Csütörtökön este újra tüntettek a kormány ellen, ezúttal a kormány azon javaslata miatt, ami az NGO-k megrendszabályozásáról szól. A televízió képernyőjén keresztül néztem az élő közvetítést, ami azért nagyon hasznos, mert a képernyő mindent felnagyít – nem csak a tömeget és a hangerőt, de a hibákat, a rossz színészi teljesítményt is. És a helyzet az, hogy a pódiumon felszólalók színészi teljesítménye siralmas volt. A papíron „független” és „objektív”, valójában inkognitóban lévő ellenzékiek valódi kormányellenes hangulatot nem tudnak teremteni, legfeljebb annak látszatát. És egyre feltűnőbb, hogy az egész csak a nyugati progresszív sajtó kameráinak szól, nem a hallgatóságnak.
Nem vitatom el senki jogát a tüntetéshez, vagy ahhoz, hogy elégedetlen legyen a kormánnyal, és annak leváltását akarja kieszközölni. Mármint választóként, nem pedig külföldről finanszírozott jogi entitásként. A csütörtöki tüntetésen felszólalók, állítólagos jogászok mind olyan szervezetekhez kötődnek, akik nyakig benne vannak az USAID-botrányban.
Emlékeztetőül, az USAID, az amerikai külügy alá tartozó szervezet tízmilliárdokat osztott szét az elmúlt években nem csak humanitárius, de olyan civil programoknak is, amelyek a gyakorlatban a progresszív amerikai kormányzatok külföldi politikai ellenfeleinek megdöntésére irányult. A pénzosztás feltételekhez volt kötve. A mainstream által nagyrabecsült OCCRP oknyomozó központ – amely a Ján Kuciak Oknyomozó Központ létrejötténél is bábáskodott – például a támogatásért cserébe az amerikai külügy instrukciói szerint válogatta meg a cikkei tárgyának alanyát. Mi több, még a szervezet főigazgatóját is kvázi az USAID határozta meg.
Ezek után, amikor az USAID támogatásból szintén tetemes összegeket kapó Via Iuris nevű szervezet jogásza feláll a színpadra, és nemlétező karizmáját fitogtatva keményeket mond arról, hogy „aki az NGO-k ellen van, az a demokrácia ellen van”, az nem csak hiteltelen, de nevetséges is.
Ahogy az a különös vallási fanatizmus is röhejes volt, ahogy azt sulykolták a tömegbe, hogy „ti vagytok az NGO-k”. Mintha a valóság alakítható lenne pusztán azzal, hogy nagyokat mondunk a színpadon, mert van pénzünk ilyen akciókra hétről hétre. Mondjuk, nem kellene meglepődnöm, ugyanilyen vallásos elvakultság jellemzi ezeknek a szervezeteknek a brüsszeli támogatóikat is. És ők is ugyanilyen erőtlenek és nevetségesek. Egyesek számára talán irritálók, de hát a demokráciának ára van. Az érem másik oldala, hogy anno ugyanezek a szervezetek és szövetségeseik orosz kollaboránsnak tituláltak mindenkit, aki a béke mellett foglalt állást. Vagy söpredéknek, aki nem oltatta be magát a COVID alatt.
Nekik tehát a demokrácia az, amikor ők fújják a passzátszelet és nyerészkednek a nagy pénzeken – amikor pedig nem, az diktatúra. Hogy is van a régi mondás? Korrupció az, amiből engem kihagynak…
A Via Iuris szónoka ki is mondta a lényeget, a hitvallást. Ők őrzik a fent említett demokrácia-felfogást két választás között. Már-már ki is csusszant az ajkai közül: ha az emberek „rosszul választanak”, az NGO-k billentik a „megfelelő” irányba a demokráciát.
Az olyan keresztkérdéseknek, hogy ki dönti el, mi a helyes irány, és hogy demokratikus-e idegen, Közép-Európa biztonságában és sikerességében ellenérdekelt országok pénzéből fenntartott NGO-knak ilyen döntéseket hozni választói mandátum nélkül, fel sem merülhet. Hiszen, „mi vagyunk az NGO”. Ez az egyenlőségjel azért született, hogy eszünkbe se jusson az a lehetőség, hogy a nem kormányzati szervezetek esetleg antidemokratikusan cselekszenek. Pedig, minimum annak határán mozognak, sőt, egyre-másra át is lépik azt.
A tüntetést szervezők és a tömegbe beépített hangadók nem hazudtolták meg magukat. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a tüntetés célja nem az NGO-törvény, hanem hogy a kormány leváltását szorgalmazzák a tévékamerák és facebookos élőbejelentkezések előtt. Hogy írhasson róluk a Politico, és hogy fenntartsák a hitet az utcára vonulókban, hogy győzhetnek.
Elhangzott, hogy „Elég volt Ficóból”, és hogy „mondjon le”. Ezek nem az NGO-k túléléséért fogalmazódtak meg, ezek az NGO-k küldetését visszhangozták.
Ezek az akciók arra mindenképpen elegendők, hogy az érdekelt NGO-k mutassanak valamit külföldi mecénásaiknak. Ha nem hergelnék a népet, nem kapnának pénzt. Csakhogy, amint a fenti kép is mutatja, legfeljebb a tüntetések, a kormányváltó hangulat érzetét tudják eladni a jelenlévő hallgatóságnak. Annyit tudnak tenni, hogy megerősítik az elégedetlen választókat abban a meggyőződésükben, hogy kormányt kell váltani. És reménykednek abban, hogy ezt a következő választásig fenn is tudják tartani – meg abban is, hogy közben a progresszív pártok maradnak a legesélyesebb befutók…
Félreértés ne essék, sok hasznos NGO van. A probléma azonban egyre nagyobb azokkal, amelyek teljesen politikai és háborúpárti indíttatásból ténykednek. Már nem adnak semmit a társadalomnak azon kívül, hogy próbálják megfordítani a politika állását, vagy épp pofátlanul támogatni a hozzájuk legközelebb álló kormányokat, tisztviselőket (pl. Čaputovát).
A kormánnyal joggal lehetnek elégedetlenek a választók. És Szlovákia történetében sok olyan időszak volt, amikor a kormányváltás igencsak javallott lett volna.
A probléma az, hogy most ezt egy olyan NGO-hálózat próbálja kieszközölni, amely még csak nem is törekszik arra, hogy megértse a társadalom egészét. Neki elég az a rész, ami vele ért egyet, és azt akarja érvényre juttatni. Tiszteletlen a békepártiakkal, gyalázkodóan nyilvánul meg a keresztényekkel kapcsolatban, ellenségnek állítja be a konzervatívokat, szitokszóként használja a gyermekvállalást, a nemzet és közösség fogalmait pedig legszívesebben eltörölné a Föld színéről.
Kérdem én, ki menne el a háborúba meghalni a szivárványosok 77 nemének elismertetéséért vagy a dúsgazdag politikusok bársonyszékből kiokoskodott jogállamisági elveiért? Nem sokan. Azok legkevésbé, akik teli szájjal hirdetik ezeket az elveket.
Ma már mindenki, aki érdeklődik a közügyek iránt, tisztában van vele, milyen összefonódások vannak a most hangoskodó NGO-k és a PS, valamint a Demokrati között. Hol van itt a demokratikus elvhűség? Erre mondják, hogy kilóg a lóláb.
A dolog érdekessége, hogy ezek az egyének később sem lesznek hitelesebbek, karizmatikusabbak, vagy meggyőzőbbek. A helyzet azonban úgy hozhatja, hogy a kormány intézkedései miatt (konszolidáció) később többen fognak velük egyetérteni. De ettől legfeljebb abban lesz igazuk, hogy a kormánnyal gond van. Abban már nem, hogy erre megoldás az NGO-k által kimondva-kimondatlanul támogatott progresszív ellenzék jelenti a megoldást. És az szinte biztos, hogy Szlovákia csak veszíthet egy progresszív-atlantista kormányon, ha annak hivatalba lépésekor még tart a háború – hogy Ukrajna ész nélküli, gyorsított uniós tagfelvételét ne is említsük…
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: SITA/Milan Illík
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
