A pártokon belüli harc emészti el a koalíciót

A pártokon belüli harc emészti el a koalíciót

Igor Matovič és Richard Sulík még mindig nap mint nap csörtézik, a koalíciós politikusok egymást tekintik politikai ellenfélnek, az ellenzék pedig már az előrehozott választásról szóló népszavazásért gyűjt aláírásokat. Darina Malová politológussal jártuk körbe, vajon mennyire reális, hogy a kormány kibírja a választási időszak végéig.

Az SaS és az OĽaNO között már állandósult a feszültség, de nem ez az egyetlen törésvonal, mely a kormánypártok között húzódik – újabb és újabb személyes ellentétekre derül fény az egyes politikusok szintjén is, elég, ha csak Gyimesi György (OĽaNO) és Miroslav Kollár (Za ľudí) közti konfliktusra, vagy legújabban Veronika Remišová és Lucia Ďuriš Nicholsonová csörtéjére gondolunk.

Összetartó erő

„Ezek a politikusok túl sokáig voltak ellenzékben, és rengeteg ambiciózus ember van közöttük, akik mind meg akarják valósítani az elképzeléseiket, és ki akarják használni, hogy hatalomhoz jutottak” – mondja Darina Malová politológus, a Comenius Egyetem oktatója. Szerinte épp ez a koalíció összetartó ereje, és ennek köszönhető, hogy a politikusok igyekeznek túllendülni ezeken az ellentéteken. Ennek mentén azonban kialakult és megcsontosodott egyfajta civakodó kommunikációs stílus a kormánypártokon belül. Sulík és Matovič között már mindenképpen ez a stílus az uralkodó, de Malová szerint ehhez lassan a Sme rodina is csatlakozott, mely korábban igyekezett kifogásait a koalíciós tanácsok zárt ajtói mögött tartani.

Hajszálrepedések

Hírdetés

Az elemző szerint tehát ezek a pártok közti pengeváltások tulajdonképpen áthidalhatók, és a pártvezetések felül tudnak emelkedni rajtuk. Mindennek azonban két káros következménye is van. Az egyik, hogy a kormány népszerűsége fokozatosan csökken, mert a választók alapvetően nem szeretik az állandósuló harcot és az ebből fakadó bizonytalanságot. A másik pedig az, hogy a viták párton belülre is átterjednek. Példa erre Lucia Ďuriš Nicholsonová és Jana Bittó Cigániková esete az európai alapokból állítólag elvesző egymilliárd euróval kapcsolatban. Richard Sulík ugyanis kénytelen volt elnézést kérni Nicholsonová miatt a koalíciós partnerektől. Ez pedig azt jelenti, hogy Nicholsonová nem konzultált Sulíkkal az egész történetről, ami komolyan sérti a pártfegyelmet. Ez már csak azért is jelentős momentum, mert Nicholsonová az SaS választás előtti szakadása idején Sulík mellett állt ki, és a második legnépszerűbb politikusa volt a pártnak. Malová szerint az EP-képviselő nagyot hibázott, az egész sajtótájékoztató és téma előkészítetlen és elhibázott volt, Nicholsonovának pedig utólag korrigálnia kellett kijelentéseit – ám ennek fényében az, hogy most távozik a pártból, alapvetően hiúsági kérdés. S amennyiben a koalíciós pártokat szétfeszítik az ilyen hiúsági kérdések, és erodálják őket, az sokkal komolyabban bontja meg a belső egyensúlyt, mint a pártok közti csörték.

Előrehozott választás?

Malová szerint tehát a kommunikációt elsősorban ezen a szinten kellene javítania a kormánykoalíciónak, pláne annak fényében, hogy az ellenzék már népszavazást szeretne az előrehozott választásról. Peter Pellegrini, a Hlas elnöke már bejelentette, hogy elkezdik gyűjteni a népszavazáshoz szükséges 350 ezer aláírást, és csatlakozott hozzá korábbi pártja, a Robert Fico-féle Smer is.
Maga a népszavazás nem feltétlenül jelent közvetlen veszélyt a Matovič-kormányra. Ahogy Malová megjegyzi, Szlovákiában egyetlen érvényes népszavazásra került sor eddig, mely az EUcsatlakozásról szólt, s már ez is nagyon régen volt. Egy referendum akkor érvényes, ha az összes választó fele részt vesz rajta, és ez jelen pillanatban kevéssé tűnik valószínűnek. Mégpedig azért, mert a bizonytalanság elriasztja az embereket. Az átlagos választó ugyanis Malová szerint felteszi magának a kérdést, kire szavazna egy ilyen választáson, és van-e alternatívája. A népszavazáson elméletileg részt vehetnének a Smer és a Hlas szavazói mellett mondjuk a PS/Spolu választói, vagy a politikai képviselet nélkül maradt magyar szavazók, esetleg Kotlebáék szavazói. „De vajon ez elég lenne? Az, hogy egy választó kifejezi támogatását egy párt felé, kockázatmentes, lojalitási kérdés. Ám az előrehozott választásról szóló népszavazáson való részvétel mellett dönteni már kockázatosabb lépés, épp a bizonytalanság miatt” – véli Malová.

Ugyanakkor amennyiben valóban lesz népszavazás az előrehozott választásról, az okozhat egyfajta „tömeghisztériát”, mely jelenleg is létezik a közösségi oldalakon. Ám ahhoz, hogy ez a digitális téren kívül is formát kapjon, olyan kampánynak kell elindulnia, ami élteti ezt a „hisztériát”, és mobilizálja azokat az embereket is, akik nem járnak szavazni – ahogy például Donald Trumpnak sikerült az Egyesült Államokban 2016-ban. Malová el tudja képzelni, hogy erre például Kotleba pártja tehet majd kísérletet az alternatív média segítségével, vagy akár fizetett, közösségi médiás trollok segítségével – akik például a brexitkampány idején is felbukkantak Nagy Britanniában. „Egy ilyen kampánynak nagyon komoly romboló hatása lehet” – figyelmeztet a politológus, hozzátéve: egy ilyen kampány réme azonban ráébresztheti a koalíciós vezetőket, hogy a kommunikációjukat inkább az összetartás medrébe kellene terelniük, ha azt akarják, hogy megmaradjon a kormány.

Matovič nem adhatja fel

A sajtóba az elmúlt időszakban fokozatosan szivárgott be az az elképzelés, hogy Igor Matovič cseréjével oldódna a feszültség a kormánykoalíción belül – és maga Matovič is nyilatkozott már úgy, hogy nem igazán szeretne kormányfő lenni. Ez a terv azonban még a népszavazásnál is veszélyesebb terv lenne a kormány számára, véli Malová. Rámutat ugyanis: ha Matovič lemond, az egész kormány lemond. Márpedig az OĽaNO nagyon erősen kötődik Matovičhoz, és ha ő esetleg valóban a háttérbe vonulna, „árván” maradnának azok a képviselői, akik az ő segítségével jutottak a parlamentbe. Malová szerint komoly a veszély, hogy ebben az esetben volna, aki megvásárolná ezeket a képviselőket, hogy ne szavazzanak bizalmat az új kormánynak. „Ez hatalmas kockázat. Van nálunk példa a képviselő-vásárlásra. Ha egy oligarcha mondjuk jóval nagyobb pénzt kínál háromévnyi képviselői fizetésnél, a lojalitás szerintem megbicsaklik” – zárja az elemző.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »