Ferenc pápa motu propriót adott ki az egyházjog két, a személyi prelatúrák kezelésével kapcsolatos kánonjának módosítására. A rendelkezés augusztus 8-án, Szent Domonkos ünnepén lépett hatályba és a L’Osservatore Romano vatikáni napilapban tették közzé. Később az Acta Apostolicae Sedisben, a Szentszék hivatalos közlönyében is megjelenik.
Ferenc pápa motu proprio (saját kezdeményezésére kiadott törvény) formájában frissítette a személyi prelatúrákkal kapcsolatos egyes egyházjogi törvényeket. A személyi prelatúra a hívek egy meghatározott csoportjából áll és hierarchikusan épül fel egy elöljáróval, aki a vezetője és az egység forrása, valamint papokkal és diakónusokkal, akik segítik munkáját.
Az új jogszabály kimondja, hogy tekintettel az egyházi törvény legutóbbi frissítéseire, különösen a Praedicate evangelium kezdetű (2022. március 19.) apostoli konstitúció 117. cikkére, amelyben a személyi prelatúrák feletti hatáskör átkerült a Klérus Dikasztériumához, amelytől függenek a papok inkardinálására is feljogosított papi társulatok is (118. cikk, 2. pont), a pápa módosítja a személyi prelatúrákra vonatkozó 295. és 296. kánont.
A Kánonjogi Kódex Isten népéről szóló II. könyvében a IV. cím az a rész, amely négy kánont tartalmaz (294–297), ezek kifejezetten a személyi prelatúrákra vonatkoznak. A 295. kánon két cikkének módosításairól van szó.
Az első a statútumokra és a prelátusra vonatkozik, és hozzáteszi, hogy a személyi prelatúra „a pápai joggal rendelkező papi társulatokhoz hasonlítható a papok inkardinálásának felhatalmazásával”; a statútumait „az Apostoli Szentszék hagyhatja jóvá vagy adhatja ki”, és hogy a prelátus „moderátorként, az ordinárius joghatóságával felruházva” jár el. A kánon ezen része tehát a következőképpen van újra fogalmazva: „A személyi prelatúrát, amely hasonló a pápai jogú papi társulatokhoz, amelyek rendelkeznek a papok inkardinálásának jogával, az Apostoli Szentszék által jóváhagyott vagy kibocsátott statútumok irányítják, és a prelátus mint moderátor vezeti, aki az ordinárius jogaival rendelkezik, akinek joga van országos vagy nemzetközi szemináriumot alapítani, és a növendékeket inkardinálni, valamint a prelatúra szolgálatának címére felszentelni.”
A második cikk a prelátus felelősségére vonatkozik a prelatúra inkardinált papjainak képzésével és támogatásával kapcsolatban, pontosítva, hogy „moderátorként jár el, aki az ordinárius joghatóságával rendelkezik”. Ez a kánon a következőképpen hangzik: „Az ordinárius joghatóságával felruházott moderátorként a prelátusnak gondoskodnia kell azok lelki képzéséről és tisztes megélhetéséről, akiket az említett címen felszentelt”.
A 296. kánon, amely a világiaknak a személyi prelatúra apostoli tevékenységében való részvételére vonatkozik, a 107. kánonra való hivatkozással egészül ki, amely kimondja, hogy „mind a lakóhely, mind a pótlakóhely alapján saját plébánosa és ordináriusa lesz az embernek”. Ezt a kánont a pápa a következőképpen fogalmazza meg: „Világiak a prelatúrával kötött megállapodás által szentelhetik magukat a személyi prelatúra apostoli munkájának; a szabályzatban kellőképpen meg kell határozni ennek a szerves együttműködésnek a módját, valamint a vele járó főbb kötelezettségeket és jogokat.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
