Döntse el mindenki, hazudik-e Brgoglió vagy „csak” csúsztat.
Görögországba látogatott a pápaként bemutatkozó entitás és olyan önleleplező beszédet mondott, hogy akinek eddig volt is némi homány a fejében Bergogliónak, a Vatikán püspökének szándékait illetően, azt olvasva, értelmezve, alig maradhat kétsége szándékait illetően.
Idézzük őt magát:
„Illúzió azt hinni, hogy elég, ha megvédjük magunkat, ha védelmezzük magunkat a leggyengébbektől, akik kopogtatnak az ajtón” – modja sokak Ferenc pápája. De ki fél itt, ki akarja megvédeni magát a gyengéktől? Kopogtat-e valaki? Nem kopogtat itt senki! Agresszíven, követelődzve dörömböl, ránk töri az ajtót. Ha meg valahogy bejutott, terrorizál az, akiről „őszentsége” beszél.
De menjünk tovább.
Beszédében idéz Bergoglio:
„Amikor az emberi életek veszélyben vannak, amikor az emberi méltóság veszélyben van, a nemzeti határok lényegtelenné válnak”. (Beszéd a Nobel-békedíj átvételekor, 1986. december 10.) Fordítsuk le ezt a valós helyzetre! Amikor a magyar életek, a magyar emberek méltósága az illegális(!) migránsok által – mert hogy a legális, becsületes, dolgozni szándékozó hivatalos papírokkal érkező iszlamisták valahogy nem jönnek – veszélyben van, akkor valóban lényegtelenné válnának a nemzeti határok?
És menjünk még tovább! Mit állít a Vatikán püspöke:
„Egyes társadalmakban ideológiai ellentétbe kerül a biztonság és a szolidaritás, a helyi és az egyetemes, a hagyomány és a nyitottság.”
Senki ne gondolja, hogy itt éppen nem Magyarországra (is) céloz! Nálunk tehát a biztonság ellentétes a szolidaritással? Hajrá, áldozzuk fel határainkat, a magyarok biztonságát, hogy szolidárisak legyünk a bűnözőkkel, akik gyereket tolva maguk előtt rohamoznak? Áldozzuk fel hagyományainkat, magyarságunkat, hogy valami vatikáni egyetemesség és nyitottság illúziójába ringassuk magunkat mindaddig, amíg ismét félholdak váltják majd templomaink tornyain a kereszteket? Ezt üzeni-é a pápának tűnő vatikáni helytartó?
De mond olyanokat is, amikor pedig kinyílik a jóravaló, békés magyar ember zsebében a bicska. Figyeljünk csak erre a képmutató megnyilvánulásra! „A kiváltó okokkal kell foglalkozni, nem pedig a szegény emberekkel, akik megfizetik a következményeket, és akiket még politikai propagandára is felhasználnak!” – mondja a vatikáni bársonyszék birtoklója (bitorlója?), aki éppen politikai propagandára használja fel a keresztényeket leigázni és területeket elrabolni küldött, az arab és egyéb liberális pénzügyi körök által finanszírozott tömegeket.
Teszi ezt ahelyett, hogy Sorost, cinkosait és csicskáit, esetleg az arab pénzügyi köröket vagy éppen a háborús héjákat néven nevezné – pedig ismeri őket, hisz megnyilvánulásait látva közülük való -, miközben alig leplezetten a védekező maroknyi keresztényt vádolja azzal, hogy nem segít a „szerencsétleneken”, az „elesetteken”.
Fentiek ismeretében nem okoz meglepetést, hogy a Soros-féle receptet kínálja megoldásként: „…elő kell segíteni a lassú és nélkülözhetetlen integrációt, testvériesen és felelősségteljesen be kell fogadni mások kultúráját és hagyományait.” Mondja úgy, hogy tudja, az integráció a második és harmadik generációnál sem működik. A befogadást az iszlám vallásúak behódolásnak tekintik, kultúránkat pedig, ha elegen lesznek, megsemmisítik, ahogy tették minden olyan környezetben ahol többségben vannak. De nem lenne Bergoglio, ha Jézus nevét szájára nem venné, imígyen: „Jézus ünnepélyesen kijelenti, hogy ő ott van, az idegenben, a menekültben, a mezítelen és éhes emberben.
A keresztény program pedig az, hogy ott legyünk, ahol Jézus van.” Elfelejtve, hogy kifejtse az igazság minden szálát, hogy az idegen, a „menekült”, a kereszténység üldözője éppen, vajon ott van-e Jézus, a gyereket most maga előtt toló gyilkosokban, bűnözőkben?
A terroristákban ott van-e Jézus? Mert ha igen, akkor úgy leszünk jó keresztények, ha mi magunk is gyilkosok, terroristák leszünk „szentatyám”?
Az eredeti beszéd ITT olvasható.
Üdvözlet, KJ
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
