Háromféle hús kell a boldogságomhoz! Disznóhús az asztalra, öszvérhús utazásra, nőhús az ágyba… Óh, dehogy vagyok olyan bátor, hogy ilyesmit leírjak! E sommás megállapítás egy sinai (kínai) filozófiskola fejétől eredeztethető, s aki számunkra tolmácsolta nem más, mint a nagyszerű Madách Imre.
Háromféle hús kell a boldogságomhoz! Disznóhús az asztalra, öszvérhús utazásra, nőhús az ágyba… Óh, dehogy vagyok olyan bátor, hogy ilyesmit leírjak! E sommás megállapítás egy sinai (kínai) filozófiskola fejétől eredeztethető, s aki számunkra tolmácsolta nem más, mint a nagyszerű Madách Imre.
Az idézett húsügy pikantériája, hogy ez egy akadémiai székfoglaló dolgozatból származik, mely székfoglalót egyébként a Mester – betegsége okán – írásban volt kénytelen benyújtani.
Madáchot ez ideig jószerivel örökbecsű műve, Az ember tragédiája alapján ismerjük, s bár gyanítom, hogy senkinek nem jön ki még a könyökén, mégsem ezt a dolgozatot vettem most elő tőle születésnapjára.
És nem is a Mózest, a másik halhatatlan alkotást, melyről az idősebbeknek a nagyszerű Sinkovits Imre még nagyszerűbb színházi alakítása ugrik be – másoknak egészen más, de azt most nem részletezném.
Tulajdonképpen ez a harmadik, ez az érdekes, hiszen gyakorlatilag mit se tudunk róla. A nőről, különösen esztétikai szempontból – ez az írás címe. Mármint az akadémiai székfoglalónak…
Ha ma írná Madách ezt a nőelemző okfejtést, akkor bizonyosan egy emberként pattanna fel tiltakozni az összes ombuccmanó, hogy a női jogvédőkről és főleg a feministákról már ne is beszéljek: ők tutira azonnal kettéharapnák a sztregovai írót, de még arról is meg vagyok győződve, hogy a tót atyafiak ijedtükben rögvest Magyarországhoz csatolnák Madách szülőfalvát, a felvidéki Alósztregovát.
Madách nem kertel, rögtön a mű elején belevág in medias res:
A tudományos dolgozat mindent elárul a nőkről, ehhez máris egy csavaros alapvetés:
Folytatásként még egy idézet:
Reggeli gyanánt ízlelgetem a mondatot, tehát ha gondjaimba veszem a gyenge nőt mint hervadó virágot, akkor jutalomként megkapom őt s illatát…
Ébredhettem volna-e szebben, mintsem – magáért s illatáért cserében – gondjaimba vehetek egy megdermedt madarat???
Madách szülinapja (1823) meghozta hát a földi s a földön túli boldogságot.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
