőszék büntetése a Jobbiknak, Elios-ügy, Kósa-sztori: édesanyám nem strómanja senkinek.
Az említett különös jelentőséget onnan is lehetett tudni, hogy a Hír TV-n közben Kukorelly Endrével és Pörzse Sándorral beszélgetett Kálmán Olga, a volt jobbikos képviselő pedig arról beszélt: a választás tétje, hogy Orbán elindul-e az erdogani–putyini úton. Pörzse diktatórikus következményeket vetett fel. Az a Pörzse, aki jó tíz éve az Echo TV műsorvezetőjeként valószínűleg elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy ezt fogja feltételezni egy jobboldalinak mondott kormányról.
Nyolc előtt nem sokkal az ATV riportere Gulyás Gergellyel beszélgetett, aki azt mondta: száz mandátum a cél, efelett mindegyik már csak ajándék. Elképzelhető, hogy nem lesz többség? – kérdezték. Minden elképzelhető, mondta Gulyás. És valóban, minden azzá vált.
A hét után órákig kígyózó sorok miatt nem lehetett részeredményeket közzétenni, de azok szépen szivárogtak, a tévében ülő elemzők már jóval a bejelentés előtt értesülhettek a történtekről. És hirtelen minden megváltozott. Kilenc után kicsivel Németh Balázs feltette a kérdést: lehet, hogy a rekordrészvétel mégiscsak a Fidesznek kedvez? „Lehet, hogy a semmiből előtűnő szavazók kormánypártiak” – „vélte” Lánczi Tamás több mint egy órával az eredmények kihirdetése előtt. És Mráz belekezdett: jó döntés volt a migrációt témának megtenni, ez az igazi sorskérdés, minden erről szól. „Dzsordzsi bácsi hatalmasat bukott”, lelkendezett az Echón ifj. Lomnici. Nem sokkal később már Bayer Zsolt nevetett Orbán Viktorral az erkölcsi és politikai elégtételen. A jogit kifelejtették: az most jön majd, azaz folytatódik.
A hét órai reménykedés tizenegyre néma döbbenetté változott.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelenik meg. A megjelenés időpontja: 2018.04.10.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
