Sokkal több pénz hagyja el Afrikát, mint amennyi érkezik – hívja fel a figyelmet egy friss tanulmány. A dokumentum lerántja arról is a leplet, hogy a multinacionális vállalatok, az adóparadicsomok és a korrupt politikusok milyen mechanizmussal tartanak elképzelhetetlen szegénységben százmilliókat.
Egyszerű matematika, míg évi 162 milliárd dollár érkezett Afrikába 2015-ben, addig 203 milliárd hagyja azt el, ami 41 milliárd dollár kinyerését jelenti – hívja fel a figyelmet a brit Global Justice Now. A nyíltan baloldali NGO kifejti, hogy tanulmányában a szubszaharai régió 48 országát vette górcső alá. Azt meg már mi tesszük hozzá, hogy a – gyakran Nyugat által támogatott – diktatúrák által irányított Észak-Afrika egy más világ, jóval „magasabb” életszínvonallal, ha éppen nem véres polgárháborútól szenved.
Szisztematikus rablás
A tanulmány sorra veszi a tételeket, hogyan vándorolnak ki óriási pénzek a régióból. Talán érdemes a „legtisztább” tétellel kezdeni, melynek ipari méretei előrevetítik a politikai-gazdasági rablómechanizmus létét. Becslések szerint 29 milliárd dollárnyi természeti érték hagyta el a kontinenst illegálisan, fakitermelés (17) és halászat (1,7) formájában, valamint állatok és növények tiltott kereskedelmével (10 milliárd dollár). Korábbi cikkünkben már írtunk róla, hogy a szomáliai kalózok valójában csak a vizeiket védték a világ minden tájáról érkező orvhalászoktól.
Ha az IMF beteszi a lábát…
Más jellegű szervezést igényel a következő lehúzás: a vizsgált időszakban a kormányok 32 milliárdnyi kölcsönt kaptak, míg 18 milliárdot fizettek vissza, „a tartozás folyamatos növekedése mellett” – derül ki a Világbank adataiból. A kölcsönök milyenségét hűen festi le egy korábbi írás, mely szerint Afrika 1990-től 2003-ig 540 milliárd dollárt kapott kölcsön, majd 580 milliárdot fizetett vissza, csakhogy továbbra is 330 milliárddal tartozzon. „A privát intézeteket bátorítják, hogy felelőtlenül viselkedjenek, mert ha felmerül egy hitelválság, akkor az IMF, a Világbank és más szerveztek további pénzeket adnak kölcsön, melynek köszönhetően a magas kamatokat szedhetnek be a privát befektetők, miközben a hitel tovább nő” – sommázzák a mechanikát.
Itt kell megjegyezni, hogy a segély – ugyan itt külön kezelik az 1,8 milliárdos „adósság elengedést” – gyakran csak pénzügyi tranzakciókat takar, ahogyan azt Jason Hickle megjegyzi.
Afrika gazdag, „csak” az emberek szegények
A fenti példák is mutatják, hogy a kontinens nem szegény, „míg az országokban szegénységben élnek”. A Világbank által meghúzott „rendkívül szegény”, napi 1,9 dolláron (némileg több mint 500 forint) tengődők száma is nőtt 1990-óta, 284 millióról 388 millióra, ugyanakkor a lakosság arányára vetítve ez 56 százalékról 43-ra esett. A Világbank adatai szerint az Afrikaiak 65 százaléka (615 millió ember) 3,1 dollárból vagy kevesebből él, míg 1999-ben ez a szám „csak” 500 millió volt. Mindez zsonglőrködés a számokkal – hívják fel a figyelmet –, hiszen, „aki napi két dollárból él az is rendkívül szegénynek számít.” Még vadabb számokhoz jutnánk, ha Peter Edward, a Newcasle-i Egyetem professzora szerinti, napi 5 dollárnál húznánk meg a szegénységi vonalat.
Mindeközben a térség 500 legnagyobb vállalat összesen 698 milliárdos pénzforgalmat produkált 2014-ben, míg 2015-ben 232 milliárd dollárnyi ásványt és olajat exportáltak az ENSZ adatai szerint.
És további kiaknázatlan lehetőségeket rejtenek az országok, a nem éppen magas életszínvonaláról híres Kongó iszonyatos nyersanyagvagyonon ül (szerencsétlenségére). A dél-afrikai országban az egy főre eső GDP 400 dollár, a 70 milliós ország a magyar termelékenység tizedét sem érte el (17,7 milliárd dollár), miközben 24 billió (!) dollárnyi kincs van a földben.
A nyersanyagátok
„A ‘nyersanyagátok’ létét már széles körben elfogadják, ez az a paradoxon – néhány kivételtől eltekintve –, hogy azok az országok, melyek bőséges ásványi kinccsel, fosszilis üzemanyaggal és más meg nem újuló nyersanyaggal rendelkeznek, gyengébb demokráciával, gazdasági növekedéssel és rosszabb fejlődési eredménnyel bírnak, mint az országok, melyek kevesebb természeti erőforrással rendelkeznek. Még a Világbank is megjegyzi: ‘ahogy nő a kitermelt javakból származó nemzeti vagyon aránya, úgy csökken a humán fejlődés eredményessége’”.
A politikusátok
A Global Justice Now tanulmánya kifejti, hogy a Nyugat a helyi elitekkel karöltve effektíve kirabolja az embereket. 2014-ben a gazdag afrikaiak 500 milliárd (!) dollárt parkoltattak adóparadicsomokban – vélekedett Gabriel Zucman, a London School of Economics akadémikusa. Ezért az emberi ésszel szinte felfoghatatlan összegért Magyarországnak 2015-öt kétszer kéne végigdolgoznia, egyébként ez a mennyiség Afrika pénzügyi eszközének 30 százalékát jelenti. Felhívják a figyelmet egy másik kutatásra is: az, hogy a vezetők szemet hunynak a kiáramlás felett olyan számokat eredményez, hogy 165 ezer ember 850 milliárd dollár felett diszponál, 2016-ban pedig 24 ember 80 milliárdot birtokolt. A számok gyakran csak becsült adatok, hiszen a gazdagok, gyakran láthatatlanok az adóhatóságok előtt, Dél-Afrikában több mint százezer „nagykereső” lehet a rendszeren kívül, akik évi 10,9 milliárd dolláros adókiesést okoznak – derül ki a Christian Aid elemzéséből.
A legnagyobb tétel
És itt elérünk a legnagyobb becsült tételhez, amihez a fenti rendszer fenntartása szükséges, az illegális tőkekiáramlással távozó 68 milliárd dollárhoz, ami a kontinens teljes GDP-jének 6,1 százalékának felel meg. 48,2 milliárd dollárnyi adót kerülnek el a multik azáltal, hogy rossz számokat vallanak be – jegyzi meg a tanulmány a Global Financial Integrity számaira hivatkozva. Itt kell megjegyezni, hogy az „adóoptimalizálás” milyen körülmények között megy végbe. „Sok afrikai adópolitika a nyugati kormányok általi nyomásgyakorlás eredménye, melyek ragaszkodnak befektetőbarát alacsony adókörnyezethez.”
Kétszer annyit nyúltak le, mint az egy éves egészségügyi és oktatási költés
A 68 milliárd maradéka olyan visszaélésekből rakódik össze, mint például az Africa Progress Panel és a Global Witness 2013-ban Kongóban talált, itt ugyanis öt bányakoncesszió 1,36 milliárd dollárral áron alul talált gazdára, ez az összeg csaknem a duplája, mint amennyit az ország egy évben egészségügyre és oktatásra költ, a GDP csaknem tíz százaléka. Korábban pedig hat bányából 1,5 milliárd csordogált be, a kenőpénzek pedig részben a 2011-es kampányra mentek el – írta a Global Witness. Az össze koncesszió egy izraeli üzletemberhez, Dan Gertlerhez köthető, aki a 2011-ben újraválasztott elnök barátja.
Azok a csúnya adóparadicsomok
A fenti üzletet természetesen offshore hátterű cégek ütötték nyélbe, a kenőpénzek is „tradicionális alacsony adózású, titkos offshore központokban landolnak, mint a Csatorna-szigetek, Svájc és Nagy-Britannia. A Swiss Leaks adatai szerint az HSBC bankóriás egyedül több mint 6,5 milliárd dollárt kezelt szubszaharai kliensei számára. „Azok teszik lehetővé Afrika kifosztását, akik az adóparadicsomokat kontrollálják” – húzza alá a Global Justice Now.
Abba kéne hagyni a lopást!
A szervezet ezért nem meglepő módon fellépést sürget „a tengerentúli óriási adóelkerülési rendszer ellen”, majd megjegyzi, hogy nem sok mindent tesznek az ügyben a gazdag országok kormányai. Emellett nem engedné tőzsdére azokat a cégeket, melyek nem tudják bizonyítani, hogy mindenhol befizetik az adóikat. A kormányoknak nyújtott hitelek átláthatóságát is elvárják, hogy az igazságtalanságok megszűnjenek – kiemelik, hogy ebben Nagy-Britanniának és az USA-nak a felelősségét, hiszen az ilyen jellegű pénzmozgásoknak 90 százaléka a két nagyhatalom törvényei szerint történik. Szükség lenne egy független és transzparens hitel-restrukturálási folyamatra az ENSZ-ben, mely megkövetelné a hitelezőktől a hitel elengedést szükség esetén. Felhívják rá a figyelmet, hogy egy ilyen folyamatra 2015-ben rábólintott 136 ország, míg csak hat állt ellen: az USA, Nagy-Britannia, Németország, Japán, Kanada és Izrael.
„A világelitnek nem érdeke, hogy megváltoztassa azt a rendszert, melynek haszonélvezője” – jegyzik meg.
A baloldali szervezet követendő példaként Kelet-Ázsiát hozza, ahol a szegénység elleni harcban kiemelkedő sikereket értek el az elmúlt évtizedekben. A siker kulcsát abban látják, hogy az állami beavatkozás, a protekcionista kereskedelmi gátak kívül tartották a nemzetközi versenytársakat, míg azok meg nem erősödtek annyira, hogy a világpiacon versenyezzenek.
forrás: hirado.hu
The post A Nyugat kirabolja a migráció küldő országait appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
