75 éve, 1945. január 23-án hagyta el Magyarországot a második „aranyvonat”, amely túlnyomó többségében a deportált zsidóktól a magyar hatóságok által elkobzott javakat szállította nyugatra.
A második világháború utolsó hónapjaiban a közeledő szovjet csapatok elől az ország értékeit vasúton menekítették nyugat felé, ezeket a szerelvényeket emlegették később „aranyvonatként”.
Az első aranyvonaton a jegybank 29 tonna aranya, valuta- és részvényállománya mellett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank aranykincsét, közgyűjtemények (Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Tudományos Akadémia) értékeit, többek között Mátyás király Corvináit és a méteretalon platina rudat, valamint állami kezelésű letétállományokat, köztük zsidó eredetű vagyont is elszállítottak.
Ezek a kincsek két részletben hagyták el az országot, az első szerelvény 1945. január 17-én, a második január 23-án indult a fertőbozi vasútállomásról. A vonatokon utazott a jegybank 230 tisztviselője és családjuk is, összesen csaknem hétszáz ember.
A rakományt Bécsújhelyen megerősített német őrség várta, a végállomás a közép-ausztriai Spital am Pyhrn kisváros lett. A vasútállomásról szánkókon a helyi kolostori kriptába szállították a 600 ládányi aranykészletet és a bankjegyeket, valamint az iratokat.
Spitalt az amerikai hadsereg szabadította fel 1945. május 7-én, egy héttel később az értékeket négy banki tisztségviselő kíséretével Frankfurt am Mainba szállították.
Az ausztriai amerikai katonai kormányzat Quandt Richárdot, az MNB egykori vezérigazgatóját bízta meg a bizalmi vagyongondnoki teendők ellátásával.
Nagy Ferenc miniszterelnök 1946 júniusában Washingtonban megállapodott az amerikai kormánnyal a jegybank aranykészletének és más értékeknek a visszaadásáról.
A 2696 aranyrúd és a 40 zsák érme augusztus 6-án érkezett Magyarországra, ez lett az augusztus 1-jén bevezetett új fizetőeszköz, a forint fedezete; később a múzeumi kincsek zöme is hazakerült.
Amerikai tisztviselők felmérik az egyik aranyvonatban talált kincseket (kép forrása: cultura.hu)
A másik aranyvonat túlnyomó többségében a deportált zsidóktól a magyar hatóságok által elkobzott javakat szállította. A kincseket, műkincseket előbb Zirc közelében, majd a Sopron melletti Brennbergbányán gyűjtötték össze.
A koncentráció felügyeletével megbízott nyilas kormánybiztos, Toldy Árpád nyugalmazott csendőrezredes saját egzisztenciáját akarta megalapozni, ezért embereivel együtt különválogatta a drágaköveket, ékszereket és a Brennbergbányánál veszteglő vonatot otthagyva teherautón Svájcba indult.
Toldyékat Nyugat-Ausztriában fogta el a francia hadsereg, a kincseket visszajutatták Magyarországra.
Az aranyvonat, amelynek ideiglenes parancsnokává Avar László egykori zentai polgármestert nevezték ki, 1945. március 30-án indult Ausztriába. A rajta szállított értékek szinte sértetlenül jutottak el május 16-án a Salzburg közeli Werfenbe, ahol néhány napig magyarok és amerikaiak közösen őrizték.
A magyar személyzetet ezután leparancsolták, s a szerelvény amerikai fennhatóság alatt júliusban érkezett meg Salzburgba. Itt amerikai főtisztek egész sora „igényelt” a magyar zsidók vagyontárgyai közül, a nyár folyamán több közlegény is betört a raktárba.
Az igazi problémát azonban az jelentette, hogy bár az amerikaiak – természetesen – pontosan tudták, honnan jött a vonat és kiknek az értékei vannak rajta, a vagyont „azonosítatlan eredetűnek” minősítették.
A Nemzeti Bank arany-, valuta- és bankjegykészletének hazaérkezése amerikai katonai rendészek kíséretében, 1946. augusztus 6. (kép forrása: hirado.hu)
A szerelvényt a magyar kormány és a magyar zsidó szervezetek kérése ellenére sem voltak hajlandóak visszaküldeni, a magyar zsidók vagyonát az erőteljes nemzetközi tiltakozás ellenére az ENSZ Menekültügyi Szervezetének illetékességi körébe utalták.
Bill Clinton elnöksége idején, 1998-ban amerikai tényfeltáró bizottság állapította meg: a katonai hatóságok nem tulajdonítottak kellő fontosságot a zsidó vagyon tulajdonosaikhoz való visszajuttatásának, s a vonat kincseit ausztriai hadosztályuk megdézsmálta, az értékek egy része amerikai tábornokok lakásába került.
2001-ben holokauszt-túlélők pert indítottak az amerikai kormány által visszatartott vagyonrész ügyében. A károsultak kárpótlására 2005-ben alapítványt hoztak létre, amelynek 25,5 millió dollár állt rendelkezésére az amerikai költségvetésből.
A pénzt a magyar holokauszt-túlélőkről gondoskodó egyesült államokbeli, izraeli, magyar, kanadai és egyéb szervezetek között osztották szét.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
