Érkezésünkkor éppen egy kisbusz kanyarodott a plébánia udvarára. Király Attila atya, a Fatimai Szűzanya tiszteletére épült Szent István Király-templom plébánosa hozott gyerekeket Soroksár-Újtelepről a szomszédos kerület tömegközlekedéssel nehezen elérhető katolikus iskolájába.
A plébános ezt minden kedden és csütörtökön megteszi, segítve ezzel a plébánia családjait. Az úton a beszélgetéshez csoki is jár. A szentmiséken pedig nincs hiány ministránsokból, alkalmanként harminc-negyven gyerek áll az oltár körül.
Attila atya tizenkilenc éve plébános a mintegy hatezer lakosú Újtelepen. A 2002-ben ünnepelt templomszentelés után sorra elkészültek a plébánia közösségi helyiségei, és a Szent István király-plébánia ma a dinamikusan növekvő Újtelep társadalmi életének színtere, kulturális központja, egy összetartó, aktív, minden korosztályt összefogó közösség otthona.
Az 1993-ban szentelt pap gimnazistaként, még a szocializmus alatt ismerte meg a kereszténységet. A rendszerváltás idején volt szeminarista. A lelkipásztorkodást káplánként kezdte Budapest-Erzsébetvárosban, majd a hatodik kerületi Szent Család-plébánián folytatta. Tevékeny részese lehetett egy templom és egy közösség felépítésének. Plébánossága alatt megtízszereződött a hívek száma az országos fatimai kegyhellyé vált templomban, amelyet rengeteg zarándok is felkeres egy-egy év során.
A pasztoráció megújítását fontos célnak tekintette Attila atya. Ennek mikéntjét egy hasonlattal jellemzi:
Induláskor az ifjúság teljes hiányával találta szemben magát plébánosként, ezért olyan programokat szervezett, amelyekre a családoknak igényük volt. A közös szilveszterezés, a kirándulások, táborozások és a kulturális programok azután közel hozták a plébániához a gyerekeket is.
Király Attila vallja, ma minden területen nagyon fontos a nyitottság, a készség arra, hogy jelen legyünk ott, ahol találkozási lehetőségek nyílnak az emberekkel. Az evangelizáció szempontjából nagy lehetőségnek látja a hittanórát az önkormányzat által fenntartott újtelepi iskolában, ahol a missziós beállítottságú hitoktatóval közösen rendszeresen meghívják a közösségbe a szülőket és a gyerekeket.
A plébánia tartalomban gazdag, a közösség életét színesen tükröző újságot jelentet meg, amit Újtelep minden postaládájába eljuttatnak. „Alkalmanként belépünk a családok életébe. Bekopogunk és megmutatjuk magunkat.”
Nyitottságukat mutatja az is, hogy a református gyülekezet, amíg a temploma épült, éveken át otthonra talált náluk: az egyik nagyteremben kaptak helyet az istentiszteletekre és a közösségi alkalmakra.
A plébánián működő nemzeti kör révén az egyházközség több tagja is bekerült az önkormányzatba, segítve a jó kapcsolatok ápolását a városvezetés és plébánia között.
Szociális téren is több éves keresés révén találtak rá a helyes útra. „Az élelmiszer- és a ruhaosztás nem működött a településen, ezért az önkormányzat és az iskola listái segítségével próbáltuk megtalálni a rászorulókat. Névre szóló karácsonyi ajándékot készítettünk nekik, és személyesen vitték el hozzájuk a közösség tagjai.” Ma folyamatosan kísérik, segítik a rászoruló családokat, és a támogatás mellett azt is fontosnak tartják, hogy bevonják őket a plébánia életébe.
Attila atya nagy ajándéknak tartja, amit a szolgálati ideje alatt megélt. Kezdetben éveken át egyetlen házasságot sem kötöttek a templomban, az utóbbi időben azonban már tele a naptár. Sorra házasodnak azok a fiatalok, akik a plébános elsőáldozói voltak. A szomszédos kerületek együtt keresik a lehetőségeket, hogyan teremtsenek találkozási, ismerkedési lehetőségeket a fiataloknak. Az esperesi kerület papjai a kapcsolatuk ápolása érdekében minden szerdán együtt reggeliznek. Attila atya tagja egy másik papi közösségnek is, fontos számára, hogy együtt töprengjenek a pasztoráció új útjain és a szolgálat megerősítésének lehetőségein.
Annak idején Király Attila megtérése is a közösség révén történt. A családja nem volt vallásos, tizenhat évesen a barátai vitték el Alberti Árpád atya hittancsoportjába. Vonzotta a hit megismerésének lehetősége, a kirándulások, a sok-sok együttlét. Hittanos társaságukból hárman lettek papok. Már fiatalkorában feltűnt neki, hogy a környezetéből sokan fordulnak hozzá vallási kérdésekkel: az iskolában az osztálytársai, a katonaságnál a parancsnoka és a munkatársai egy építőipari cégnél, ahol dolgozott. A munkásszállón bibliaórát tartott az egyik cigány brigádjának. Aztán egyszer csak jelentkezett a papi szemináriumba. „Az Egyházat növendékként ismertem meg igazán. Pezsgő élet volt a rendszerváltás időszaka. Az Egyház előtt kitárultak a lehetőségek, a társadalom nagy várakozással fogadta a kezdeményezéseit, és valóban megújulást tudott hozni.”
Attila atya örömmel meséli el, hogy a családja is otthonra talált a plébániai közösségben. „Amikor felvettek a szemináriumba, apám összeomlott, félt, hogy a munkatársai majd elítélik emiatt. Aztán alig telt el egy-két hónap, már lelkesedtek. A beöltözésemre még a vezérigazgató is eljött. Később pedig ideköltöztek a húgomék, a szüleimmel együtt ma már ők is aktív tagjai a közösségnek.”
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. január 11-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
