Az autóvezetésből ismert szabályosság: a legveszélyesebb a középhaladó sofőrök. Aki ugyanis friss sofőr, azaz kezdő, az fokozottan vigyáz. Aki pedig haladó, tapasztalt sofőr, az pedig könnyedén kiismeri a veszélyeket, így azokat képes elhárítani.
A legrosszabb a kettő közti állapot: már nem kezdő, nem kell mindenre odafigyelnie, de még elegendő tapasztalata sincs.
A nyelvtanulásban persze nincs rossz pont, közhely, hogy nyelvet rosszul is érdemes tudni. De ott is van egy holtpont.
Annak idején Kubában az oda érkező, spanyolul nem tudó külföldiek között figyeltem meg először ezt. A jellemző helyzet: megjön a külföldi, beilleszkedik, s kb. 1 év elteltével már tud annyira spanyolul, hogy képes legyen bármely hétköznapi dologról kommunikálni, megérti a híreket, a sajtót, a televíziót, a dalszövegeket. (Gyerekek esetében ez fél év.) S elhiszi: ő perfekten tudja a nyelvet. Pedig ez valójában csak egy B2-C1 közti magyar nyelvvizsgai szint. Aztán amikor kinyit egy könyvet vagy értelmiségi eszmecserét hall, szembesül azzal: alig érti.
A jellemző reakció ilyenkor: feladja az egészet. Ők maximalisták. Elkezdik azt hangoztatni magukról, hogy nem beszélik a nyelvet. Kevesek viszont ilyenkor fejleszteni kezdik magukat. Ez a legnehezebb: mert olyan szókincshez kell ilyenkor hozzáférni, melyet az anyanyelvi beszélők is csak passzívan használják.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
