Rómában lépten-nyomon egyházi műemlékekbe, templomokba ütközik az ember. Érthető, hiszen a katolikus világ központjában vagyunk. Ám nemcsak tárgyakat, épületeket láthatunk itt, hanem a pápát is, méghozzá, ha akarjuk, viszonylag közelről, a Szent Péter téren. Ha jó időben vagyunk, jó helyen.
A mi zarándokcsoportunknak volt ilyen szerencséje. A néhány héttel ezelőtti virágvasárnapi mise után szemtanúi lehettünk, amint a Szentatya kocsija lassan kigördült a Bernini kollonádjaival övezett térre, hogy találkozhasson a hívekkel. Ferenc pápa akkorra már levetette a bíbor palástját, és a jellegzetes fehér ruhájában integetett a híveknek, akik alig várták, hogy néhány méteres közelségből üdvözölhessék a Vatikán első emberét.
De honnan is való ez a fehér ruha? Egy várost teljesen megismerni talán sohasem lehet, ám ha gyalog megyünk felfedező utunkra, akkor sok mindenre ráakadhatunk. Így adódott, hogy amikor kijöttünk a Santa Maria sopra Minerva-templomból, András atya, a lelkivezetőnk egyszer csak a Via di Santa Chiara egyik üzletére mutatott: „Nézzetek oda, ott varrják az újonnan megválasztott pápa első ruháját!” Ez volt a Gammarelli névre keresztelt üzlet, ahol, mint a kirakatában láthattuk, korántsem csak ruhákat, hanem mindenféle mást is árulnak, ami egy pápa számára szükséges lehet. Volt ott díszes pásztorbot, püspöksüveg, bíbor sál, fekete kalap, zoknik, gyűrűk is szép számmal, meg persze lilás színekben pompázó miseruha is. Természetesen a pápa jellegzetes fehér sapkája, a pileólus, vagy más néven a Soli Deo sem hiányozhat a boltból. Ezt a kis sapkát kapta le váratlanul Ferenc pápa fejéről egy hároméves kislány 2017 márciusában, az általános kihallgatáson. A pápa azonban „vette a lapot”, és nagy kacagással nyugtázta az esetet. A sapkáját persze rövidesen visszakapta.
Rómában van egy másik nagy üzletház is, a Ghezzi, amely mellett szintén elmentünk városnézésünk során. „Nevét egy jól nevelt katolikus nem mondja ki” – figyelmeztetett bennünket András atya, aki jól ismeri a helyi szokásokat. Ebben a nagy alapterületű üzletben is minden kapható, ami egy pap számára „szem-szájnak ingere” lehet. Ez a Pantheon melletti szabóság varrta 1978-ban II. János Pál és később XVI. Benedek ruháját is. A kirakatban a díszes monstranciától kezdve a szép kelyheken át a miseruhákig minden megtalálható.
Ferenc pápa azonban nem híve a felesleges pompának; tudhatjuk, hogy az egyszerűséget kedveli. A róla készült dokumentumfilmben egy kislány megkérdezte tőle: „Miért mondtál le a fényűző lakosztályról, a hatalmas kocsiról? Ehelyett inkább beköltöztél egy kis lakásba a közelben, és a püspöki busszal közlekedsz. Miért utasítod vissza a gazdagságot?” „Úgy vélem – felelte a pápa –, hogy ez a mi időnk mérhetetlen szegénységről árulkodik a világban. Az én szememben ez botrány. Egy olyan világban, ahol annyi, de annyi gazdagság van, hogy abból mindenkit jóllakathatnánk, felfoghatatlan, hogy lehet annyi éhező gyermek (…), annyi szegénység. Ez a szegénység a mai világban gyalázat. Mindannyiunknak meg kell fontolnia, nem tudnánk-e egy icipicit szegényebbé válni. (…) Nem birtokolni annyi mindent, és egy kicsit szegényebbnek lenni” – válaszolja a filmben Ferenc pápa.
Fotó: Mészáros Ákos
Mészáros Ákos/Magyar Kurír
Az írás az Új Ember 2019. május 26-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
