A panda is megcsúszik… néha a bambuszon Balaskó Réka2023. 08. 30., sze – 22:09
Azautoriter rendszerek szeretik magukat erősebbnek feltüntetni, mint ami a valóság. Kell a belső legitimációhoz is – hiszen nem választásokon nyugszik a hatalom elfogadása, hanem a nyers erőn és azon, hogy képes az alattvalóit megvédeni vélt vagy valós veszélyektől.
Az elmúlt időben bekövetkezett afrikai katonai puccsoknál is mindig volt egy külső ellenség, akire hivatkozni lehet, hogy mi miatt kellett kidobni a regnáló, jogszerűen megválasztott elnököt a hivatalából. A Kínai Kommunista Párt számára sem kérdés, hogy sok külső veszély leselkedik a birodalomra, amelyet „megvédenek” az emberek „jóléte” végett. Legalábbis ezt mondják, más kérdés, hogy a jólétet ki hogy érti, mit gondolnak erről a börtönben raboskodó kínaiak, az elnyomott etnikai és vallási kisebbségek, azok, akiknek folyóját kiszárították, kolostorát leégették, vagy éppen melléjük került a helyi földesúr szennyező gyára. Az autoriter rendszerek tehát elsősorban szóban védik meg alattvalóikat, tettekben pedig saját magukat.
Ez a hatalom természete, a sokaságot valahogy nyugton kell tartani, ez történik a narratívákkal és ellenségképek festegetésével és persze társadalmi transzferekkel (ebben kétségtelen sikeres a Párt); míg a valódi cél Peking esetében a Párt hatalmának biztosítása. Sokat írtam már erről, volt, amikor az IT-szektor veszített rövid idő alatt 800 milliárd (!!!) dollárt a tőzsdei értékéből, mert a Párt elkezdte a piaci logikával szemben a hatalmi logikát érvényesíteni, idén augusztusban éppen az egészségügyi szektor került sorra Kínában, úgy tűnik, 30 milliárdos veszteségnél áll a mutató. Az autoriter rendszerek nem hibázhatnak. Egész pontosan: sosem ismerhetik el, ha hibáztak, hiszen akkor hirtelen számonkérhetőek lennének, meg ritkán passzol a magukról alkotott tévedhetetlen képbe egy apró botlás. Így nem meglepő, viszont annál árulkodóbb, hogy mostantól nem publikálják a kínai ifjúsági munkanélküliségre vonatkozó adatokat.
Kész, pont. Van hozzá kis körítés, miszerint fejlesztik a rendszert és egyebek, de nem lehet eltéveszteni az okot: pont akkor született meg e döntés, amikor ezek az adatok hónapról hónapra romlottak, a nemzetközi befektetőket is elkezdték aggasztani, és nyilván a Párt stabilitására sem jótékony hatású, ha ötből egy fi atal a kommunista Kínában munka nélkül marad. Bizony, 20% fölött jár e mutató, ha nem rosszabb, mert ugye a hivatalos statisztikának se hiszünk el tizedesvesszőig minden számot. A nagy panda rosszkor maradt a régi bambuszágon: Hszi Csin-ping elnök harmadik ciklusa abból a szempontból rendkívül szerencsétlen, hogy éppen most lenne szükség a belső kritikára, a korrekcióra és arra, hogy alkalmazkodni tanuljon a Párt és a rendszer. Ehhez képest Hszi éppen a központosítás, a belső alternatív hangok lecsavarása és az egyszemélyi döntések útján jár. Egy darabig minden rendszert elvisz a lendülete, viszont még a 21. században sem lehet vastag kommunikációs falak mögé rejteni a valóságot. Kínában épp most inog meg a nemzetközi befektetők bizalma, mert mostanra mérték fel, hogy Hszi és kis csapata nem biztos, hogy intellektuálisan képes lesz kezelni a kínai gazdaság kihívásait. Ez a bizalom pedig csak egyszer veszíthető el.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
