A párhuzamos vonalak Tapolcán találkoznak

Orbánék hatalomgyakorlása és mentalitása a gyurcsányi időket idézi, közben a Jobbik nagyon hasonló úton jár, mint, amin a Fidesz 2010-ig.

Elöljáróban néhány unalmas adatot szeretnék feleleveníteni.

’93-ban a Fidesz kongresszus keretében a párt elnökévé választotta Orbán Viktort, a döntés következtében Fodor Gábor vezetésével kivált a liberális platform, mely addig a párt szempontjából az egyik legkomolyabb biztosítéka volt annak, hogy a rendszerváltás utáni osztozkodás biztos és tartós nyertese maradjon és továbbra is az lehessen; de lehetővé tette a fiatal demokraták számára a potenciális szavazótábor kiszélesítését, elsősorban a kiábrándult, nemzeti vonalat képviselő MDF-esek körében. A sikeres váltás – amit a ’98-as megnyert országgyűlési választás is fémjelzett – stratégiai továbbgondolása volt a Liberális Internacionáléból való kilépés 2000-ben.

A Fidesz ’93-ban megkezdett színeváltozása veszélyes manővernek indult, de ’98-ra tagadhatatlanul meghozta gyümölcsét a párt számára. A ’98-as választási kampány tájékára az inkább kommunikációs, mint ideológiai pálfordulás következtében balról elzárt pénzcsapok és médiafelületek következtében a Fidesz logisztikai apparátusa meglehetősen bekorlátolt ám annál lelkesebb és személyesebb lett.
 
A valóban érdekes tendenciák azonban a Fidesz 2002-es hatalmas – a teljes jobboldali tábort megrázó és heveny mélabúba sodró – bukása után következtek.

Bővebben!


Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »