A Pesti városrész megerődítése három időszakra osztható fel. Az első 1944. szeptemberében kezdődött.
A magyar vezérkar ekkor rendelte el (1944. szeptember 11.) az Attila-vonalak építési munkálatainak elkezdését a németektől függetlenül, ugyanis Friessner vezérezredes erre vonatkozó utasítása csak szeptember 21-én született meg.
Az Attila-vonalak építésével párhuzamosan a fővároson belül is elkezdték kiépíteni a védelmet, függetlenül az akkori politikai és katonai elképzelésektől. Ennek a kezdeti időszaknak a munkálatairól viszonylag keveset lehet tudni. A második időszak Budapest erőddé nyilvánításával kezdődött (1944. december 1.), rá egy napra a németek elrendelték a főváros védelmének kiépítését. Ekkor a munkálatok felgyorsultak. A harmadik időszakot Budapest bekerítésétől számoljuk (1944. december 24.) és az ostrom végéig tartott. Ezen időszak alatt a már részben kiépült védelmi létesítményeket próbálták befejezni. Továbbá a front mozgásával párhuzamosan a még német és magyar kézen lévő városrészeket előkészítették a védelemre a visszavonuló csapatok számára, hogy ott tudják tartani az állásokat.
A budapesti védelmi rendszer kiépítésének első mozzanata 1944. szeptember 5-i intézkedéshez kötődik, amikor a németek elrendelték a Duna-Dráva védelmi vonal műszaki előkészítését. A tervezett folyambiztosításhoz és folyamvédelemhez Budapesttől délre, a Duna jobb partján elkezdték kiépíteni tábori erődítéseket és támpontszerű védelmi állásokat.
Az építési munkákat az Erődítési Parancsnokság irányította, melyeknek a műszaki és utász alakulatokat is alárendelték. Továbbá rögtönzött munkásszázadokat is szerveztek a munkákhoz. Ezekből a felsorolt egységekből szerveztek erődítési csoportokat, melyek egy-egy területen feleltek az építkezésekért. (A munkálatokhoz igénybe vették a polgári szolgálatosokat is.) A budapesti szakaszon az építkezésekben minden bizonnyal részt vettek a 201-203. különleges műszaki zászlóaljak, továbbá számos munkás század (például 107/302. munkaszolgálatos század).
Budapesten belül folyamatos lövészárokrendszer épült ki a Duna jobb partján egészen a lakott területek határáig (Háros-sziget), továbbá a Háros-sziget jobb oldalán szintén elkészült egy lövészárokrendszer. Hasonló folyamvédelmi létesítmény készült az Óbudai-sziget keleti oldalán, közvetlenül a Duna partja mellett.
A Duna nyugati partján Albertfalvától Óbudáig támpontokat emeltek, valamint tüzelőállások készültek lövegek és géppuskák részére. Az erődítések nagy része betonból épült. A szilárdabb, jó kilövést biztosító házakban (például a Budapesti Műszaki Egyetem főépülete) betonból géppuska-tüzelőállásokat készítettek elő. Az erődítések előtt az alsó rakparton aknákat telepítettek, a rakpart teljes szélességében pedig drótakadályt húztak ki. A Duna-hidakat is előkészítették a robbantásra. A hidak budai részénél minden hídfőben egy-két légvédelmi löveg vonult állásba. A Duna menti védelmi létesítményeken túl a városon belül is folytak védelmi munkák, de ezekről további részletek nem ismertek.
December 1-én, miután Adolf Hitler elrendelte Budapest erőddé nyilvánítását, a németek elkezdték a főváros védelmének kiépítését. Az december 1-én kiadott parancs rendelkezik a Budapest védelmével kapcsolatban is:
1. „A Führer parancsára Budapest városát az utolsó házig védeni kell.
[…]
4. A budapesti harcparancsnok feladatai
a) Általános követelmények. Feladatok és jogosítványok: lásd a 11. sz. Führerparancs 2. mellékletét.
b) Részletes feladatok.
aa) A belső városterület (bezárólag a városszéli állásokig) előkészítése a körkörös védelemre a Dunától keletre. Súlypont a városszélen a fő bevezető utak és fő közlekedési csomópontok vonalán. Ehhez valamennyi rendelkezésre álló erővel – magyar irányítás alatt – Azonnal meg kell kezdeni a szükséges kiépítési előkészületeket.
bb) Az útvonalak és a háztömbök átalakítása a városközpontban. A Dunától nyugatra lévő városterület védelméért továbbra is a magyar 3. hadsereg parancsnokság felelős. E célból egy önálló harcparancsnokot kell kinevezni.
cc) Ellenséges támadás esetén a város védelme az összes rendelkezésre álló német erő, „biztosító véd-őrség” gyanánt valóösszefogása védelmi tömbökben és e részek zárt elhelyezése a város peremén. Páncélvadász különítmények készenlétbe helyezése megfelelő felszereléssel. A jelenlegi hídfőben bevetett kötelékek alárendeltségét a harcparancsnoknak egy város elleni támadás esetén a Freter-Pico-seregcsoport szabályozza. Különleges kötelékek odairányítása tervbe véve. Parancs megy.
dd) Mozgékony német és magyar rendőr- és csendőrerők készenlétben tartása a forgalom szabályozására és a polgári lakosság belső zavargásainak szétverésére és a pánik elhárításához. Előkészületi rendszabályok, felhívások, rendelkezések stb. [meghozatala] riadóztatáshoz, az ellátáshoz stb. a lakosság számára (általános légiriadó).
ee)
A hidak biztosítása együttműködésben a dunai hídparancsnokságokkal.
ff) Egy kifogástalan, a nyilvános távbeszélő hálózattól lehetőleg független hírhálózat előkészítése. Páncélosok elleni riasztórendszer berendezése.
[…]”
A parancs egyértelműen megadja a védelmi rendszer kiépítésénél a fő irányelveket. A németek a magyarokkal közösen már december 2-án megkezdték a védelmi létesítmények kiépítését.
A belső városterület körkörös védelméhez pesten hat védőállás alkotta az alapot, melyek az Attila-vonalak folytatásának tekinthetők a városon belül. Az első a Rákos-patak mentén húzódott a Dunától egészen az Új-Köztemetőtől északig, ahol beletorkollott az Attila III-ba. Ez tulajdonképpen egy reteszállása volt az Attila III. vonalnak. A második védőállás a Könyves Kálmán körút, Hungária körút, Róbert Károly körút vonalán épült ki. Ez egy teljes félkört írt le Dunától-Dunáig futva. Ez az Attila vonalak egy belső szűkebb gyűrűjének tekinthető. A következőállás egy reteszállása volt ennek a gyűrűnek, mely a Dráva utca, Aréna utca, Asztalos Sándor utca vonalon húzódott. A negyedik állást a Csanády utca, Ferdinánd híd, Szív utca, Rottenbiller utca, Fiumei út, Orczy út, Gróf Haller utca vonalában építették ki. Az utolsó kettő a Nagykörút és a Kiskörút vonalán létesült. Ezek a védőállások megerődített épületek (ellenállási csomópontok) rendszerére támaszkodott.
Több, mint 200 ilyen ellenállási csomópontot hoztak létre. Ezek az ellenállási csomópontok kiterjedésükben változóak voltak: néha csak néhány háztömb, esetenként egy-egy gyártelep, vagy egy vasútállomás területére épültek ki. Az ellenállási csomópontokat úgy alakították ki, hogy onnét kiindulva két-három irányban is lehessen ellentámadást végrehajtani, továbbá ezek a csomópontok saját tűzrendszerrel is rendelkeztek. A csomópontok tűzrendszerébe bekapcsolták a gyalogsági nehézfegyverek mellett a különbözőűrméretű lövegeket, a páncéltörőés légvédelmi tüzérséget is. Ezeken az ellenállási csomópontokon belül további 110 támpontot rendeztek be, melyek csak néhány épületből állhattak. Sok helyen különböző aknazárakat is alkalmaztak ezekhez az objektumokhoz kapcsolódóan. A csomópontoknál figyelembe vették a házak alatt húzódó pince és csatornarendszert is, hogy szükség esetén a csapatokkal itt is tudjanak manőverezni.
A bevezető utak biztosítását aknamezőkkel, közvetlen irányzású lövegek és nehézgéppuskák tüzelőállásba helyezésével, illetve helyenként vasbetonerődök telepítésével oldották meg.
A felsorolt védőállásokon és ellenállási csomópontokon kívül további erődítések is létesültek. Ezek közül a kis vasbetonerődöket érdemes külön megemlíteni. A város számos pontján telepítettek ilyen „erődöket”. Néhány négyzetméter alapterületű kör alaprajzúak voltak, 5-10 cm-es öntöttvas falvastagsággal, tetejüket kupola alkotta, ahol egy csapóajtóval ellátott bejárat volt. A bunkerek kis figyelőnyílással is rendelkeztek, ahonnan akár tűz alatt is lehetett tartani az azzal szemközti területet. Az erődöket telepítésnél beásták a földbe nagy mélységben és csak kis részük látszott ki a földből. Ezeket a vasbetonerődöket a Kőbányai Lámpagyárban gyártották.
A vasbetonerődök telepítésére részben a főváros bekerítése előtti napokban került sor, részben az ostrom első napjaiban. Több ilyen bunkert telepítettek a budai Duna parton. Néhány a Várban, több a Gellért-hegyen, kettő a Döbrentei téren, kettő a Gellért téren. Továbbá a bevezető utaknál is létesültek: egy a Lágymányosi töltésnél, ahol a Horthy Miklós út (ma Bartók Béla út) átmegy a töltés alatt, egy az Üllői úton egy vasúti híd alatt (a Népliget mellett). Erődöket telepítettek továbbá elsősorban Kőbányán, ahol gyártották őket, zömében az egyes gyárudvarokban (például a Lámpagyár udvarán is). Továbbá a Lámpagyár környékén is létesült több belőlük. A gyár elfoglalása után számos erődöt találtak a szovjet csapatok a Lámpagyár raktárában, melyeket már nem volt idejük a védőknek elszállítani. (A telepített vasbetonerődök pontos száma nem ismert.)
A fővároson belül létrehozott védelmi létesítmények december 25-ig nem készültek el maradéktalanul, ezért az ostrom alatt is folyamatosan tökéletesítették azokat. Az építési munkálatokban részt vettek a műszaki- és utász alakulatok, munkaszolgálatos századok, a gettóból kivezényelt zsidók és a helyi lakosság is, melyet kötelezték sáncásásra. (A gettóban december 7-től kezdtek munkaszolgálatra toborozni embereket dupla adag ételért cserébe. Később már nem önkéntes alapon kellett részt venniük az építkezésekben.)
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
