Ezúttal kacsa alatt nem a szárnyasra és annak sült formájára gondolok, hanem Orbán Viktor pekingi látogatására. Axiómaként kezelik nagyon sok helyütt, hogy a magyar miniszterelnök „Európa védelmezője”. Nézzük meg, miben és mennyire nyilvánul meg „Európa védelmezése”, például akkor, ha Orbán hozzáállását vesszük górcső alá a vitathatatlanul létező kínai gyarmatosító törekvésekkel szemben.
Pekingi látogatása alkalmával négy „tanulságot” jelentett ki Orbán.
Vegyük ezeket sorra.
1. Azt állította, el kell ismerni, a „demokráciaexport” elnevezésű projekt elbukott. Be kell látni, hogy más berendezkedésű államok sokszor sikeresebbek gazdaságilag, és, amint fogalmazott, „a szegénység elleni küzdelemben”. Azon túl persze, hogy ez az állítás valóban megáll, tehát a demokrácia exportálása ténylegesen kész csőd volt az elmúlt évtizedekben, ettől még nem lesz komolyan vehető az utalás, hogy a kommunista Kína sikeresebben vette volna fel a harcot a szegénységgel szemben. A „vidéki Kínában” lehet, hogy másként gondolják…
2. Az „Egy övezet, egy út” szerinte egy olyan kezdeményezés, amely a kölcsönös tisztelet és a kulturális hagyományok elfogadásának elvét követi. Azt pedig csak én teszem hozzá, hogy a kínai gazdasági térnyerést segíti elő, méghozzá nem kicsit, ez pedig elsősorban kínai érdek, de semmiképpen sem magyar és európai.
3. Hangsúlyozta, hogy a demográfia erejét nem szabad alábecsülni, és oda kell vinni a segítséget, ahol szükség van rá. Ez nagyszerűen hangzik, a kérdés már csak az, ebből hogy a búbánatba következik az, hogy kínai hitelből és egy kínai vegyesvállalat (egy magyar, ez hatalmas meglepetésre Mészáros Lőrinc cége, és két kínai cég, az RM International Zrt., a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft. és a China Railway Electrification Engineering Group konzorciuma) közreműködésével történjék a Budapest-Belgrád vasútvonal megépítése? Gondolja azt bárki komolyan, hogy ne lehetett volna mást megbízni ezzel, és mi erre kötelezve voltunk? Vagy hisz abban valaki, hogy ez csak és kizárólag az utasok szállításáról fog szólni, s nem például a kínai áruk (magyarul gagyik) könnyebb szállítmányozásáról?
4. A negyedik tanulság szerinte pedig az, Közép-Európa akkor járt jól, mikor a Nyugat és a Kelet együttműködött. Hogy is mondjam csak, Lengyelország felosztásakor is igen kiválóan együttműködött Kelet és a Nyugat. Lengyel barátaink ennek ellenére mégsem tekintenek azokra az évekre úgy, mint egy virágzó időszakra. Valójában Közép-Európa akkor virágzik, ha a térség népei alkotnak egy egységes tömböt, mert abban az esetben sem a Kelet, sem a Nyugat nem tud az itt élő népek megosztottságára játszani.
Nyilván sokan mondják, hogy Magyarország, csak mint kis porszem tűnik fel a világpolitikában, főként Kínához viszonyítva. Akik így gondolják, szívük joga, ám ebben az esetben sem kell kötelezően következnie, hogy önként ajánlkozunk fel. Orbán Viktor intelligens ember, tisztában van a valós kínai célokkal. Semmi esetre sem mondható, hogy puszta naiv álmodozás mondatná vele a fentieket.
Ha pedig ez így van, mindenki vonja le a megfelelő következtetéseket…
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
