Ferenc pápa május 13-án, pénteken fogadta az Anglikán–Római Katolikus Nemzetközi Bizottság (ARCIC) tagjait. A Szentatya a közelgő dél-szudáni útjáról szólt, mely ökumenikus látogatás lesz, hiszen Justin Welby canterburyi anglikán érsekkel és Jim Wallace-szel, a skót presbiteriánus egyház moderátorával fog utazni az afrikai országba, hogy együtt legyenek a kiengesztelődés előmozdítói.
Ferenc pápa ARCIC tagjaihoz intézett beszédének vezérfonala két kifejezés volt: az úton járás és az ajándék. A bizottság elkötelezte magát, hogy hátra hagyja azt, ami a szeretetközösséget veszélyezteti, és megerősíti a katolikusokat és az anglikánokat összekötő kötelékeket. „Ez egy utazás, ami néha gyors volt, néha lassú és nehéz. Mégis fontos, hogy ez egy közös úton levés volt, és az is marad” – fogalmazott a pápa
Az nemzetközi bizottság tagjaihoz fordulva a pápa imát kért „egy fontos állomásért” és útért, amely évekkel ezelőtt egy lelkigyakorlattal kezdődött a Vatikánban Dél-Szudán vezetőivel. „Justin Welby érsek és a skót presbiteriánus egyház moderátora, két kedves testvérem, útitársaim lesznek, amikor néhány hét múlva végre Dél-Szudánba utazhatunk.
és képesek legyenek megállítani az erőszak és a fegyverek természetellenes és hasztalan örvényét” – kérte a pápa.
A pápa hangsúlyozta, az úton járás azt jelenti, hogy előre haladunk, magunk mögött hagyjuk a múltban és jelenben is megosztó dolgokat, és tekintetünket Jézusra, illetve a megteremtendő látható egységre, mint célra szegezzük. „Ezt az egységet alázattal, a Lélek kegyelmeként fogadjuk és visszük tovább az úton, kölcsönösen támogatva egymást.”
Hogy megosztjuk egymással a céljainkat és a fáradtságunkat, hogy „bepiszkítjuk” a kezünket azáltal, hogy együtt nyújtunk segítséget a világ útszélein heverő sebesült testvéreknek, hogy ugyanazzal a szemmel nézzük és megvédjük a minket körülvevő teremtett világot, és hogy bátorítjuk egymást az út fáradalmai során. Ez az úton járás értelme – mutatott rá Ferenc pápa.
A pápa által körüljárt második kifejezés az ajándék volt. Az úton járás kijelöli a módot, az ajándék pedig feltárja az ökumenizmus lelkét. A mélyebb szeretetközösség csak az ajándékok cseréjével jöhet létre, mely során mindenki sajátjaként asszimilálja azt, amit Isten a másikban magként elvetett.
Ferenc pápa feltette a kérdést: Mi a helyes hozzáállás ahhoz, hogy az ajándékok cseréje ne szűküljön le egyfajta formális aktussá? Egyházi és etikai kérdésekről őszintén beszélni, arról vitázni, ami kellemetlen számunkra, kockázatos, mert növelheti a távolságokat, mintsem kedvezne a találkozásnak. A történelmi megosztottsághoz vezető bűnöket csak alázattal és igazsággal lehet legyőzni. Így kezdhetjük el: alázattal és őszintén elismerve erőfeszítéseinket.
– fogalmazott Ferenc pápa.
Először érezzünk fájdalmat a kölcsönös sebek miatt, és érezzük szükségét, hogy megbocsássunk és hogy nekünk is megbocsássanak. Ehhez bátorság kell, de ez az ajándékozás lelkülete. Csak így segítik a különféle ajándék- és tapasztalatcserék a szükséges formaságok leküzdését és érintik meg a szívet. Csak így kerülhetünk harmóniába a Szentlélekkel, Isten ajándékával – aki önmagát adja nekünk, aki maga a harmónia, aki összebékíti a sokféleséget az egységben –, hogy aztán újra megteremtsük a harmóniát – mutatott rá Ferenc pápa.
A Lélek ajándékai soha nem kizárólag csak azoknak szólnak, akik szívesen fogadják azokat. Áldást jelentenek Isten egész népe számára:
Ferenc pápa végül kötetlen szavakkal hozzátette, hogy nem szabad „a konfliktus rabságába esni”; az egységhez vezető út előrébb való, mint a konfliktus. A válság viszont „jó”. Különbséget kell tenni válság és konfliktus között. A párbeszéd során válságba kell kerülnünk, mert a válság nyitott és segít legyőzni a problémákat. De ne essünk bele a konfliktusba, amely háborúkhoz és megosztottságokhoz vezet.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
